Mire kell ügyelni egy vályogháznál? 4.

Felújítás vagy átalakítás?

Amikor először megláttam a Portát, számomra egyértelmű volt, hogy az ház jellegét mindenképpen meg kell őrizni. A nagyjából száz éves múlt, a vastag oszlopokkal szegélyezett ámbitus, a hagyományos háromosztatú beosztás egyedi karaktert adnak az épületnek. Emellett azonban a felújítás során többször felmerült, hogy mennyire ragaszkodjunk a korabeli állapot megtartásához, és milyen mértékű átalakítás fogadható el annak érdekében, hogy a ház a mai igényeknek is megfelelő legyen?

Így nézett ki az épület, amikor megvettük...

Az építőanyagok különbözőségéből már az első pillanatban látszott, hogy a ház több ütemben épülhetett. A nyári konyhához egy szobát építettek, és még az istállóval is megtoldották a házat. Lehet, hogy ezt bizonyos fokú visszabontás, átalakítás is megelőzte. A konyha mettlachi padlója is őrizte valamiféle átalakítás nyomát, mert egy részen a többitől elütő, más mintájú lapok voltak. Ott alighanem szabad kéményes tűzhely lehetett, aminek a padlástérbe vezető nyílását befedték, és helyette egy kémény épült. Aztán egyes szerkezetek visszabontása során is meggyőződtünk arról, hogy egy bizonyos fokú átalakítás a ház életének szerves része. Például a nyílászárók is változtak az idők során. Az első szoba tornácra néző ablakát befalazták, az utca felé néző két ablak helyére pedig egy darab hármas ablak került. Ugyanilyen ablakot építettek be a hátsó szoba kettős ablaka helyére is. Ezek után már az volt a kérdés, hogy ennyi átalakítást követően mit tekinthetünk eredeti állapotnak?

...és ilyen most

A ház külsejének kialakítása során a környékbeli házakat vettük mintának. A faluban több hasonló ház is van, amelyek tornácát szintén vaskos oszlopok szegélyezik. Ezeknél az első szobának dupla ablaka van, tehát mi is ilyeneket építettünk be. Ráadásul a vakolat leverése után pontosan látszott a régi ablakok helye és mérete is, amihez igazítani tudtuk az újonnan készített "régi" ablakok méretét.

A másik nagy kérdés a mai igényeknek megfelelő funkciók beépítése, a ház komfortosításának hogyanja volt. Való igaz, hogy régen teljesen természetes volt a folyó víz és csatorna hiánya, és nyilván nem okozott gondot dézsából mosakodni, és a pottyantósra járni. Ennek ellenére mégiscsak szeretjük a kényelmet. Ugyan alázattal és tisztelettel viseltetünk egy ilyen öreg házzal szemben, de azért jól esik, ha akár télen is van meleg víz a zuhanyozáshoz. Ilyen megfontolásból bátrabban változtattunk a ház belső elrendezésén. Így lett fürdőszoba-wc-előszoba a konyhából, és étkező-konyha az első szobából.

Ugyanígy gondolkodásra késztetett az első szoba festése is. A régi festés meglehetősen cifra, ennek megfelelően igencsak megosztó volt. Azonban az egyértelműen látszott, hogy a festés illeszkedett a berendezéshez, illetve a bútorok elhelyezése alkalmazkodott a fal mintájához. Más jellegű és más elrendezésű bútorokhoz azonban semmiképp. Tehát ragaszkodjunk a szerzéskori mintázathoz, vagy alakítsuk át a szoba kinézetét a saját igényeinknek megfelelően?

Ilyen csupamintás volt a fal

 

Azon nem érdemes vitatkozni, hogy a barokk díszítettsége, a szecesszió mozgalmassága vagy a bauhaus puritánsága szebb-e. Az viszont tény, hogy a mi elképzelésünkbe a régi "kastélyos" falfestés nem illett bele. Végül a konyhabútor hátterét adó nyers téglafal és a zöld csempéből felépített cserépkályha kellően behatárolta a falak lehetséges színezését.

Mire kell ügyelni egy vályogháznál 3.

 Szellőzés

A csapadékvíz elvezetését és a talajpára kiszellőztetésének biztosítását a felújítás során kellett megoldani. Az épület szellőztetése azonban már túlmutat ezen, mert erre a használat közben is ügyelni kell.

Az épületen belül a levegő nedvességtartalma az épületszerkezeteken keresztüljutó párából, a minden napi használatból eredő nedvességből és a külső levegőből eredhet. Ha a levegő nedvességtartalma túl magas, akkor a hideg felületeken a víz kicsapódik. Ezt pedig el kell kerülni. Ehhez megfelelő szellőztetést kell biztosítani.

A mai technológiának megfelelő megoldás a gépi szellőztetés. A másik lehetőség őseink tapasztalatának, tudásának felhasználása, hiszen ezt a problémát már néhány száz évvel ezelőtt is tudták kezelni.

A pára tulajdonsága, hogy a hidegebb hely felől a melegebb felé igyekszik. Nyáron jó a helyzet, mert kint van melegebb, tehát a pára a házból kifelé megy. Ráadásul nyugodtan nyitva lehet hagyni ajtót-ablakot, legfeljebb kicsit melegebb lesz a házban. Télen viszont a ház belseje felé megy a pára, és a szellőztetéssel kell azt kitessékelni. Ebben régen a tűzhely segített, amelyben szinte folyamatosan égett a tűz. Az égéshez szükséges levegő a házból ment a tűzhelybe, onnan a kéményen keresztül ki a szabadba. A régi időkben a nyílászárók még nem zártak légmentesen, tehát a levegő utánpótlása is biztosított volt.

Tűzhely ugyan már nincs a házban,
de minkét szobában van kályha

A ház felújítása során a szellőztetés mindkét lehetőségét felhasználtuk, bár nem egészen úgy, ahogyan az egy új építésű házban történik. Mivel a Porta egyelőre inkább nyaralóként használt, meg kellett oldanunk, hogy a légcsere a távollétünkben is megvalósulhasson. Ehhez egy-egy légkollektort tettünk a szobákhoz. A légkollektorokban lévő ventilátorhoz a tetőre szerelt napelem termeli az áramot. Amikor süt a nap, akkor felmelegíti a légkollektorban a levegőt, és azt a ventilátor benyomja a szobába. Így amíg napsütéses idő van, a szellőzés biztosított.

A tornácfalon lévő légkollektor
ugyan nem autentikus, de hasznos

 

A ház ablakait kicseréltük ugyan, de nem gyári ablakok kerültek a régiek helyére, hanem a házhoz illő kapcsolt gerébtokos ablakok. Ezeknek az esztétikai szempont mellett számunkra az is előnyös tulajdonságuk, hogy nem zárnak légmentesen. Ez manapság szinte szentségtörésnek hat, de egy vályogházban a légcsere elsődleges fontosságú. Tehát vagy az energetika oltárán áldozok, és a mai elvárásoknak megfelelő, hőcserélés szellőztetőt építek be, vagy elfogadom, hogy a nyílászárok nem adnak teljes légzárást, és ezt felhasználom arra, hogy a légkollektorral benyomott többlet levegőmennyiség ott tudjon távozni. Szerintem ez nem olyan nagy ár az épület belsejében lévő megfelelő klímáért.

Az ablakok a régit idézik.
Akár dupla üveg is kerülhet bele.

Legvégül még a fürdőszobával kapcsolatban néhány gondolat. Látszólag arra nem vonatkoznak az eddigiek, hiszen ott vízszigetelés került a padlóba, folyékony fólia a falra, azokra pedig kerámia burkolat, amely köztudottan nem a páraáteresztéséről híres. Ez a helyiség funkciójából ered. Itt víz van, alkalmanként gomolygó vízgőz, egyértelmű, hogy elsősorban ezektől kell védeni a vízre érzékeny szerkezeteket. A párát pedig intenzív szellőztetéssel kell eltávolítani. Ennek a legegyszerűbb módja a nyitott ablak, amelyen keresztül megvalósulhat a gyors légcsere. Éppen ezért a mellékhelyiségek a ház hátsó falán új ablakot kaptak.

Mire kell ügyelni egy vályogháznál? 2.

Talajnedvesség, talajpára

A talajvíz elleni szigetelés nagyjából száz éve kezdett általánossá válni. A régi vályogházak jellemzően még vízszigetelés nélkül épültek. Sem a falak alatt, sem az aljzatban nincs szigetelés. A mai építési technológiák ismeretében meglepő, hogy ezek a szigeteletlen házak még mindig állnak. Persze csak azok, amelyeket megfelelően kezeltek. A titok nyitja az, hogy a talajból a falakba vagy az aljzatba áramló pára útját nem gátoljuk, hanem engedjük, hogy a lentről bemenő pára fent el tudjon távozni. Ez az, amit a felújítás során alkalmazott anyagok és technológiák kiválasztásánál szem előtt kell tartani. És ügyelni kell erre majd a későbbi használat során is.

Gyakran látni olyan házakat, amelynek a fala akár derékig nedves, és dobja le magáról a festést, a vakolatot. "Pedig jó erősre keverte a kőműves, dupla adag cementet rakott bele", mondja a tulaj. "Még azt a műanyag hálót is belerakta a vakolat alá, hogy ne tudjon lejönni." 

