Érik a cseresznye

Idén szerencsénk volt a gyümölcsfákkal, mert a tavaszi fagyokat megúsztuk. Ez meg is látszik a cseresznyefákon. A korai fajta igen csak kitett magáért, csak úgy roskadoztak az ágak a rengeteg gyümölcstől. A sötétre érett szemek ráadásul ízletesek és édesek is. Ebből rengeteg kompót és lekvár lett. (Az utóbbit majd még feljavítjuk valami meggyel.)

A későbbinek még van néhány hete, hogy megérlelje a bogyóit. Ez még finomabb szokott lenni. Sajnos ezen a fán nincs annyi gyümölcs, mint a másikon, de azért nem panaszkodhatunk erre sem.

Ültettem egy szőlőt is. Ez tulajdonképpen egy kísérlet. Néhány hónapja kaptam lemetszett ágakat, amelyeket vízben tartottam, és szépen kihajtottak. Amikor már kis gyökérkezdemény is volt rajtuk, akkor beültettem poharakba, és azóta ott erősödtek. Most az egyiket kiültettem a sorba. Majd kiderül, hogy megmarad-e.

 Készült egy magaságyás is a kertbe. Ebbe egyelőre még folyamatosan kerülnek a növények. A tetejére meg majd még mulcs is, hogy védve legyen a gaztól és a kiszáradástól.

Bolond április

Köztudott, hogy az április bolondos hónap, de az utóbbi napok időjárása még erre is rátett. Márciusban nagyon nem akart véget érni a kora tavaszi idő. Hosszasan hűvös volt. Aztán megjött az április, és berobbant a nyár. Hirtelen minden kivirított, a fák kizöldültek. Az orgona például már majdnem elvirított, pedig annak csak május elején kéne, hogy a ballagásra legyen virág. Kezd virítani az akác is, pedig még annak sincs itt az ideje. Aztán megunta az április a nagy meleget, és kompenzálásként jött a hideg. Egyik reggel arra ébredtünk, hogy deres a háztető. Ettől függetlenül idejét éreztük, hogy munkálkodjunk egy kicsit a porta kertjében. A fű például akkora, hogy a fűnyíró már nem bír vele, muszáj volt fűkaszával nekimenni. Szóval elhatároztuk, hogy megyünk, és kertészkedünk.

Azonban az április is résen volt. Reggelre kiadós zápor ébresztett minket. Semmi baj, majd elmúlik. A műholdak is ezt ígérték. El is ment az eső, ki-kisütött a nap. Mentünk mi is. Neki a gaznak a fűkaszával. Közben kiszedtük a tavalyról ott maradt póréhagymát, meg rendeztük a málna sorokat, meg kapáltunk, meg hasonlók. Amikor kifogyott a fűkaszából a benzin, akkor ebédeltünk, meg élveztük a cserépkályha melegét. Délután indultunk a következő menetre, de az április mást eszelt ki. Hatalmas sötét felhő jött, és elkezdett esni. Olyan furcsa nagy szemű eső volt, amiről kiderült, hogy sűrű apró szemű jég. Szerencsére a növényekben nem tett kárt. Aztán ahogy jött, úgy tovább is ment. Nekünk meg ott hagyott egy szivárványt.

Virágtartó

Új növények költöztek a szobába. Megelőzendő, hogy befülledjen a cserepek alja, kellett nekik valami tartó, hogy ne a padlón álljanak. A mintát megkaptam, a kivitelezés már egyszerű volt.

Fenyőlécből készült két H-betű. Ezeket csapolással fogattam egybe, és már készen is volt a tartó. Így a növények locsolása is egyszerűbb, nem kell olyan mélyre hajolni.

Az őzek

Szeretjük a természet közelségét, és a Porta ezt meg is adja nekünk. Olyannyira, hogy már az őzek is beszoktak a kertbe. Majdnem olyanok, mint az a kedves, pöttyös hátú állatka a rajzfilmben. Csak ezek nem kedvesek, főleg akkor nem, amikor lelegelik a frissen ültetett epret. Meg mindent, amit a zöldséges kertben magunknak gondoltunk termeszteni. Érdekes módon a le nem kaszált gyep viszont egyáltalán nem érdekli őket.

Az őzinvázió megszüntetésére kénytelenek voltunk kerítést húzni a kert végébe. (Ahogyan volt az régen is, csak éppen az okát nem tudtuk, és feleslegesnek ítéltük.)

Egyelőre tiszteletben tartják

A nagyi asztala

Úgy alakult, hogy megörököltünk néhány bútort, többek között egy kis asztalt. Amellett, hogy önmagában is szép darab, külön értéke számunkra, hogy ez a nagyszülői hagyaték része. Ez nem csak úgy van, hanem a család múltját, történetét is képviseli. Ha ránézünk, akkor nem csak azt látjuk, hogy itt egy szép asztal, hanem azt, hogy ez a szülők, nagyszülők, dédszülők életének is a része volt. És most része a mi életünknek is.

Az asztal sajátossága, hogy a lapja félbehajtható, és így a fal mellett is megtalálja a helyét. Átmenetileg tehát a portára költözött. És úgy tűnik, hogy itt jól érzi magát.

Bevégeztetett

Korábban már írtam, hogy a szomszéd ház egyre rosszabb állapotban van. A bácsi, aki rendben tartotta, meghalt. Az örökösöknek csak nyűg volt, nem foglalkoztak vele. Közben a víz utat talált befelé. Először az egyik kémény omlott be, utána a födém egy része is. (Pedig jó erős gerendafödéme volt.) A ház életveszélyessé vált.

"Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni!" 

 

Őszi virágzás

Ez az októberi hosszú hétvége váratlan meleg időt hozott. Nem emlékszem olyanra, hogy október 23. körül a kertben felállított asztalnál, pólóban ebédelünk. Nem csoda, hogy a cseresznyefa is eltájolta magát, és egy ideje már azt hiszi, hogy tavasz van. Azonban sajnos ezekből a virágokból nem nagyon lesz termés.