Szántás

A termények begyűjtése után eljutottunk odáig, hogy már a jövő évi veteményezéshez készítsük elő a talajt. Még nyáron hoztunk egy rakás trágyát, ami eddig ott érett a kertben, egy halomban. Azt most a megszántott területre hoztuk, és bedolgoztuk a földbe.
Így nézett ki a trágyakupacokkal a zöldséges:

És ilyen lett a rotálás végeztével.

Ahogy lépegettem Robi mögött, örvendeztem, hogy milyen jó idő van. Kifejezetten jól esett a napsütés, és szerencsére a talaj sem volt annyira nedves, hogy nehézzé tette volna a munkát. Jó lenne még egy-két ilyen hétvége, hogy mindent be tudjunk fejezni, mielőtt a tél megérkezik.

Kerti munkák

Mostanában, ha jó az idő, akkor a kerti munkákat részesítjük előnyben. A zöldségesben szinte minden felszedtünk, amit lehetett. Összeszedtük a maradék babot, leszedtük a paprikákat, sőt a sütőtök alól is kiszedtük az eddig ott hagyott krumplit. Szedegetjük szorgalmasan a diót is, szépen gyűlik a karácsonyi bejgli alapanyaga. Hétvégén pedig a kukoricát törtük le, majd a kukorica szárat is kiszedtük. Ezt összeraktuk egy kupacba, száradni. Addig-addig raktuk, míg a végén egy valóságos kis kunyhó kerekedett belőle.

A virágos kertet is átalakítottuk egy kicsit. Kiszedtük a kardvirágot és a dáliákat, és felástuk a talajt, előkészítve a helyet a tavaszi virágoknak. Legutóbb sajnos arra már nem jutott időnk, hogy el is ültessük a hagymákat.

Ragyogó idő

Az elmúlt hétvége olyan szép idővel ajándékozott meg minket, amelyben már régen volt részünk.
Igaz, hogy hajnalban már deres volt a fű, de a dér hamar eltűnt, és a harmatot is gyorsan felszárította a nap. Az égen felhő alig volt, és ha megjelent egy-egy, az is csak azért, hogy az eget még szebbé tegye. Olyan idő volt, amikor jólesik kószálni erdőn-mezőn, amikor a napsütés már nem izzasztó, de kellemesen melengető, amikor érdemes felmászni egy-egy kiugró magaslatra, mert messze belátni a tájat.
Olyan idő volt, amikor öröm dolgozni a kertben, mert a nyári munka gyümölcseivel telnek a vödrök, ládák. Olyan idő volt, amikor a megpihenéshez már nem a falomb árnyékát választja az ember, hanem szívesebben időz a napsütéses teraszon, amikor jól esik a sör, de még jobb a pince hűvös borát kortyolgatni, lassan, komótosan, a kortyok előtt megcsodálva a poháron átcsillanó fényt, amikor beszélgetés közben a nyári kalandok emlékei bukkannak fel, miközben az ember tekintete újra és újra a távoli hegyek karéján állapodik meg.
Olyan idő volt, amikor a nap aranysárgára és rőtvörösre színezi a fákat, és egy-egy levél szinte szemérmesen válik meg az ágtól, hogy lágyan lebegve érjen földet. Olyan idő volt, amikor felragyog a táj, a kert az őszi fényben, és a körülöttünk lévő apró tárgyak is új életre kelnek.
Ilyen idő volt, amikor megleltem ezt a képet:

Meszelünk

Elérkeztünk a tűzfal meszeléséhez. A fal alsó része a földről vagy állványról elérhető, ott a meszelés nem okozott problémát. A felső részt létráról meszeltük. A létrán olyan magasságba fel tudunk mászni, hogy meszelővel a fal teteje is befogható. Ehhez persze hosszú nyelű meszelő kell. A miénknek egy méteres a nyele, és a karom ilyen hosszúságú nyújtása már elegendőnek bizonyult. A munka nehézsége leginkább a gravitációból adódott. Hamar rájöttem, hogy sok anyagot nem érdemes felvenni a meszelővel, mert nagy része úgyis rám csorog vissza. A másik tapasztalatom, hogy a létra feletti részt nem érdemes kenni, mert onnan méginkább rám csorog vissza a mész. Így kevés anyaggal, apránként haladva lehet a legjobban dolgozni.

A vakolt és tapasztatott felület meszelése némileg eltérő technikát igényelt. A vakolaton többször el lehet kenni a meszet, sőt célszerű is hosszasabban maszatolni, hogy a felület egyenetlenségeit jól kitöltse a mész. Vályogot eddig még nem meszeltem, így furcsa volt, hogy a meszelő hamar felszedi a sarat. Tapasztalatom szerint a célszerű megoldás az, hogy az elhúzott anyagot békében kell hagyni. Segítette viszont a felkenést a mészbe kevert lenolaj is, érezhetően könnyebb volt vele dolgozni.Az eredmény a képen látszik:

A tornác mellvédfala először fehér lett, de azt nagyon rikítónak találtam. Aztán a faluban tett séta során megállapítottam, hogy a hasonló házak mindegyikének szürke a mellvédfala. Végül cementes mésszel kentem le, és ilyen szürkévé alakult: