Levendula - üvegbe zárva

 

Megérkezett a tél...

 ...és a Mikulás meghozta a havat.

Tűzifa

Alapvető változás állt be a porta életében, újra állandó lakói vannak a háznak. Ez azzal is jár, hogy biztosítani kellett a folyamatos fűtéshez elegendő tűzifát. A tapasztalatom szerint helyi forrásból lehet legkedvezőbb áron beszerezni a tüzelőt, csak azt meg kellett keresni. Segítség volt, amikor láttam, hogy egy nagy teherautó kanyarodik ki a közeli erdőből, a platóján rengeteg méteresre vágott fával. Megkeresve a fuvarost, meg is állapodtunk a vételben, és nemsokára már meg is kaptuk a téli tüzelőt. Ez nem túl vastag akác, amely egyelőre az istálló elé került betárolásra. Később majd fel kell fűrészelni, de a hasogatással legalább nem lesz túl sok gond.

A régebben vett, és már kellően kiszáradt fát pedig felvágva, hasogatva a tornácnak a bejárat közeli részén raktuk fel, ahonnan majd télen is könnyebb lesz bevinni. Így kerül a fa egyre közelebb a szobához és a kályhához.

Készülődnek

Elkészült a tornácburkolás

Az elmúlt hétvégeken a vendégfogadásé volt a terep. Ismét a porta volt a falu szokásos fesztiváljának háttér helyszíne, itt vendégelték meg a fellépő és egyéb vendégeket. Ebből az alkalomból ismét felraktuk a kerti díszkivilágítást, most ledes lampionokkal.

És erre az alkalomra elkészült a tornác burkolása is a ház teljes hosszában. Az istálló előtti részen, ahol már nincsenek vastag oszlopok, a burkolás a mellvédfal szélességével lett szélesebb. Ott a burkolat kert felőli szélét betonba ágyazott téglasor támasztja meg.

Pihenős hétvége

A munkás, majd ünneplős nyár végén egy szimpla pihenős hétvégét tartottunk. Ezt nagyban elősegítette, hogy az előre összekészített szerszámaim kimaradtak a csomagok közül, így még azt a keveset sem tudtam elvégezni, amit pedig beterveztem erre a hétvégére. Ezért aztán most a biciklié volt a főszerep, kisebb-nagyobb túrákat tettünk a környéken. Többnyire kis forgalmú utakat választottunk, és kényelmes tempóval haladva nyugodtan nézelődhettünk és gyönyörködhettünk a tájban.

A pihenős hétvégébe belefért a fényképezés is. A "termésből" az alábbi képek valók ide: a tornác oszlopsora és a fény (vagy árnyék?) játéka a szoba falán. Most végre volt idő rácsodálkozni ezekre az apróságokra.

Háttér bázis voltunk

Az előző heti kerti partynk olyan jól sikerült, hogy most hétvégén a porta a falu egész napos rendezvényének háttér bázisává vált. A világítás és díszítés megmaradt. Az asztalok most közelebb kerültek a konyhához, így a vendégek kiszolgálása egyszerűbb volt. A nádfonattal és paravánnal leválasztott mosdó szintén megmaradt. Ez az elkerített hely arra is alkalmas volt, hogy a rendezvényen fellépők átöltözhessenek.

Napközben folyamatosan jöttek-mentek a szereplők. Az ebédjüket-vacsorájukat itt tudták elfogyasztani, fellépés előtt-után egy kávét meginni, és egy kicsit megpihenni. Mivel a porta közelében volt maga a rendezvény is, a szereplőknek nem kellett messze menniük, és mégis nyugodtabb körülmények között lehettek. Bízom benne, hogy jól érezték magukat nálunk.

Ünnepeltünk

Ez a hétvége az ünneplés jegyében telt. Az eddigi sok-sok munka eredményeként alakult úgy a porta, hogy egy 80-100 fős lagzi helyszíne lehetett. A népet az udvaron felállított asztalok mellett helyeztük el, a ház a lebonyolítás hátterét biztosította. A konyhában készítette el a szakács a háromfogásos menüt, a két szoba pedig raktárként, öltözőként szolgált.

A sok ember kiszolgálására beállítottunk egy második árnyékszéket. A kézmosáshoz a betonvályúhoz két csapot szereltünk fel. A világítást az udvar fölé szerelt fényfüzérekkel oldottuk meg. Az italok megfelelő hőmérséklete érdekében már napokkal korábban elhelyeztük azokat a pincében. A pincehideg söröket aztán jéggel még tovább hűtöttük.

Szerencsére az időjárás is kedvező volt, a napközbeni kánikulát leszámítva. Este már jól esett a szabadban lenni, és a portában gyönyörködni.

Tavasz végi helyzetkép

A melegebb idő és a sok eső megtette a hatását. Egy kicsit nem figyeltünk oda, és a növények úgy megnőttek, hogy szinte a házat sem találjuk. Ez persze túlzás, de tény, hogy a ház előtti fű (gyep, gaz) szép nagyra nőtt. Ösvényt kellett vágni bele, hogy be tudjunk menni. Ennek megfelelően a hétvégi munkálkodást zajongással kezdtük, lenyírtuk a füvet.

Az elmúlt napok esői kissé átrendezték a zöldségest. Nem tudom, hogy milyen eső volt, de a terület kis lejtése elég volt ahhoz, hogy a kis paprika palántákat eltemesse a lemosott föld. Némi jég is eshetett, aminek az eper látta kárát. A répa meg teljesen eltűnt, azt újra kell vetni.

A házban a szoba után a konyha csövezése, vakolása, festése van soron. Ennek kellemetlen része a kosz. Most nem barátságos a ház. Közben tárgyalunk a villanyszerelővel is, mert szeretnénk a bejövő vezetéket kicseréltetni. Szóval vagyunk, dolgozunk, csak egyelőre ennek a blogban nincs nyoma.

Ünnepi hétvége

Az utóbbi években mindig elmentünk a falu március 15-i ünnepére, és idén sem tettünk volna másként. Szeretem ezeket az ünnepeket, sajátos hangulatuk van. Felemelőek, szépek
Természetesen a porta meglátogatását is az ünnepi programhoz igazítottuk. Ami egyben azt is jelentette, hogy az a nap nem a kertészkedésről szólt. De ez így van rendjén.
Ami a kertet illeti, nem éppen ideális a helyzet. Legutóbb a sár miatt nem tudtunk bemenni a felszántott területre, most pedig annyira megszáradt a talaj, hogy teljesen kikérgesedett a föld felszíne. Egy alapos átforgatás kell az ültetés előtt, de erre nem voltunk felkészülve.
A virágos kert is csont száraz, szegény krókuszok mintha sivatagban nőnének.

Úgy tűnik, új lakót kapott a porta. Ahogy bementünk az udvarra, néhány galamb rebbent fel a tetőről, és - nem vagyok benne biztos, de - mintha a tető alól repültek volna ki. Az érzéseim meglehetősen vegyesek velük szemben. Bármilyen szépek is ezek a madarak, nem szeretném, ha beköltöznének a padlásra. Másrészről viszont úgy hallottam, hogy galambból lehet a legfinomabb húslevest készíteni.

Egyelőre még csak fényképezőgéppel lőttem rájuk.

Második nekifutás

A múlt héten az eső miatt nem sikerült, most megpróbáltuk újra. A múlt héten úgy mentünk a portára, hogy bicajt is vittünk magunkkal. A tervünk az volt, hogy most békén hagyjuk a gazokat, és biciklivel felderítjük a környéket. Az első alkalommal a folyó felé indultunk, de a dombtetőre érve azonban elriasztott a hegyek feletti tömény fekete felleg. Bölcs belátással inkább a másik irányt választottuk. Szerencsére itt az utakon nincs nagy forgalom, kényelmesen lehet biciklizni erre is, meg arra is. Este pedig kürtős kalács sütésével foglalkoztunk, bár ez a program igencsak elhúzódott, mert sokára lett megfelelő a parázs. De sebaj, mert közben teljesen kiderült, és a csillagos ég pazar látvány volt.
Másnap már tényleg a folyó tettünk egy kiadós túrát. Ekkor már némileg elegünk is lett a szép időből, a nap nagyon erősen tűzött. A túra után jól is esett a pincében ránk váró sör.
Így pótoltuk be a múlt héten elmaradt nyaralást.

Téli álom

Az ünnepek idejére magára maradt a porta. Legutóbb kitakarítottuk, elrendeztük és bezártuk. Most, hogy volt egy kis szusszanásnyi időnk, meglátogattuk, körbe néztük, mi van vele. Az nem lepett meg, hogy hólepelbe burkolódzott a kert, sőt inkább nagyobb hóra számítottam.

A házban a hőmérő fagypont alatti hőmérsékletet mutatott, bár a kannában ott maradt víz még nem fagyott be. De valóban nagyon hideg volt, ezért első ténykedésként a sparheltet vettem kezelésbe. Nemsokára lobogott is benne a tűz, és először csak a látványával, később már valóságosan is ontotta magából a meleget. Néhány óra alatt 16 fok fölé tornázta a konyha levegőjét, miközben megfőtt rajta az ebédünk, és megmelegedett a mosogatáshoz való víz is.

Tudom, messze van ez még az összkomforttól, de mégis nagyon jól esett üldögélni a meleg tűzhely mellett, kavargatni a forró kávét, és nézni mint szállingózik kint a hó. Ezen kívül túl sokat bizony nem serénykedtünk. Összecsomagoltuk az ágyneműket, hogy tavasszal majd tisztán hozhassuk vissza. Meg elhelyeztünk még némi ragacsos meglepetést az egérkéknek, mert némelyik már túl ügyesen tudja ellopni a diót az egérfogóról. Közben pedig tervezgettük, hogy tavasszal mivel és hogyan lehetne folytatni a ház felújítását.
Jó lett volna még egy sétát is tenni a faluban, és szép téli képeket készíteni, de erre most nem jutott idő. Ez is egy ok, hogy minél hamarabb újra menjünk!

Eldőlt

Szombaton még azt hittem, hogy a portán töltött hétvége eseményei nem is adnak okot önálló bejegyzésre. Az hogy meleg van, nem újdonság, még akkor sem, ha a meleg miatt már kedvünk sem volt kimenni a házból, csak punnyadtunk egész délután. Az, hogy estefelé annyira összekaptunk a szúnyogokkal, hogy ellentétünk komoly vérfürdőbe torkollott, mostanában már szinte természetes. Az azonban mindenképpen örömteli esemény volt, hogy kedves ismerősök látogattak meg minket a portán, bár ez inkább a család életéhez, semmint a porta történetéhez tartozó esemény.
Vasárnap hajnalban azonban már éreztem, hogy valami történni fog. Az intő jel - akárcsak egy thillerben - a derült ég ellenére elkezdődött mennydörgés és villámlás volt, amely nem hagyott aludni. Először csak messziről látszottak a felvillanó fények, majd hamarosan a felhők is megérkeztek, és lezúdult a zápor. Most élőben figyelhettem meg, az új eresz működését. Egyértelmű, hogy bevált, még annál a lefolyónál sem gyűlt fel a víz, amelybe a tető teljes hátsó síkjáról folyik a csapadék. Az esővíz elvezetését azonban még javítani kell, mert az az udvarról nem tud elfolyni, s így nagyban hozzájárul a falak nedvesedéséhez. Most pontosan láttam, hogy hol áll meg a víz.
A zápor csendesedtével megpróbáltam visszaaludni, de egy tompa, mégis erőteljes puffanás megakadályozott ebben. Valami leesett, de nem tudtam, hogy mi. Gondolatban végigvettem a portát, de szerencsére már semmi sincs, amiben egy zivatar kárt tehetne.
Reggel aztán szembesültem a puffanás okával: a szomszéd kéménye költözött a kertünkbe. Üzentünk is a tulajnak, hogy tudjon róla, nehogy a befolyó víz még nagyobb kárt okozzon.

A szél megtépázta a kukoricát is, alaposan eldöntögette a szárakat. Azon még gondolkozom, hogyan szoktassuk vissza a kukoricát függőleges helyzetbe, mert kár lenne, ha emiatt nem csemegézhetnénk belőle.

Folytattuk ...

a ház körüli rendezkedést, további cserép és tégla törmelék kupacokat számoltunk fel. Ezáltal viszont felszínre került a régi szemétdomb maradéka is. Ide annak előtte mindenféle szerves és szervetlen hulladék került. Az előbbivel ma már nincsen gond, az utóbbi az, amit most ki kell válogatni, és majd a kukások gondjaira bízni. Ezt követően pedig egy tolólapos géppel elrendeztetjük a terepet, hogy megszűnjenek a hegyek és völgyek.
A tavaszi napsütés egyébként nem csak minket, hanem az ibolyákat is kicsalogatta. Helyenként sűrű foltokban nyíltak a sarjadó fű között.
És akadt egy albérlőnk is, aki egy régi gerendán élvezte a nap melegét. Valószínűleg a most felszámolt téglarakásban lakott. Ő kevésbé értékelte a téglákkal kapcsolatos serénykedésünket, és odább költözött a félrerakott kövek közé.

Másodkézből

A hétvége az ünneplésnek, a kert cserépmentesítésének és a karom gyógyításának ideje volt. Március 15-ét - ahogyan már évek óta - Aprófalva rendezvényén való részvétellel terveztük megünnepelni. Szintén erre a hétvégére terveztük be a tetőről leszedett használhatatlan cserepek eltávolítását. Aztán az események kicsit másképpen alakultak, mert a könyököm annyira megfájdult, hogy nem vállaltam a rámolást. Végül nélkülem ment el a brigád végrehajtani a kitűzött feladatokat, és az eseményeket csak elbeszélés alapján tudom rögzíteni.
A portán most 4 fok körüli hőmérséklet volt, ami a kitartó fűtést követően estére 20 fok lett. Igaz, hogy másnap reggelre 13 fokra visszahűlt, de viszonylag hamar fel lehetett fűteni a szobát.
A cseréptörmelék elszállítása az egyik szomszéd traktorával és utánfutójával történt, szigorúan az önkormányzat által kijelölt lerakóhelyre. A cseréphalmoktól megszabadított udvar azért már sokkal jobban néz ki.
A tavasz közeledtét már a kis virágoskertünk is érzi: előbújtak a hóvirágok és krókuszok, sőt a tulipánok is kidugták fejüket a földből.

Képek

Néhány hete már elolvadt a hó, és azt lehetett hinni, hogy közel a tavasz. Persze január közepén ez még túl korai is lett volna. A héten aztán megmutatta a tél, hogy van még mit kirázni a fekete hasú felhőkből, és fehér hólepellel takarta be a portát. Látszólag alszik minden a fehér dunna alatt.

Szomorúnak és kihaltnak gondolnánk ilyenkor a házat, de a tornácra behullt hó őrzi a látogatók lábnyomát.
A porta arra vár a hó alatt, hogy a tavaszi napsütés meleget és életet hozzon falai közé. Mi pedig arra várunk, hogy elolvadjon a hó, a langyos szellő felszárítsa a földet, és a tavaszi napsütés előcsalogassa a virágokat.

Rövid látogatás

A hétvégén tettünk egy gyors kirándulást a portára. A párás-ködös idő, a szitáló eső nem tette különösen vonzóvá az utazást, viszont már régen voltunk ott, és körül kellett nézni. A hó elolvadt, a kert annyira felázott és sáros volt, hogy a kocsival nem is álltunk be.
A házban most 4 fok volt, és maradt is annyi, mert rövid ottlétünkhöz nem fűtöttünk be. A légkollektoros szellőztetés hatása viszont határozottan érződik. Most nincs az az áporodott szag, ami mindig fogadott minket tavaly télen.
A tető átnézésekor egy helyen találtunk javítani valót: az egyik cserépléc göcsörtös volt, és megroppant a hó alatt. Sürgős javítás nem szükséges, így azt tavaszra halasztottuk.
Az egerek elleni harcban mégiscsak bevetettük a ragacsot, sok-sok egér bánatára. A kecskék pedig most két házzal odább voltak.

Helyzetjelentés

A hétvégi látogatás során a következőket tapasztaltuk a portán:
A ház alaposan lehűlt, mindössze két fok volt belül. (Kívül -10 körül.) Csak a konyhát fűtve estére sikerült normális, húszfokos hőmérsékletet előállítani. Az egyetlen konyhai sparhelttel esély sincs a ház kifűtésére, így ideiglenesen az ágyak kerültek a konyhába. Azért éjszakára kellett a dupla takaró, meg két réteg hálózsák, mert reggel már hideg volt.
A porhóval támadó tél szépen behavazta a padlást is. Úgy nézett ki, mintha porcukorral szórták volna be.
Az egérfogó működött, két csekélyértelmű egér lett az áldozat. A harmadik egérfogóról viszont megint eltűnt a dió. De azért nem adjuk fel. Mi türelmesek vagyunk, az egerek pedig éhesek lesznek.
A falu szép így téliesen, havasan.
Ja, egy hólapátot is be kell szerezni.

Melegítő ital

A nyár melege érlelte, az üst melege tisztította. Zamatos lett és erős. Ünnep az ebéd elején, melengető a hideg téli estéken. Lefőtt az idei pálinka adagunk, amely részben a porta körtéjéből is készült.
Tavaly próbálkoztunk először a körtének a komposztálástól eltérő ilyenfajta felhasználásával. Az eredmény engem is meglepett. A saját termésből készült pálinka esetén pontosan tudom, hogy milyen gyümölcs került a hordóba. Ezek a fák mindenféle műtrágyától és vegyszertől mentesek, tehát a pálinka is bionak tekinthető. Az érett és egészséges gyümölcsök használata pedig a nem kívánt mellékízektől mentesítették a végső nedűt.
A kertben lévő körtefa finom és zamatos termésének nagy része - a szomszédoktól kapott gyümölccsel együtt - így a cefrés hordóban kötött ki. Ezt főzettük le a héten egy, a portához viszonylag közel lévő főződében. Az eredmény a víztiszta és erős gyümölcsital lett. Ebből néhány üvegnyi már a pincében pihen. Másik része pedig eperfa hordóba fog kerülni további érlelés végett. És persze az ünnepi étkezésekhez is jut belőle aperitifnek.

A szomszéd fűje

Hetek óta nem jártunk a portán, és most is csak egy rövid kiszaladásra volt lehetőség. Igaz, hogy nagyobb munkákat nem terveztünk erre az időszakra, de azért jó ránézni a házra. Például megnézni a diótermést, amely a padlóra terítve szárad. Vagy ellenőrizni az egérfogókat, hogy jól működnek-e. Ezekkel kapcsolatban határozott meggyőződésem, hogy ezt az eszközt kifejezetten az egerek intelligenciájának növelése céljából találták ki. Az csak a látszat, hogy egy egérfogó célja az egér pusztítása. Valójában az egerek szelekcióját végzi: az okos egér lelopja róla a dióbelet, az ügyetlen egér pedig életével fizet ügyetlenségéért.
Nálunk csak okos egerek laknak!

Beigazolódott, hogy igaz a mondás: a szomszéd fűje mindig zöldebb. Csak most mi vagyunk a szomszéd, és a szomszédunk kecskéi vették észre, hogy nálunk sokkal finomabb a fű. Ezért aztán néhány kerítést legyőzve megjelentek nálunk, hogy itt legelgessék le a füvet.
Mi pedig elkezdtünk utánanézni, hová is tettük a pörkölthöz való bográcsot.