2015. december 6., vasárnap

Tornácoszlop 2.

Miközben mi a tornácot töltöttük kaviccsal és a szobában ástunk, betonoztunk, addig a tornácoszlopok betonalapja jól megkötött. Ideje volt már a faoszlopokat is berakni.
Az oszlopokat gyalult gerendából alakítottuk ki. A gerenda egyik végén a régi szelemenen lévő csapfészeknek megfelelő csapot készítettünk. A tető javítása során a szelemen egy része is cserére került, ezért az új szelemenbe még a csapfészket is ki kellett vésni. A munka közben kitapasztaltam, hogy fej fölött nehezebb vésni, mint a műhelyben, a gyalupadon.
Új építésnél az oszloptartókat már előre beépíteném a betonalapba, és erre állítanám az oszlopokat, a szelemen pedig a legvégén kerülne a helyére. Most fordított volt a helyzet, fentről lefelé kellett építkezni. Az oszlopokat ezért állítható magasságú tartóra állítottuk, hogy a csapok könnyen a helyükre tudjanak menni. A tartókat a betonba fúrt lyukakba helyezett dübel és csavar rögzíti. A faoszlopok beállítása után a régi téglaoszlopokat eltávolíthattuk.
Az istálló előtti rész most így néz ki.

2015. december 1., kedd

Elindult a szobafelújítás

A ház egyik szobáját már lakhatóvá tettük. Most a másik szoba van soron. Ezt hagyományosan tisztaszobának nevezzük, bár már nagyon régóta nem szolgál rá a nevére. Az utóbbi időben inkább volt raktár, semmint szoba. Itt is a nedvesedés okozta a legtöbb gondot, ezért a fal alsó részén leszedtük a festést és a tapasztást (mert itt a festék alatt a fal tapasztva volt). Nagyon nem volt nehéz, szinte magától jött. Ezt követően felszedtük a padlót is, ami egyébként szép széles deszkákból állt, de nagyon felpúposodott. Felszedés után derült ki, hogy helyenként korhad is. A padló alatt vaskos párnafákat és homokos földet találtunk.
Padló nélküli szoba.
A falon egy elépített ablak (ajtó?) helye látszik.
Kiszedtük a párnafákat, és 40-50 cm mélyen a földet is.
Most szárad az altalaj, amit leginkább az ablakra lecsapódó pára mennyiségével tudunk nyomon követni. Először szinte folyt a víz az ablakon, mostanában meg éppen hogy bepárásodik. Azaz, lényegesen szárazabb a szoba.
Itt erőteljesebb átalakítást tervezünk, mint a másik szobában. Például az egyik fal elé egy vendégfalat építünk. Ennek az alapja is elkészült már. Az alap szintjét úgy állítottuk be, hogy az új párnafák majd ráülhessenek.
A korábbi padló zsaluvá lényegült át
 

2015. november 8., vasárnap

Feltöltés

A tornácból kiszedett (agyagos) föld helyére kavicsot töltünk. Sikerült csak kavicsból álló kavicsot vennünk. Ez azért lényeges, mert az itteni sóder alapból agyagos, ez a kavics viszont agyagmentes. Ez bizonyára jót tesz a páraáteresztés szempontjából.
A hétvégén sikerült feltölteni a tornácot kaviccsal. Ezt még be kell tömöríteni, utána pontosan szintezni, és jöhet rá a burkolat, amelyet téglából tervezünk készíteni. Ezzel már csak az a probléma, hogy egyelőre nincsen elegendő téglánk.


2015. november 2., hétfő

Tornácoszlop

Az egyik munka hozza magával a másikat.
Van két oszlop az istálló ajtaja előtt. Ezek láthatóan később készültek, mint a ház többi oszlopa. A tető javításánál derült ki, hogy nem csak későbben kerültek oda, de eredetileg nem is ott voltak. És eredetileg nem téglából voltak. Ugyanis a talpszelemen alján megvan a régi oszlopok csapjának a helye. Ebből tudjuk, hogy fa oszlop lehetett itt, és nagyjából egy-egy méterrel távolabb az ajtótól. Most, hogy újra burkoljuk a tornácot, az oszlopokat is visszatérítenénk a régi helyükre.
Első lépésként a megfelelő alap elkészítésének láttunk neki. Az alap kiásásakor előkerült kövek mutatták, hogy jó helyen vagyunk: előkerült az oszlopok régi alapja. Ezt nagy kövekből rakták, és nem annyira mélyre, mint ahogyan az új alap lesz.
Az alap betonját olyan szintre hoztuk fel, hogy azon még elférjen a leendő téglaburkolat is.
Az elkészült beton most köt, mi pedig várjuk, hogy olyan mértékig megkössön, hogy az oszloptartó csavarjait befúrhassuk anélkül, hogy szétnyomná a friss betont.
Mostanában már nagyon korán sötétedik. Így nem volt nehéz a tornácról még egy esti képet is készíteni.

2015. október 28., szerda

A kertről

Figyelmünket mostanában leginkább a ház felújítása kötötte le, holott a kertben is mindig történik valami. Az idei nyár a zöldségek szempontjából nem volt ideális. Amennyire segítette a száraz időjárás a külső építési munkák végzését, annyira hátráltatta a növények fejlődését. Így fordulhatott elő, hogy a paprika alig nőtt valamit, szeptemberben viszont tömegével virágzott, és a megnőtt paprikák is vékony húsúak lettek. A krumpli is keveset termett. Apró szemeket szedtünk ki a földből, amelyek leginkább vetőburgonyának lesz jó. De abból legalább több van, mint amennyit elültettünk. Az elmúlt hetekben viszont meglepően sok diót szedhettünk össze. Az egyik nagy fa sajnos betegeskedik, de a másik alatt rengeteg volt.
A tornáctól kiszedett föld egy részével a hepe-hupás füves területet egyengettük el. Remélem, hogy tavasszal átnövik a feltöltött felületet a növények, és ismét egyenletesen szép zöld lesz.

2015. október 25., vasárnap

Tornác

A hosszúhétvégére megérkezett a jó idő. Ez kiváló alkalom volt, hogy folytassuk a tornác burkolatának felújítását. A feltört beton eltávolítása után még kb. fél méter mélységben szedtük ki a talajt. (Itt annak idején nem bonyolították túl a rétegrendet, egyszerűen a letaposott földre került a betonburkolat.) A kiásott föld helyébe először a betontörmelékből hordtam vissza egy rétegnyit, majd arra kavicsot. Reményeim szerint a viszonylag durvább kavics elősegíti majd a talaj kiszellőzését.
Tornác, kiásva

Ideiglenes bejárat

A kiásott föld helyére kavics kerül
A hosszúhétvégét kihasználva idén talán utoljára aludtunk a portán. Este elég hideg volt már, de a házat még rendesen ki lehetett fűteni. Miközben mi a vacsoránkat fogyasztottuk, a sparheltet fával etettük. Hálából ontotta is a meleget. Nagyon jó volt a munkás nap után üldögélni az asztalnál, szürcsölni a forró teát, rárakni egy-egy fahasábot a tűzre, és tervezgetni a további feladatokat. És amivel nem tudok betelni, az az éjszakai égbolt, a sok-sok csillaggal.

2015. október 14., szerda

Megint bontunk

Rövid átmenet után, amikor úgy látszott, hogy minden szép és minden rendben van, ismét nekiálltunk bontani. Most a tornác betonját.
Ami ezt a bontási kényszert kiváltotta belőlünk, az a talajpára. A beton a repedések környékén mindig is erősen nedves volt. Most a frissen vakolt és meszelt fal alja is mintha nedvesedni kezdett volna. A beton burkolat nem engedte ki a párát a talajból, így annak egy része a fal felé vette útját, és arrafelé akar kijönni. A burkolat cseréjével ezt a folyamatot akarjuk megszüntetni.
A munkálatok fő eszköze az a nehéz és nagyot ütő vésőgép volt, amelyet egy kölcsönző bocsátott a rendelkezésünkre. Az összetört betont aztán kitalicskáztuk, és csinos halomba raktuk. Most azon gondolkozom, hogy mire is kéne nekünk ennyi betontörmelék.
A korábbi beton egyébként egyszerűen csak a földre volt letéve, két rétegben. Alul egy, nagyobb kavicsokat tartalmazó alap, fölötte pedig finom szemcsés sóderrel (vagy durva szemcsés homokkal?) és sok cementtel készült réteg volt. Dilatációs hézagok nem voltak, így nem csoda, hogy megrepedezett. A tervek szerint a földet is kiemeljük kb. 40 cm mélységig, és sóderrel töltjük vissza. Arra pedig bontott téglából teszünk új padlózatot.

2015. október 5., hétfő

Fehér felhők helyett

... piros hőlégballon szállt fölöttünk.


2015. szeptember 20., vasárnap

Újra légkollektor

A hétvégén visszakerültek a légkollektorok is.

A vakoláshoz a légkollektorokat is le kellett szedni. Az eltelt idő alatt lefestettük ezeket is, és most már az ablakokkal megegyező színben szereltük vissza. Az elektromos szerelésnél is gondoltunk arra, hogy a napelem és a légkollektorok közötti kábelt ne kelljen a falon kívül vezetni, a légkollektorok vezetékének is került a falba megfelelő cső. Most behúztuk a vezetékeket, új tipliket tettünk a tartócsavaroknak, és új lyukakat véstünk a levegőbevezetésnek. Így a mai napsütés már ismét melegítette a házat.

2015. szeptember 15., kedd

Nem gondoltam ...

... még a hét közepén, hogy szép, napsütéses lesz a hétvége. Amikor reggel készülődtünk, még szomorúan felhős volt az ég. Mire megérkeztünk, a nap már ki-kibújt a felhők közül. Délutánra pedig a nyarat idézően sütött. Ennek megfelelő elfoglaltságot találtam magamnak: lenyírtam a ház előtt a füvet. Ez azért különleges, mert a vendégség után csak mostanra nőtt meg annyira, hogy érdemes volt nekimenni a fűnyíróval.
Ezt követően átalakítottam a kert közepén lévő bodzabokrot. Mostanra már nagyon elterebélyesedett, útban volt a zöldségesnek. Ráadásul a közelébe ültetett cseresznyefa miatt is ki kellett vágni.

A tornácfalra tett virágok meglepően jól tűrték a locsolás hiányát. Igazán jól mutatnak a fehér oszlopok között. 

2015. augusztus 31., hétfő

Zárak

A hétvégi feladat a zárak javítása, cseréje volt. A tornác végében lévő ajtónál a zárlemez (a fával együtt) törött ki az ajtófélfából, azt kellett pótolni. Ehhez először kivéstem az ajtófélfa sérült részét, majd egy megfelelő méretű fa beragasztásával pótoltam ki a hiányt. Végül egy új zárlemezt csavaroztam fel a megújított ajtófélfára, természetesen a kilincs és a zár nyelvének megfelelő lyukak kivésésével.
Cserélni kellett a zárat is, mert a régi zár már egyáltalán nem működött. A kulcsot nem is tudtam kivenni belőle, ezért azt le kellett vágni. Érdekes, hogy a mostanában kapható zárak már kicsit más méretűek, mint a régiek, ezért még az ajtón is kellett egy kicsit igazítani. És természetesen a csavarok helye is kicsit máshol van.
A zárcsere eredményeként most már nyitható-csukható az ajtó, és akár kulcsra is lehet zárni.

2015. augusztus 23., vasárnap

Pihenős hétvége

A munkás, majd ünneplős nyár végén egy szimpla pihenős hétvégét tartottunk. Ezt nagyban elősegítette, hogy az előre összekészített szerszámaim kimaradtak a csomagok közül, így még azt a keveset sem tudtam elvégezni, amit pedig beterveztem erre a hétvégére. Ezért aztán most a biciklié volt a főszerep, kisebb-nagyobb túrákat tettünk a környéken. Többnyire kis forgalmú utakat választottunk, és kényelmes tempóval haladva nyugodtan nézelődhettünk és gyönyörködhettünk a tájban.
A pihenős hétvégébe belefért a fényképezés is. A "termésből" az alábbi képek valók ide: a tornác oszlopsora és a fény (vagy árnyék?) játéka a szoba falán. Most végre volt idő rácsodálkozni ezekre az apróságokra.


2015. augusztus 16., vasárnap

Háttér bázis voltunk

Az előző heti kerti partynk olyan jól sikerült, hogy most hétvégén a porta a falu egész napos rendezvényének háttér bázisává vált. A világítás és díszítés megmaradt. Az asztalok most közelebb kerültek a konyhához, így a vendégek kiszolgálása egyszerűbb volt. A nádfonattal és paravánnal leválasztott mosdó szintén megmaradt. Ez az elkerített hely arra is alkalmas volt, hogy a rendezvényen fellépők átöltözhessenek.
Napközben folyamatosan jöttek-mentek a szereplők. Az ebédjüket-vacsorájukat itt tudták elfogyasztani, fellépés előtt-után egy kávét meginni, és egy kicsit megpihenni. Mivel a porta közelében volt maga a rendezvény is, a szereplőknek nem kellett messze menniük, és mégis nyugodtabb körülmények között lehettek. Bízom benne, hogy jól érezték magukat nálunk.

2015. augusztus 9., vasárnap

Ünnepeltünk

Ez a hétvége az ünneplés jegyében telt. Az eddigi sok-sok munka eredményeként alakult úgy a porta, hogy egy 80-100 fős lagzi helyszíne lehetett. A népet az udvaron felállított asztalok mellett helyeztük el, a ház a lebonyolítás hátterét biztosította. A konyhában készítette el a szakács a háromfogásos menüt, a két szoba pedig raktárként, öltözőként szolgált.
A sok ember kiszolgálására beállítottunk egy második árnyékszéket. A kézmosáshoz a betonvályúhoz két csapot szereltünk fel. A világítást az udvar fölé szerelt fényfüzérekkel oldottuk meg. Az italok megfelelő hőmérséklete érdekében már napokkal korábban elhelyeztük azokat a pincében. A pincehideg söröket aztán jéggel még tovább hűtöttük.
Szerencsére az időjárás is kedvező volt, a napközbeni kánikulát leszámítva. Este már jól esett a szabadban lenni, és a portában gyönyörködni.








2015. július 20., hétfő

Homlokzat

Elkészültünk a homlokzat meszelésével. Sejtettem, hogy jó lesz, de még magam is meglepődtem, hogy mennyire szép így, két szemmel a ház.
A fehér is jól áll neki. Minyon írta, hogy mindig úgy gondolt a házra, hogy az sárga. Az eredeti terveimben nekem is sárga volt, még a festéket is megvettem hozzá. Végül más döntés született, és a ház fehér maradt.
A teljességhez hozzátartozik, hogy az ablakpárkányok még hiányzanak, és az eresz alját is le kell deszkázni.

2015. július 16., csütörtök

Ámbitus

A ház jellegzetességét a tornácot övező vastag oszlopok és az oszlopok közötti mellvédfal adja. Az első és a (vélhetően egykor) utolsó oszlop szögletes, a többi hengeres alakú. Az oszlopokat széles mellvédfal köti össze, amely csak a bejáratnál van megszakítva. A ház szépítését a tornác megújításával folytattuk.
Első lépésként az ablakot cseréltük ki. Erről már korábban írtam.
 Ezt követően levertük a megmaradt vakolatot, és beépítettük az elektromos vezetékek csöveit.
Itt még nem látszik, de elbontottuk az istálló előtti, utólagosan épített mellvédfalat. Ezzel szellősebb és egységesebb lett a ház kinézete. Természetesen a mellvédfal vakolatát is leszedtük. A belső oldalon szinte már nem is volt mit.
Az egyszerűség kedvéért a plafont xps lemezzel burkoltuk. (Erre nem vagyok büszke, de lényegesen gyorsabb volt vakolni, mint a hagyományos nádazást.) Itt is előkészítettük a világítás helyét.
A fal vakolása mészhabarccsal történt. Némi rábeszélés kellett, hogy a kőműves ezt elvállalja. Később aztán maga is csodálkozott, hogy milyen jól lehet dolgozni cement nélkül is, és mennyire kikeményedik a vakolat. A plafon viszont az xps-hez való ragasztóval lett lekenve.
Ugyanezt a ragasztót használtuk az oszlopokon a régi vakolat felületének megerősítésére. Itt ecsettel kentük fel a ragasztót. A mellvédfalat éri az eső, ezért az cementes vakolatot kapott.
A falat meszeljük. Az oszlopok is fehérek lesznek, a mellvédfalat pedig még cementtejjel fogjuk lekenni.

2015. június 7., vasárnap

Ablak

Az ablakok cseréje szükséges volt, és már régen tervezett. A megvalósuláshoz most érkeztünk el, de ennek két évre visszanyúló előzményei vannak.
Az anyagot - szélezetlen borovi pallóként, illetve deszkaként - két éve vettük meg. Ez átmenetileg  az egyik szobában pihent, majd részben a padlásra, részben az otthoni műhelybe került száradni.

Majdnem egy éves szárítás után feldaraboltam, és nekiláttam ablakot készíteni belőle. Ezt megelőzően még nem csináltam ilyet, ezért sokáig bújtam az internetet megfelelő rajzokét, leírásokért. Találtam is sok mindent, ami segített, és olyan ábrát is le tudtam tölteni, amelyen még a méretezés is korrekt módon látszott. Ettől függetlenül nem haladtam túl gyorsan a művel. De legalább sokat dolgoztam rajta. Végül azért tavaly nyár elejére elkészült a mintadarab. A házhoz illően kapcsolt gerébtokos ablak készült, osztott üvegezéssel.
Aztán októberre megdupláztam az ablakok számát. Ekkorra a technológia már megvolt, a következő kettő elkészítése könnyebben ment.
Az elmúlt hetekben pedig beépítettük az új ablakokat. Ehhez vissza kellett bontani a "modern" ablak melletti szűkítést, és felépíteni a két ablak közötti oszlopot. Itt már teljesen körbeépítve, vakolás előtti állapotban vannak a hátsó szoba ablakai.

Az első szobában a beépítés közbeni állapotról készült a kép ...
... és egy másik a körbeépítés után.
Az ablakcserével megoldódott az a rejtély is, hogy a szoba ablaka miért került az oszlop mögé. Most az ablakköz pontosan az oszlop mögött van, ami szerintem a normális elhelyezés.