2016. október 9., vasárnap

Kályhaépítés előkészülete

A leendő cserépkályha alapját már korábban megépítettük. A képen furcsa, hogy egy alap a felszín fölött van. Ennek az az oka, hogy a padló alatt lévő földet kiástuk, hogy később majd kaviccsal tudjuk feltölteni. Így az alap helyét nem kiásni kellett, hanem körbezsaluzni. Az alap és a fal között hagytunk egy bő 10 cm-es rést, amelyet szintén kaviccsal töltünk fel, hogy a pára ott tudjon feljönni.
A következő lépés a kályha alatt lévő padka építése volt. Ehhez először egy furcsa alakú fal épült olyan magasságban, hogy az erre kerülő betonlemez és burkolás után kb. 45 cm magas ülőfelület alakuljon ki. A padka fala válaszfal tégla, amelyet jó erős habarcsba raktunk. Az eddigi felújítás során szigorúan tartottuk magunkat ahhoz, hogy a cementet távol tartjuk a háztól. Ez most kivétel, mert a kályhának erős alap kell. Ráadásul itt még szigetelés is került az alapra. A padka fala sem ér hozzá a vályogfalhoz, hanem az alapnál kialakított szellőző rés itt is folytatódik. Így a pára nem tud majd a vályogfalba menni.
A készülő padkát a tornácból kikerült betontörmelékkel töltöttük fel. Erre került a 6-7 cm vastag, betonhálóval  megerősített betonlemez. Ennek a zsaluját lényegesen hosszabb idő volt elkészíteni, mint magát a betont beönteni. Miután a vízszintbe hozott zsaluzat egyben megadta a későbbi lemez síkját, a beöntött betont csak el kellett simítani.
Az elkészült betonnal már megvan az a felület, ahová maga a kályha épülhet. (Ezen képen az is látszik, hogy a délutáni nap milyen szépen besüt a szobába)

2016. október 2., vasárnap

Kémény

Hosszas előkészítés után elkészült a leendő cserépkályha kéménye.
A háznak eredetileg két kéménye volt. Az egyik a nyári konyhában egy, a vályogfalba vágott rés volt, amely fölé a födémtől indulva építettek téglakéményt. Ennek funkciója már nem volt, az állapota viszont annyira leromlott, hogy le kellett bontani. A másik, a jelenleg is működő, a konyhában van, és a sparhelt füstjét vezeti el. Ez már a padlószintről indulóan téglából épült. A tető fölötti részét javítani kellett ugyan, de amúgy rendesen működőképes. A szobának viszont nem volt kéménye. Ez azért okoz gondot, mert jó lenne, ha lehetne fűteni a szobát is. (Egy időben ezt valószínűleg a falon kivezetett kéménycsővel oldották meg.)
Mielőtt döntöttünk volna arról, hogy milyen kémény épüljön, alaposan mérlegeltük a lehetőségeket. Az anyaghasználat szempontjából egyértelműen a hagyományosan falazott kémény illene ide. (Leszámítva a vályogfalba mart kéménynyílást.) A másik lehetőség egy készkémény felépítése. Itt nem akarom most összehasonlítani a két kéményfajtát, latolgatva az előnyöket és hátrányokat. A lényeg az, hogy mindent egybevetve a készkéményt tartottuk a kedvezőbb megoldásnak, és a kémény kérdésében a biztonság előbbre való a hagyományos megoldások alkalmazásánál.
Maga az építés gyorsan haladt. A kész elemeket alkalmazva nagyon látványos volt a kémény növekedése. Ami a munkát lassította, azok az egyéb járulékos műveletek voltak. Az első akadályt a födém jelentette. Itt egy gerendát teljesen, egy másikat félig ki kellett vágni. Az elvágott födémgerendát fölülről csavarok tartják. A födémátvágás 5-6 centivel nagyobb a kémény méreténél, mert az éghető anyagokat ilyen távol kell tartani a kéménytől. Ezt a rést alulról egy-egy gipszkarton lappal fogjuk elfedni, a gerendák mellé pedig kőzetgyapot kerül.
A kész kémény mellé egy falat is építettünk, amely a kéményt támasztja meg. Mivel a födém a kitámasztásra nem alkalmas, fontos statikai szerepe van ennek a falnak. Másrészt ez a fal arra is jó, hogy a sarokból kialakult lyukat eltüntesse.
A tetőnél a szarufákhoz is készült egy rögzítés. Jellemző a hasonló termékekre, hogy az alapelemek viszonylag kedvező árúak, de a kiegészítőkért jó pénzt kérnek. Így van ez a kéménytámasztóval is, amivel a szarufákhoz lehet rögzíteni a kéményt. Ezt egy ügyes lakatossal készíttettük el, nagyjából fele áron.
A kémény a tető gerince fölé ér. Ez azzal járt, hogy a tető fölé egy állást is kellett építeni, olyan magasságban, hogy a legfelső elemet is be lehessen emelni, a merevítő vasak mellé a ragasztót be lehessen önteni, és a fedlapot felszerelni. Később ez az állvány arra is jó volt, hogy arról kényelmesen le tudtuk vakolni a kéményt.