Elérkeztünk a tűzfal meszeléséhez. A fal alsó része a földről vagy állványról elérhető, ott a meszelés nem okozott problémát. A felső részt létráról meszeltük. A létrán olyan magasságba fel tudunk mászni, hogy meszelővel a fal teteje is befogható. Ehhez persze hosszú nyelű meszelő kell. A miénknek egy méteres a nyele, és a karom ilyen hosszúságú nyújtása már elegendőnek bizonyult. A munka nehézsége leginkább a gravitációból adódott. Hamar rájöttem, hogy sok anyagot nem érdemes felvenni a meszelővel, mert nagy része úgyis rám csorog vissza. A másik tapasztalatom, hogy a létra feletti részt nem érdemes kenni, mert onnan méginkább rám csorog vissza a mész. Így kevés anyaggal, apránként haladva lehet a legjobban dolgozni.
A vakolt és tapasztatott felület meszelése némileg eltérő technikát igényelt. A vakolaton többször el lehet kenni a meszet, sőt célszerű is hosszasabban maszatolni, hogy a felület egyenetlenségeit jól kitöltse a mész. Vályogot eddig még nem meszeltem, így furcsa volt, hogy a meszelő hamar felszedi a sarat. Tapasztalatom szerint a célszerű megoldás az, hogy az elhúzott anyagot békében kell hagyni. Segítette viszont a felkenést a mészbe kevert lenolaj is, érezhetően könnyebb volt vele dolgozni.Az eredmény a képen látszik:
A tornác mellvédfala először fehér lett, de azt nagyon rikítónak találtam. Aztán a faluban tett séta során megállapítottam, hogy a hasonló házak mindegyikének szürke a mellvédfala. Végül cementes mésszel kentem le, és ilyen szürkévé alakult:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése