Gyümölcsfát eddig - a szomszédból kapott sarjakat leszámítva - nem ültettünk. Már régóta tervezzük, hogy az örökölt körte - szilva - dió kínálatot kicsit kibővítjük Ennek érdekében a közeli városba mentünk, ahol egy kedves blogbarát segítő közreműködésével próbáltunk facsemetét venni. Ezúton is köszönet neki a segítségért.
Egyelőre még nem tudtunk mindent beszerezni, de így is két sárga barackkal és két almával érkeztünk meg a portára. Úgy gondoltam, hogy a négy kis fácska elültetése nem okozhat különösebb gondot, pikk-pakk végzek vele. Neki is láttam, és az ültető gödör első ásónyomának kiemelése tényleg gyorsan ment. Nem úgy a többi! Most első kézből tapasztalhattam meg, hogy mennyi csapadék hiányzik a földből. A felső tíz-tizenöt centis réteg alatt csontszáraz és kőkemény a föld. Ásóval nem is tudtam lefelé jutni, a csákányt kellett előre küldeni. Bizony alaposan megdolgoztatott a négy gödör kiásása.
Az elmúlt napok esői, amellett, hogy földfelszínt kellően átnedvesítették, a gombákat is előcsalogatták. Ez a kis csoport a füves részen növekedett. Itt a füvet csak kaszáljuk, de nem gyűjtjük össze. Gondolom, az ott maradt nyesedék ad táplálékot a gombáknak, azért tolonganak ilyen nagyon.