2009. december 21., hétfő

Helyzetjelentés

A hétvégi látogatás során a következőket tapasztaltuk a portán:
A ház alaposan lehűlt, mindössze két fok volt belül. (Kívül -10 körül.) Csak a konyhát fűtve estére sikerült normális, húszfokos hőmérsékletet előállítani. Az egyetlen konyhai sparhelttel esély sincs a ház kifűtésére, így ideiglenesen az ágyak kerültek a konyhába. Azért éjszakára kellett a dupla takaró, meg két réteg hálózsák, mert reggel már hideg volt.
A porhóval támadó tél szépen behavazta a padlást is. Úgy nézett ki, mintha porcukorral szórták volna be.
Az egérfogó működött, két csekélyértelmű egér lett az áldozat. A harmadik egérfogóról viszont megint eltűnt a dió. De azért nem adjuk fel. Mi türelmesek vagyunk, az egerek pedig éhesek lesznek.
A falu szép így téliesen, havasan.
Ja, egy hólapátot is be kell szerezni.

2009. december 20., vasárnap

Melegítő ital

A nyár melege érlelte, az üst melege tisztította. Zamatos lett és erős. Ünnep az ebéd elején, melengető a hideg téli estéken. Lefőtt az idei pálinka adagunk, amely részben a porta körtéjéből is készült.
Tavaly próbálkoztunk először a körtének a komposztálástól eltérő ilyenfajta felhasználásával. Az eredmény engem is meglepett. A saját termésből készült pálinka esetén pontosan tudom, hogy milyen gyümölcs került a hordóba. Ezek a fák mindenféle műtrágyától és vegyszertől mentesek, tehát a pálinka is bionak tekinthető. Az érett és egészséges gyümölcsök használata pedig a nem kívánt mellékízektől mentesítették a végső nedűt.
A kertben lévő körtefa finom és zamatos termésének nagy része - a szomszédoktól kapott gyümölccsel együtt - így a cefrés hordóban kötött ki. Ezt főzettük le a héten egy, a portához viszonylag közel lévő főződében. Az eredmény a víztiszta és erős gyümölcsital lett. Ebből néhány üvegnyi már a pincében pihen. Másik része pedig eperfa hordóba fog kerülni további érlelés végett. És persze az ünnepi étkezésekhez is jut belőle aperitifnek.

2009. december 5., szombat

A szomszéd fűje

Hetek óta nem jártunk a portán, és most is csak egy rövid kiszaladásra volt lehetőség. Igaz, hogy nagyobb munkákat nem terveztünk erre az időszakra, de azért jó ránézni a házra. Például megnézni a diótermést, amely a padlóra terítve szárad. Vagy ellenőrizni az egérfogókat, hogy jól működnek-e. Ezekkel kapcsolatban határozott meggyőződésem, hogy ezt az eszközt kifejezetten az egerek intelligenciájának növelése céljából találták ki. Az csak a látszat, hogy egy egérfogó célja az egér pusztítása. Valójában az egerek szelekcióját végzi: az okos egér lelopja róla a dióbelet, az ügyetlen egér pedig életével fizet ügyetlenségéért.
Nálunk csak okos egerek laknak!

Beigazolódott, hogy igaz a mondás: a szomszéd fűje mindig zöldebb. Csak most mi vagyunk a szomszéd, és a szomszédunk kecskéi vették észre, hogy nálunk sokkal finomabb a fű. Ezért aztán néhány kerítést legyőzve megjelentek nálunk, hogy itt legelgessék le a füvet.
Mi pedig elkezdtünk utánanézni, hová is tettük a pörkölthöz való bográcsot.

2009. november 16., hétfő

Képek

Az utóbbi időben nem vittünk a portára fényképezőgépet, ezért a blogból is lemaradt néhány kép, amit most pótolok. A tűzfal tető oldali vakolása lényegében elkészült. A vakolat lezárja a bádog fölött lévő rést, a tető már nem tud beázni.
A tűzfal felső részén is elkészült a vakolat, még egy simítás kell rá, de azt már csak tavasszal fogjuk megcsinálni. A november eleji fagyok előtt víztelenítettük a házi "vízművet", így hiába lett most hétvégére enyhébb az idő, folyó víz nélkül nem kezdtünk hozzá a vakolás befejezéséhez.A fal alsó részét majd tapasztani akarjuk, azért maradt egyelőre üresen. A fagyveszély miatt azt is elhalasztottuk tavaszra.

2009. november 15., vasárnap

Csemeték

A porta gyümölcsösét jelenleg diók, szilvák, két körte és egy almafa alkotja. A szomszédokkal beszélgetve többször felmerült, hogy ha ültetnénk még gyümölcsfákat, akkor ők adnak sarjadékot. Ennek most jött el az ideje, és a szép novemberi napsütéses idő lehetővé is tette, hogy néhány csemetét kiássunk. A hétvégén ásóval és kisbaltával felszerelkezve át is vonultunk a szomszédhoz a csemetékért. Először természetesen egy pohárka bort kellett meginni a szomszédok és a gyümölcsfák egészségére, majd a szomszéd néni megmutogatta a különböző fákat, mi pedig lelkesen ástuk ki a sarjakat. A zsákmány végül korai alma, vadalma (amire oltani lehet), többféle szilva és korai cseresznye lett.
Az ültetésnél persze rögvest felmerült a kérdés, mi hová kerüljön? A kert teli van tönkkel és gödrökkel, ami nem csak a fűnyírást és kaszálást nehezíti, de olykor meg is botlunk bennük. Ezeket tehát el kell tüntetni, amire egy gép lenne a legalkalmasabb. Ha most a végleges helyükre kerülnének a fácskák, akkor biztosan a gép útjában lennének. Átmeneti megoldásként a zöldséges szélébe ültettem el a csemetéket.

2009. október 25., vasárnap

Termények

A hétvégén kertészkedtünk. Felszedtük a krumplit és a hagymát, kiszedtük a fejteni való babot, és összeszedtük a tököket is. Mind a két fajta krumpli szépen termett. Mosás után a pincébe került, most ott várja a téli felhasználást.
A hagyma már nem volt ilyen sikeres. Keveset találtunk meg a tavaszi ültetésből, azok is kicsik maradtak. Talán a nyári szárazságot nem bírták. (Amellett, hogy sokat kihúzkodtunk zöldhagymának.) Összeszedtük még a lepotyogott diót is. Ez most a szobában szárad, és várja, hogy karácsonyra bejgli és diós guba legyen belőle.
A virágoskertben felszedtük a dáliákat, és elültettük a tulipán hagymákat. Elrendeztük az egész kiskertet, úgyhogy most már jöhet a tavasz.

2009. október 7., szerda

Magasítás

Annak idején, a tűzfal falazásakor a tető határozta meg a fal magasságát. Az átrakás miatt azonban magasabbra került a tető síkja, ami miatt a tűzfalat is meg kellett emelni. Sajnos a tégla méretének megfelelő magasítás miatt a szükségesnél lényegesen nagyobb lett a fal, a bádog egyenletes felfekvése azonban csak így biztosítható.

2009. szeptember 28., hétfő

Lazítós hétvége

Szeretem az olyan alkalmakat, amikor nem azért megyünk a portára, mert valamit haladéktalanul el kell végezni, be kell fejezni és a szűkös idő minden pillanatát ki kell használni. Szeretem amikor az idő nem sürget, amikor van ideje a szorgoskodásnak és van ideje a pihenésnek is. Amikor leginkább a jól végzett munka öröméért dolgozunk, és a nap végén elégedetten nyugtázhatjuk, mi mindent végeztünk. Ilyen hétvégénk volt legutóbb.
Összeállítottuk a tűzfal vakolásához szükséges állványt, amihez részben régi gerendákat, részben erre a célra vett pallót használtunk.
A szép őszi idő kedvezett a kerti munkáknak is, amit ki is használtunk. Rendbe raktuk az előkertet, ami abból állt, hogy a tetőről leszedett cserepek maradékát elraktuk onnan, a lomokat összeszedtük, a gyomot lekaszáltuk. Így most már jobban emlékeztet egy virágos kertre, mint a korábbi elhanyagolt építési területre. Részben leszüreteltük a szőlőt is, amiből idén nagyon sok termett, és a betegségek sem támadták meg úgy mint tavaly. Láthatóan meghálálta a szőlő a metszést és ritkítást.A diófák alatt is lekaszáltuk a füvet, hogy könnyebb legyen a termést összeszedni. A zöldséges kertben kiszedtük a kukorica szárakat, leszedtük az uborka hálót, és megszedtük a paradicsomot, ami sajnos csak korlátozott termést hozott. Nőtt még néhány paprika is, de vagy a palánta volt gyenge, vagy a helyét nem szereti, mert csak két-két darab volt minden tövön.

2009. szeptember 22., kedd

Eresz - befejezés

A hétvégén folytattuk az ereszcsatorna felszerelését. Az idő ideális volt, a napsütés ellenére sem volt túl meleg. Szombaton a szomszéd felőli oldalon harminc méternyi ereszt kellett feltenni úgy, hogy lehetőleg még aznap be is fejezzük ezt a részt, mivel a szomszéd csak a mi kérésünkre jött beengedni minket.
Ezen az oldalon eredetileg a ház hátsó harmadánál és az első saroknál volt lefolyócső, így a hátsó a szomszéd telekre vezette a vizet, ahol a továbbvezetés nem volt megoldva. Most szembesültünk azzal, hogy a ház oldalában pangó víz mennyire feláztatta a hátsó falat. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy most a ház hátsó sarka felé lejtettjük az ereszt, és a vizet így már a saját telken vezethetjük tovább. A szintezésnél derült ki, hogy a tető utolsó harmada olyan erősen emelkedik hátrafelé, hogy a szükséges lejtést abba az irányba nem tudtuk kialakítani. Kényszermegoldásként most végig előrefelé lejt az eresz, de a hátsó lefolyócsövet egyelőre elhagytuk. Most azt kell kitapasztalni, hogy a harminc méteres eresz megbirkózik-e az elvezetendő esővízzel.
Természetesen a ház első részén sem volt problémamentes a munka. Amilyen rövid ez az oldal, annyival többet kellett szöszmötölni vele. Itt a korábbi szinthez képest magasabbra kerültek a cserepek, ami miatt a tartóvasaknak mélyebbre kell lelógniuk. A tartók adottak voltak, ezért más választásunk nem lévén, ki kellett egyenesíteni a régi hajlítást, és újrahajlítani. Közben a tartóvasak itt-ott letört rögzítőit is pótoltuk.
A munka végeztével a díszítéseket is felszegecseltük, ami kissé látványosabbá teszi az ereszt.
A szép napsütésnek köszönhetően még kihasználhattuk a kerti zuhany szolgáltatását, a munka után jól esett a meleg-vizes fürdés. A csőspirál a kétfős brigádunknak még mindig bőségesen elegendő meleg vizet termelt.

2009. szeptember 13., vasárnap

Eresz - második menet

A hétvégén folytattuk az eresz felszerelését. Most került a tartóvasakra az ereszcsatorna és a levezető cső. A felszerelést követően még egy kicsit állítgatni kellett a vasak helyzetét, majd a befejezett művet egy vödör vízzel próbáltuk ki. A víz szépen elfolyt a lefolyócsőhöz.
Sajnos azonban egyelőre csak az összes eresz kb. negyedével végeztünk, így biztosan lesz még harmadik, meg negyedik menet is. Legközelebb a szomszéd felőli hosszú oldalra fogjuk feltenni az ereszt, majd ezt követi az első oldal rövid szakasza.
Az időjárás most kedvezett a munkának, bár talán még túlzott is volt a napsütés. A kellemes időre tekintettel a konyhából kiköltöztettük az asztalt a kertbe, és az ebédet a szabadban fogyasztottuk el, ami nagyon kellemes megoldásnak bizonyult. Ez aztán ötletek áradatát indította el, hogy hogyan kellene a szabadban levés körülményeit megteremteni.

2009. szeptember 9., szerda

Jelentés a kertből

A felújítás mellett a kiskert háttérbe szorult, leginkább csak a termések begyűjtésére futotta időnkből/erőnkből. Az uborkából az utolsó darabokat szedtük le, azok is elég aprók voltak. A paradicsom és a paprika most kezd érni. Főleg paradicsomból lesz szép termés, ha beérik. A kukoricáról egy ebédre való gyűlt össze. Hátra van még a hagyma és a krumpli felszedése, és az augusztus elején ültetett babból is várunk még egy adag termést.
A szilvát és a körtét folyamatosan szedtük. A szilvából lekvár lett, a körte pedig egy hordóban érik. Megmutatták magukat a gaz között talált szőlőtövek is. Az egyik kék, a másik pedig fehér csemege szőlő.
Az előkertben szépen virít a dália, és kinyílt még két szál elkésett kardvirág is. Ezeket végül egy-egy szeretett hölgy kapta.

2009. szeptember 6., vasárnap

Az ereszvasak

Némi szünet után visszatértünk a tetőhöz. A közbenső időben összekupacoltuk a törött és rossz cserepeket és régi cserépléceket, elraktuk a megmaradt faanyagot, lekaszáltuk a kertben a gazt, ami kihasználta, hogy nem figyeltünk rá és térd feletti magasságba növekedett. Mindezek mellett még egy-egy pihenőnapot is tartottunk. Az eresz felszerelése azonban nem várathat magára, ezért nekiláttunk ennek is.
A mindenhonnan összegyűjtött csatornatartó vasakat először drótkefével rozsdamentesítettük, majd lekentük rozsdaátalakító festékkel. Ezt követően még lefestettük feketére. Így jók lesznek még vagy száz évig.A csatornatartók felszerelését az eresz legmagasabb és legmélyebb pontján kezdtük, szintezővel beállítva a megfelelő lejtést, majd a két szélső vas közé zsinórt feszítettünk, amihez a közbenső vasakat tudtuk igazítani. A festés során derült ki, hogy annak idején a vasakba számokat ütöttek. A tartó vasakat a számok szerinti sorrendbe felszerelve már könnyű volt a megfelelő lejtést kialakítani.
Persze az idők folyamán meggörbültek a vasak, ezért némelyiket utána kellett hajlítani. Ehhez találtam ki a fenti egyszerű hajlítót. A vas a gerendadarab oldalába metszett résbe kerül, és így már bármelyik irányba könnyen hajlítható.

2009. augusztus 20., csütörtök

Tapasztalatok

A tetővel kapcsolatos munka dandárja befejeződött, de mégis érdemesnek tartom a kivitelezés tapasztalatairól is beszámolni.
Anyagszükséglet
Az előkészületeket a tető lemérésével, a cserépsorok megszámolásával kezdtük, így számoltuk ki, hogy mennyi cserépre és mennyi lécre lesz szükség. A különböző forrásokból beszerzett infók szerint egy öreg tető esetében a cserepek harmadát-felét kell pótolni. Ebből kiindulva vettünk a fél tetőre elegendő mennyiségű bontott cserepet, aminek a bekerülése a szállítással és a mosással együtt is töredéke volt az új árnak. Végül kb. negyed tetőnyi használható cserép maradt meg, és 2-3 köbméter cseréptörmelék.
A bontott cserép közel sem volt egységes, több fajta is keveredett benne. Ráadásul a tetőről leszedett cserepek között is voltak kinézetre azonos, de eltérő méretű darabok. A néhány milliméteres méretkülönbség elegendő volt ahhoz, hogy ne lehessen előírásszerűen, passzentosan felrakni a cserepeket. Ez több munkát jelentett nekünk, mert válogatni kellett, és az ácsnak is. És aki nagyon aprólékosan nézi a tetőt, felfedezheti az elcsúszásokat. A későbbiekben viszont nem fog problémát okozni.
A munkákat megelőzően eljött az ács, megbeszéltük, hogy milyen méretű faanyagból mennyi kell. Ezt hozattuk el a fatelepről, kiegészítve annyi cserépléccel, amennyit a cserepek átmeneti tárolásához felhasználtunk. Végül deszkát és lécet még pótlólag kellett hozni, a gerendából pedig megmaradt néhány. (Szerencsére nem kellett annyi gerendát cserélni, amennyi ígérkezett.) Utólag hozni anyagot sokkal drágább, nem beszélve arról, hogy pont akkor kell elmenni, amikor a legtöbb munka lenne. Tehát érdemesebb eleve többet hozatni, főleg, ha a maradékot később fel tudjuk használni.
A szeget elvileg az ács hozta, de a megvalósítás során nekünk kellett elszaladni néhány kilóért. (Ennek jórésze most a padláson pihen.)
A kúpcserépről korábban már volt szó. Ami el tud törni, az el is törik. Nálunk szerencsére úgy törött el két kúpcserép, hogy minimális igazítással (további egy centi levágásával) pont jó méretű lett. Menet közben pedig már kértünk pót-kúpcserepet a szomszédtól, hogy ne maradjon befejezetlen a tető, de a szerencsés töréssekkel végül pontosan elég lett a beszerzett mennyiség.

Munkaerő - kisegítők
A segéderőt a család és a család barátai jelentették - volna. Sajnos némely jelölt az utolsó napokban mondta vissza a hónapokkal korábban megbeszélt és többször megerősített segítést. Így több barát segítségét kellett igénybe venni, akik viszont csak 1-2 napokra tudtak jönni. Ez azt jelentette, hogy esténként oda-vissza fuvarozni kellett őket, ami időben és költségben is jelentős többletet eredményezett. Sajnos a megbízhatóság hiánya még gondos szervezéssel sem pótolható, jobb felkészülni a hirtelen változó körülményekre.
Másik megfigyelésünk, hogy a potenciális helyi segéderők nem kapaszkodnak az alkalmi munka után, még akkor sem, ha egyébként máshol sincsenek lekötve. Ide illik a költői kérdés: jelent-e még örömöt a tisztességes munka?

2009. augusztus 15., szombat

Tetőátrakás

Öt nap alatt megújult a ház teteje. Ezt az öt napot azonban néhány hetes előkészület előzte meg, amiről már korábban is írtam. Izgalmakban ebben az időszakban sem volt hiány. A segéderőt a baráti körből toboroztuk. Az utolsó napokban azonban kiderült, hogy van aki egyáltalán nem tud jönni, van aki csak egy napot. Az utólag beszervezett kisegítőnek meg egy szabad napot kellett biztosítani. Így a segéderők szállításának is komoly időigénye lett.
Az idő esősebbnek ígérkezett, mint korábban volt, ezért az ácsok részletekben szedték le a régi cserepet. Amikor az egyik oldallal készen lettek, akkor láttak neki a másik oldalnak. Szerencsére komolyabb eső nem volt a négy nap alatt, csak kétszer kellett megszakítani a munkát egy-egy órára.
Hátulra került a vett, és felrakásra már előkészített cserép. Mialatt a mesterek az ácsmunkával és a lécezéssel voltak elfoglalva, addig a leszedett cserepek válogatása és mosása történt. Ezzel, és két mosó beállításával sikerült megoldani, hogy mire az első oldal cserepezésére került sorra, már az első oldalról leszedett cserepekből is le legyen mosva annyi, amennyi szükséges volt a tetőhöz.A munkálatok közben csak néhány gerendát kellett cserélni, az eredeti faszerkezet alapvetően megfelelő állapotú volt. A gerendák ferdeségét az oldalukra szegezett deszkával szüntették meg a mesterek. Tudom, hogy ez már nem egyenértékű az eredeti tetőszerkezettel, de nem is műemléki helyreállítást végzünk. A felújított tető az alapvető célnak - a csapadék kívül tartásának - így is megfelel, és szerintem harmonikusan illeszkedik a házhoz.
A tetőre - rozsdátlanítást és festést követően - az eredeti bevilágítók kerültek vissza. Ezek eredeti színét nem sikerült megállapítani. A belsejük bizonyosan nem voltak festve, annak horganyzott bádog színe volt. Kívülről pedig leginkább rozsdásak voltak. A választott barna szín adja vissza leginkább azt a látványt, ami a bevilágítókat korábban is jellemezte.

A kúpcserepek egy 70 kilométerre lévő házról kerültek hozzánk. Ott a felújítás a régi, szép kúpcserepek eltávolítását jelentette, míg nekünk a találkozó tetősíkok egységes lezárását. Biztos vagyok benne, hogy ezek a kúpcserepek nekünk voltak félretéve, mert pontosan annyi darabot sikerült vennünk, amennyi a tetőhöz kellett. És az a két darab, melyek a munka közben eltörtek, pontosan oda illettek, ahol egyébként is vágni kellett volna.
A munka befejeződött, most már "csak" az ereszt kell visszaszerelni, és a kertben kell rendet rakni, mert az meg úgy néz ki, mintha egy tájfun gázolt volna keresztül rajta.

2009. augusztus 5., szerda

Előkészületek

Nem meglepő módon az utóbbi napokban a tetőátrakás előkészítésével foglalatoskodtunk. A legidőigényesebb feladat a korábban betárolt majdnem 3000 cserép válogatása és mosása volt. Válogatásra azért volt szükség, mert a vett cserép ugyan egy tetőről származik, mégis többféle mintájú. Emellett még komoly készleteket tettünk félre az összedőlő tetőkről, amit most akarunk hasznosítani. A mosással pedig a mohától, zuzmótól, pókoktól, maltermaradványtól és mindenféle egyéb koszoktól szabadítottuk meg a cserepeket. Egyes cserepeken a kosz szinte becementálódott a horonyba és a másik cserép által fedett részekre. Másokon sötét fekete réteg keletkezett, ami vagy lejött a mosástól, vagy nem. Néha meglepő volt a cserép átváltozása: sötétszürke cserépből élén piros lett a mosás közben.
A mosást általában ketten, ritkán hárman végeztük. Egy mosta, a másik pedig hordta a cserepeket. Az alkalmanként besegítő harmadik (a legkisebb) meg leginkább a mosással keletkező pocsolyában tapicskolt nagy élvezettel.
Megbeszéltük az áccsal a szükséges faanyagot, amit megrendeltünk és a fuvart is megszerveztük. Ha minden jól megy, időben megérkezik. Beszereztük a tűzfal mellé kerülő falszegélyt, amiről kiderült, hogy túl magas (vagy a tűzfal túl alacsony), ezért néhány centivel meg kell kurtítani. És hátra van még a kémény javítása, amit szeretnénk az ácsmunkát megelőzően elvégezni, hogy közben már ne zavarjuk a mestereket, de utólag se kelljen a tetőt megbontani.
Folyamatban van a segédcsapat logisztikai szervezése is. A segéderőre akkor lesz szükség, amikor a régi cserép lejön a tetőről, meg amikor az "új" cserép felmegy a tetőre, meg közben, amikor lemossuk a leszedett cserepeket. Szóval folyamatosan a munkálatok alatt. Biztosítani kell számukra a szállást, az étkezést, ami a jelenlegi tábori körülmények között komoly feladat.

2009. július 26., vasárnap

Egy (kupac) apró akadály

A cserepek átrakása során a tető rossz részeit is kicseréli az ács. Az előzetes felmérés során már kiderült, hogy az istálló előtti gerenda vége teljesen elkorhadt, így az utolsó oszlopközben lévő része cserére szorul. Ezt a gerendát valamilyen okból bádoggal borították, amit most le kell szedni, hogy maga a fa hozzáférhetővé váljon.
Az csak a munkával járó kellemetlenségként említhető, hogy a bádog belseje több évtized alatt felgyülemlett koszt, port és madárürüléket tartalmazott, ami a lefejtés során hullott alá. Leszedni meg sajnos csak alulról tudtam.
A képen látható lemezt végül mégsem fejtettem le. Amikor a cserepeket visszatolva benéztem a bádog alá, egy fészekalja fióka nézett vissza. A madárszülők közben izgatottan figyelték a villanydrótról, hogy milyen butaságra készülök. Végül a bádog fennmaradt, a madárszülőknek még két hetük van, hogy megtanítsák repülni a fiókákat. Ha jön az ács, akkor már sajnos nem lehetünk ilyen elnézőek.

2009. július 24., péntek

Kényszerszünet

Az a fura helyzet állt elő, hogy szabadságra mentünk a portáról, mégpedig egyenesen haza.
Kezdve az elején: szerdán mentünk a portára, részben biciklivel - az élvezet végett, részben pedig kocsival - mivel cipelni is kellett mindenfélét. Biciklizni jó dolog, bár ebben a melegben kicsit kevésbé. Kedvező, hogy Aprófalva egy, szinte forgalommentes mellékútról közelíthető meg. Hátrányos viszont, hogy a közbeeső falvak mindegyike között van egy-egy domb, és a szél is mindig szemből fúj. Nem mondom, hogy az út menti kocsmák láttán nem fogott el a vágyakozás némi hideg sör után, de kitartottam, tudván, hogy a pincében vár a megfelelő hőmérsékletű ital.
Mostanában a legfontosabb feladat a tetőátrakás előkészítése. A cserépléceket teljes egészében cserélni kell, és előzetes szemlénk szerint a meglévő cserépnek is bő harmada - fele alkalmatlan a visszarakásra. A cserepek pótlására a közeli városból vettünk bontott cserepet. Most ezek mosásába kezdtünk bele, hogy megszabaduljanak az elmúlt 60-70 év koszától. Különböző módszereket kipróbálva a magasnyomású mosó vált be a tisztításhoz. Sajnos ma reggel a mosó megelégelte, hogy csak a szórófejen keresztül engedje ki a vizet, és máshol is el kezdett folyni. Az önállóságnak ezt a fokát már nem tolerálva egy szerviz felé vettük az irányt, így jelenleg kényszerszünetet tartunk - otthon.
A mostani kánikula ellensúlyozására egy hűsítő kép: így nézett ki a leszállított cseréprakomány télen.

2009. július 18., szombat

Apróságok

Mostanában többen, hosszabb időt is eltöltünk a portán. Az életünket megkönnyítendő, legutóbb egy csomó apróságot vittünk magunkkal. A konyha felszereltsége gyarapodott lábosokkal, evőeszközökkel és egyéb konyhai felszerelésekkel. Sajnos nem voltunk teljesen előrelátóak, mert pl. merőkanalat nem vittünk magunkkal, ami a kertben főzött gulyás tálalását megnehezítette volna, ha nem kértünk volna egyet a szomszédból.
Mint az előzőekből kiderült, elkészült az első bográcsos ételünk. A "főtt ételt ebédre kell enni" és az "ilyen melegben nem fogok tűzet rakni" érvek közül az utóbbi volt az erősebb, így a főzés estefelé történt.
A munkákat tekintve a család több csapatra oszlott. A fiú brigád a vályogfal maradékából mentette ki az ép vályogtéglákat, amelyek az istállóba kerültek. A női brigád előbb a konyhát, majd a szobát nagytakarította. A konyhaszekrénybe belekerültek az evőeszközök, lábosok, tányérok, poharak. Mivel a konyhaszekrénynek zárt része is van, némi tartós élelmiszert (liszt, cukor, száraztészta stb.) is tudunk tárolni, bízva abban, hogy nem kell majd megosztozni rajta az egerekkel.
Mialatt a többiek ilyen jól elfoglalták magukat, én a kislánnyal tettem egy kisebb biciklitúrát a környéken. Kb. 16 km-t mentünk. Ez a vidék jól biciklizhető, főleg sík, mindamellett változatosan szép is. A közelben van patak, folyó, erdő és szántóföld. Az utak kis forgalmúak, tehát kisebbekkel is bátran neki lehet indulni.

2009. július 13., hétfő

Nyári zuhany (mégegyszer)

Az ajtó előtti függöny és a riglik felszerelésével teljessé vált a kerti zuhany. A kabint úgy méreteztük, hogy a műanyag függöny kicsit beljebb kerülhetett, így az ajtó belsején lévő fogasra tett ruhák szárazak maradnak. A "csőkollektor" jól működik, viszonylag hamar felmelegíti a vizet, és a mostani napos időben a keverő csaptelep is igen hasznos, tekintve, hogy nem akarunk forrázott csirkeként kijönni a zuhany alól.
A zuhanykabin így néz ki belülről: Az ajtópánt a korábbi nyúlólból lényegült át. A függöny karnisát partvisnyélnek nevezte a kereskedő, aki nem tudhatta, hogy az milyen fontos feladatot fog ellátni nálunk.
Megörökítettem a "teniszhálóra" futtatott uborkát is. Már kis ubik is vannak rajta és rengeteg virág.

2009. július 5., vasárnap

Nyári zuhany

Arra gondoltunk, hogy jó lenne már a felújítási munkák legelején valamilyen tisztálkodási lehetőség. A fürdőszoba kialakítása még messze van, viszont jönnek a poros-koszos munkák, és jön az izzasztó meleg. Tehát fürödni kell, lehetőleg valamilyen egyszerű módon. Bár a slauggal egymás locsolását elvetettük, mégis egy kerti zuhany a megoldás.
Ahogy számolgattunk, megint csak a házilagos kivitel a költségtakarékos megoldás. A lehetőségek latolgatása során fontosnak tartottuk, hogy a kerti zuhany egyes elemeit később is fel tudjuk használni. A kútból kipusztult szivattyút egy másikkal pótoltuk. A korábban beszerzett víztartály tetejére egy házi vízmű került. A zuhany részére fából építettünk kabint, a vizet pedig a napra tett fekete csőspirállal melegítjük fel. Számításom szerint a feltekert csőben kb. 30 l víz tud melegedni, ami 2-3 ember (takarékos) zuhanyozására elég. A spirált úgy fordítjuk, hogy inkább a délutáni nap érje, tehát elsősorban kora estére legyen meleg víz. A rendszer fontos eleme még a napsütés. Remélem a következő két hónapban ebből sem lesz hiány.A rendszer minden elemét - a bodega kivételével - az igazi fürdőszoba megépítése során is felhasználhatjuk, tehát semmi sem megy kárba.

2009. június 28., vasárnap

Két eső között

Idén Medárd ugyancsak kitett magáért, főleg az elmúlt héten. Nem múlik el nap, hogy ne esne. Ennek egyrészt örülök, mert a locsolás kérdése fel sem merül, másrészt a gazok is örülnek. Nagyon-nagyon örülnek, és nőnek, és nőnek. Mi pedig szombaton újabb támadást indítottunk ellenük. Alakulatunk egyik része a ház előtti füvet nyírta, a másik pedig a zöldségest gyomlálta. Sajnos a napi eső rosszul időzítette magát, ezért a fűnyírás félbe maradt, de a kiskertet sikerült gaztalanítani. Legalábbis átmenetileg.
Kiszedtük a maradék sor borsót. Ebből még lesz egy leves. Egy kicsit megbontva a krumplik töltését, loptunk néhány gumót is. Ezek már szép nagyok, akkorák mint az öklöm. (S nekem nagy öklöm van.) A borsó helyére karalábé és káposzta palánta került. A növények közé pedig természetesen jó sok mulcs.

2009. június 12., péntek

A Porta titkai

Annamarie gurította felém a labdát, amikor felkért a "7 titok játék" folytatására. Ez a blog viszont nem rólam, hanem a Portáról szól, ezért most következzen a Porta hét "titka".

1. A kemence
Az udvaron (még) áll egy viharvert melléképület, amelyikben egy kemence is van. Az épület maga amolyan vidéki barkács stílusú, olyan anyagokból építve, ami éppen kéznél volt. A B30-asból épült fal már nem ér fel mindenhol a tetőig, és a tető is megrogyott itt-ott. A kemencét mindenképpen meg akarjuk tartani, bár erősen felújításra szorul.


2. Elődeink hagyatéka
A házkeresés időszakában több olyan házat is megnéztünk, melyet teljes berendezéssel adtak volna el. (Ezekből szó szerint kihaltak a lakók.) A Porta sajnos nem ilyen volt, nagyon kevés holmi maradt benne, mely a régi lakók emlékét őrzi. Ezek egyike (meg másika) a fával körbefogott két demizson. Ezen kívül találtunk még két szekéroldalt, amit létrának használtak. A padláson néhány üveg volt elszórva. És még egy ágy is volt a szobában, amelynek a legnagyobb hibája, hogy nem a mi méretünkre készült.

3. Konyha padló
A konyhát mettlachival burkolták. Amennyire tudom, ez a burkoló anyag az előző századforduló építészetében volt elterjedt, de még később, a 60-as, 70-es években is használták.
A préselt és csiszolt betonlapok sík felületet adtak, és viszonylag jól tisztán tarthatók. Szerintem illik a ház stílusához, szeretném is megtartani.


4. Az ablak
A hosszúház utca felőli oldalán most egy ablak van. A házat összehasonlítva a környéken lévő hasonló házakkal, arra jutottam, hogy valamikor itt két ablak lehetett. Az előző tulaj elmondása szerint a világháborúban a ház találatot kapott, és a jobb oldali sarok leomlott. Valószínüleg ekkor építették át a homlokzatot, a régi két kisebb ablak helyett egy "modern" nagyablakot beépítve.

5. Vasalatok
A nyílászárók egy része igen egyszerű, de praktikus és szép vasalattal készült. A képen a nyári konyha ajtaja látható, de ilyen az istálló ajtaja és a padlásfeljáró is.
A régi ólak elbontásából is több jó állapotú vasalat került elő, melyeket igyekszünk megőrizni, és felújítva felhasználni.


6. A papucs
Szerintem az ember akkor van otthon, ha a házba betérve a cipőt papucsra cserélheti.
A Porta sajnos még nincs olyan állapotban, hogy az kényelmes otthonnak lenne nevezhető, de a papucsnak - legalább időlegesen is - ott a helye. Hiszen a házat szeretjük, jól érezzük magunkat benne és körülötte. Jó ott lenni, és jó a munka után a koszos cipőt lerúgni.

7. A Porta helye
Ez az a titok, melyet feddjen továbbra is jótékony homály. A blogban a ház felújítását, a Porta új életre keltését kívánom leírni, amiben maga a Porta a lényeg. Lehetne bárhol, például Aprófalván is.

2009. június 10., szerda

Csak röviden

Hétvégén érettségik, vizsgák meg egyéb programok miatt még a szokottnál is kevesebb időnk jutott a portára. Rövid ott létünket sikerült úgy időzíteni, hogy az esőt elkerültük. Legfontosabb természetesen a zöldséges kert ápolgatása volt. Megszedtük első borsó termésünket, kihúzkodtunk egy csokor hagymát, megkapálgattuk és feltöltöttük a krumplisorokat, és készült egy háló is az uborkának. Messziről most úgy néz ki a vetemény, mintha füves teniszpálya lenne.
Örömmel fedeztük fel, hogy az egyik görcs vackorfánk valójában alma, csak szegénnyel nem sokat foglalkoztak eddig. Jövő tavaszra már előjegyeztem neki egy fiatalító metszést.
Rossz hír, hogy a búvárszivattyú megadta magát, és csak szaggatottan hajlandó működni. A dugója mellett erősen melegszik a drótja, ami szakadásra utal. A szerviz szerint ez típushiba. Szerencsére még garanciális.

2009. június 1., hétfő

Esős ünnep

Végre megérkezett az eső. Sajnos pont hétvégén, amikorra a kerti munkákat ütemeztük be. A szárazság ellenére a gazok jól nőttek, ezektől kellett megszabadítani a kiskertet. A mulcs eddig jól védte a sorközöket a gaztól, de a sorokban szép nagy szúrós és csípős növények nőttek. A krumplit is fel kellett már tölteni, mert ez eddig elmaradt.A zöldborsó már kezd szemesedni, 1-2 hét és szedhető lesz. Érdekes, hogy ugyanakkor még virít is. Az első adag zöldhagyma is szépen fejlődik, finom volt a vacsorához.
Szombaton a kerti munkát egy jó kis eső szakította félbe, ami aztán vasárnap is folytatódott. A hétvégi kertészkedést így elmosta az eső.

2009. május 28., csütörtök

Csillagos kérésére ...

másolom ide az alábbi kérést. Gyógyuljon meg mielőbb a kicsi lány!

Úgy néz ki az eredmények alapján, hogy Kislányunknak vesemedence-gyulladása van. Nem sokára indulunk a Bethesdába, nem tudom, mikor kerülök legközelebb gép elé. Szeretnék most egy imaláncot elindítani Erzsikéért. kérek mindenkit, tegye ki ezt a kérést a blogjára, minél többen fohászkodjunk a gyógyulásáért.

2009. május 10., vasárnap

Tovább a kertben

Szűkös időkészletünk csak rövid látogatásokat tesz lehetővé. Ilyenkor csak a kerttel kapcsolatos legfontosabb munkák kerülnek sorra. A mostani száraz időben locsolni kell a veteményeket, még szerencse, hogy a kút vízéből ez könnyen és olcsón megtehető.
A borsó szépen növöget:... és a krumpli is kezd bokrosodni. A hétvégi fűnyírás "terméke" ismét a sorok közé került. A mulcsolás a talaj túlzott kiszáradását akadályozza meg, és nehezíti a gazok kinövését is. Így amit lenyesünk az egyik helyen, azt rögtön felhasználjuk a másikon.
Időközben virágba borultak az akácfák. Ilyenkor finom akácillat tölti be a falut és környékét.
A ház is kezd átállni a nyári üzemre. Megérkezéskor még 18 fok alatt volt a hőmérséklet, de a kitárt ablakok hatására délután már 20 fok volt a szobában. A falaknak persze még kell melegedniük, de már nem elképzelhetetlen az ottalvás sem .

2009. április 26., vasárnap

Kertészkedés

Elérkezett az első fűnyírás napja. A ház előtti részen már tíz-tizenöt centisre nőtt a fű, amit ideje volt levágni. A lenyírt füvet pedig mulcsként alkalmazzuk a zöldségesben. Eddig zöldborsó, dughagyma és kétféle krumpli került a földbe. Most a zöldborsó közé kukoricát, az ágyás szélére pedig egy sor uborkát ültettünk. A mulcsolás előtt persze ki kellett gazolni az ágyásokat, de ez a puha földnek köszönhetően szerencsére egyszerű feladat volt. A mulcsréteg nem engedi (vagy legalábbis megnehezíti) a gazok növekedését, visszatartja a talajban a nedvességet és megakadályozza, hogy az eső vagy locsolás betömörítse a talajt.
Az első adag borsó már szépen növekszik, és a hagymák is kibújtak a földből. A krumpli is szépen megindult, itt-ott már apró levelecskét jelzik a sorokat.
A házban az elmúlt időszakban - a hőmérő szerint - 15,5 és 16,5 fok közötti hőmérséklet volt, a páratartalom 60% körüli. A falak nedvesedése látszólag csökkent, de még nem szárazak. Az ablakokat egész nap nyitva tartottuk, de a hőmérséklet lényegesen nem emelkedett, 18 fok volt, amikor bezártuk a házat. A légkollektoroknak most már csak az alsó negyedét süti a nap, de azért rendszeresen bekapcsoltak, és fújták be a langyos (30 fok körüli hőmérsékletű) levegőt.

2009. április 13., hétfő

Húsvéti kertészkedés

Az ünnep alatt kevesebb időt tudtunk a portán tölteni. A szűkös időbe csak a legsürgetőbb feladatok végzése fért bele. Ilyen a tavaszi veteményezés, mert a borsónak, krumplinak, hagymának már a földben a helye. Legutóbb már ültettünk egy adag borsót és egy sor hagymát. Most a veteményes területét tovább bővítve újabb borsó és dughagyma került a földbe. Krumpliból két fajtát ültettünk, a hagyományos főző burgonya mellé sült krumplinak való fajta is került. A kerítés mellé pedig egy sor csicsókát telepítettünk, ami a szomszéd felé a takarást is megoldja valamelyest. Szerencsére az öntözés lehetősége már megoldott, és a kútban elég víz van arra, hogy a veteményes ne szenvedjen hiányt.
A múlt héten elültetett borsó már kikandikált a földből, és a meleg napos időnek köszönhetően egy nap alatt legalább egy centit nőtt. Virágban állnak a gyümölcsfák is, úgy látszik jól érzik magukat a vetélytársaktól megfosztva.Legutóbb talajszintben levágtam a kivágott diófa maradékát. Most láttam, hogy a csonk a nedvkeringés beindulásával szinte lucsog a nedvességtől. Érdekes, hogy milyen életerő volt ebben a fában, annak ellenére, hogy a törzse szinte teljesen kikorhadt.Az előkertben most a tulipánok és nárciszok virítanak. A szőlő alatt pedig már nőnek a gyöngyvirágok is, melyek a kiskert rendbetétele előtt is ott voltak már, de eddig a gaztól nem lehetett látni őket.

2009. április 7., kedd

Tavaszi mocorgás

A hétvége jó időt és meleget hozott, ami minket is kicsalogatott a portához. A melegedést jelzi, hogy 10 fok körüli hőmérséklet fogadott a házban, és a páratartalom is kevesebb volt, mint azelőtt. Az első szoba - ahol két légkollektor van - gyakorlatilag száraznak tekinthető.
Az ősszel kiültetett virágok kinyíltak (van amelyik már elvirított). A kert végében pedig valóságos ibolyamező fogadott.
A virágos kertet kibővítettük. Az ősszel felszedett kardvirág mellé most még újabb nyári virágokat ültettünk.
A szép időben persze szívesebben dolgoztunk a szabadban. Sort kerítettünk az ősszel levágott orgonabokrok és egyéb ágak elégetésére. Közben elbontottuk a megmaradt ól maradékát, és a korhadt deszkák is tűzre kerültek. Kivágtuk a diófa tönkjét. Kibővítettük a tavaly felásott ágyást, és elültettük az első adag zöldborsót, meg eldugattuk az első sor dughagymát.

2009. március 14., szombat

Tavaszi ébredés

A tavaszi napsütés minket is kicsalogatott megnézni a házat, körbe járni a birtokot, kapirgálni egy kicsit a kertben.
A házban 7,5 fokos hőmérséklet fogadott, ami az mutatja, hogy valamennyi meleget begyűjtenek a kollektorok. A szoba fala nedves, ezt nem szárította ki a friss levegő befúvatása. Most magasabb hőfokra állítottam a kollektor termosztátokat, hogy csak akkor fújja a levegőt, ha erősebben süt a nap. Ilyenkor biztos száraz levegő fog bemenni a házba, ami segítheti a falak száradását.
A kertben a talaj nagyjából felszikkadt, most már nyugodtan rá lehet menni. Az előkertbe telepített virágok közül a hóvirág és a krókusz virít, a többi még csak épphogy kibújt a földből.


Idén szeretném növelni az előkert virágállományát, ezért egy újabb darab földet ástunk fel és tisztítottunk meg a gazoktól. Ide - átmeneti állapotként - egyelőre nyári hagymás és gumós növények kerülnek. Hosszabb távra pedig majd a homlokzat felújítását követően lehet a növényeket elrendezni.

2009. február 7., szombat

Cserépkeresés

Keressük a tető felújításához használható cserepeket. Az eddigi tapasztalatok szerint a tetőről lejövő cserepeknek kb. a felét lehet visszatenni, a többi törött, szétesős. Ez azt jelenti, hogy a tető egyik oldalára "új" cserép szükséges, összesen 2250 db. Ezt a mennyiséget a faluban és közvetlen környékén csak részletekben tudnánk összeszedni, ami különböző fajtájú cserepeket jelentene. Most ráakadtunk egy bontásra, ahol az egész mennyiség rendelkezésre áll, de a szállítást is meg kell oldani. A szállítási költséget viszont a távolság nagyon meg tudja növelni. Tehát most számolunk és mérlegelünk, mit, honnan érdemes megvenni.

2009. január 24., szombat

A harmadik

Kihasználva a téli idő enyhülését, felszereltük a harmadik légkollektort is. Végül lemondtunk a kőfal áttöréséről, és a légkollektor a tisztaszoba falára került. Ezen a helyen valamikor egy ajtó vagy ablak lehetett. A fal repedése egy nyílás helyét rajzolja ki, melynek a tetején téglából épült áthidaló sejlik. Ezt látszik megerősíteni az is, hogy a fal belseje tégla vendégfallal van kialakítva.

2009. január 18., vasárnap

Fagyos idő

Az elmúlt napok fagyos időjárása a házon is megérződik, a szobában is fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. A légkollektorok jól teszik a dolgukat, de napsütés nélkül nem igen tudják melegíteni a belső teret.
Számokban kifejezve: a minimum hőmérséklet -1 fok volt, a relatív páratartalom 46%. Ez utóbbi érték azt mutatja, hogy a légkollektorok - a kinti szárazabb, melegített levegőt befújva - a szobák szellőzését jól biztosítják. Ez a fűtési teljesítmény azonban a fagymentesítéshez nem elegendő.
Amikor a házban voltunk, akkor szépen sütött a nap. A légkollektor kb. 40-45 fokos levegőt fújt be. Ehhez jött még a sparhelt melege. Így néhány óra alatt kb. 7 fokkal tudtuk emelni a belső hőmérsékletet.
Kár, hogy nincs egy kis manónk, aki folyamatosan tudna fűteni.

2009. január 3., szombat

Újévi tervezés

Az évforduló a számvetés és tervezés időszaka. A régi naptár kidobása és egy újabb megnyitása menthetetlenül az elmúlt év összegzésére és az újabb év tervezésére készteti az embereket. Ehhez az indokot az év vége szolgáltatja, a hideg és havas idő, amely elől jobb a meleg szobába húzódni, pedig az alkalmat. A Portáról összegzést nem nagyon írnék, hiszen ami fontos, az mind megtalálható a blogban.
Tervek vannak közeliek, távolabbiak, meg olyanok, melyek egyelőre inkább álmodozásnak minősülnek. Legsürgősebben a harmadik légkollektort akarom a helyére tenni. A váratlanul előbukkant kőfal átfúrása komolyabb eszközöket kíván, ezek be(meg)szerzése folyamatban van.A ház felújításának idénre tervezett munkálata a tető átrakása. A szükséges faanyag már megvan, a cserepek pótlására a környéken keresünk bontott cserepet.
Nyárra jó lenne összehozni egy zuhanyozót. A várhatóan sok kosszal járó munkák mellett a nyári kánikula is ösztökél arra, hogy a fürdési lehetőség biztosított legyen.
Tervezgetést igényel még a kerti kemence felújítása. El kell dönteni, hogy helyben felújítjuk, vagy esetleg máshol újjáépítjük.
Ami biztos, az a tavasz megérkezte. Már várom az ősszel kiültetett virágok kihajtását.