A Porta meglehetősen nedves volt, amikor átvettük. A falak nagyjából fél méteres magasságig feláztak, és a padlón is látszott a nedvesedés. A falak cementes vakolata, párát lefogó festése mellett alighanem a padlón lévő olajfesték is hozzájárult ahhoz, hogy sem a falból, sem a padlóból nem tudott a pára eltávozni. A folyamatosan felgyűlő víztől aztán szépen levált a vakolat, és helyenként elkorhadt a padló.

A Porta felújításakor legalább egy méteres magasságig, de sok helyen teljesen levertük a régi cementes vakolatot, és a fal a párát áteresztő mészhabarcs vakolatot kapott. (A másik megoldás a tapasztás, azaz a sárral való "vakolás" lehetett volna.) A cementes vakolatot el kell felejteni. Ugyanígy a falfestékek közül is olyat kell választani, amelyik nem fogja le a párát. Legjobb a sima meszelés. Ráadásul ez még olcsó is.

Ahol kicseréltük az aljzatot, ott a régi padlót felszedve az alatta lévő földet is kiszedtük, és helyébe sódert raktunk le. Arra jöttek a párnafák vörösfenyőből, közé ágyazóhomok, és végül a hajópadló, amelyet csiszolás után olajjal és viasszal kezeltünk.

Ugyanaz a rész vakolás és az új padló lerakása után

Az előszobában a hajópadló nem lett volna praktikus. Oda a legnagyobb odafigyelés mellett is behordja az ember a koszt, jó ha fel lehet mosni. Ezért az tégla burkolatot kapott, amelyet szintén olajjal és viasszal kezeltünk. A téglát mészhabarcsba raktuk le, és ugyanazzal lett kifugázva. A pára ezen is keresztül tud menni.

A felújítás során tehát olyan megoldásokat választottunk, amelyek illeszkednek a ház adottságaihoz. És itt nem az esztétikai illeszkedésre gondolok. Nem azért tettünk hajópadlót a szobába, mert az hasonlít az eredetire, hanem azért mert az nem fogja le a párát. Nem azért vetettük el a cementes vakolatot, a gipsz alapú glettelést, mert jóban szeretjük a rusztikusabb felületet, hanem a falak szellőzésének érdekében. Az már csak egy kellemes hozadék, hogy a száz-százötven éve felhasznált építőanyaghoz alkalmazott technológia látványban is azt adja, ami egy parasztháztól elvárható.

Mire kell ügyelni egy vályogháznál? 1.

A napokban olvastam egy cikket, amely nyolc pontban foglalta össze a vályogházak felújítási hibáit. A leírtakkal alapvetően egyetértve idézem a cikk egy fontos mondatát: "Minden ház felújításánál a házat magát kell alaposan szemügyre venni, és a sajátosságainak, egyedi körülményeinek megfelelően szabad csak hozzáfogni bármilyen felújítási munkához, legyen szó vályog építésűről vagy bármilyen más régi házról." Érdemesnek tartom összefoglalni a Porta felújítása során figyelembe vett szempontokat, amelyek lényegében megegyeznek a cikkben leírtakkal, csak talán a hangsúlyok kerültek máshova.

 1. A vizek maradjanak távol

Volt egy kollégám, aki rendszeresen idézte egyetemi tanárát: "A mérnök legnagyobb ellensége a víz." Én nem tartom ellenségnek a vizet, de azt vallom, hogy a vizet tisztelni kell. A vizet szeretjük, mert a víz az élet. Ugyanakkor van ahol nincs szükség a vízre. Ilyen a vályogház. Mert a vályog nem szereti a vizet, érkezzen az felülről vagy alulról.

A csapadék tekintetében egyrészt azt kell megakadályozni, hogy a víz bejusson a ház belsejébe, és azt is meg kell oldani, hogy ami esetleg bejutott, az mielőbb el is tudjon távozni. Azaz az esővizet el kell vezetni a háztól. A legfontosabb, hogy a tető teljes legyen, és a cserepek jól záródjanak. A víz olyan, hogy a legkisebb rést is megtalálja. A befolyó víz utat vág magának, áztatva a tető faszerkezetét, a padlás padlóját, amely a lakótér födéme, és a falakat. Ezek mind érzékenyek a vízre, és képesek viszonylag rövid idő alatt tönkre menni. A képen lévő ház teteje látszólag nem túl rossz, mégis befolyt rajta a víz, amely végül leomlasztotta a falat. Kívülről ugyan nem látszik, de a fallal együtt a födém is leszakadt.

Leomlott fal a tető hibája miatt

Padlás felújítás előtt

A Porta felújításának első lépése tehát a tető felújítása volt. Leszedtük a régi cserepeket, és a törötteket kiválogattuk. Csak az ép cserepek kerültek vissza a tetőre. Lekerültek a cseréplécek is, csupán a szarufák maradtak. Néhány szarufát cserélni kellett, mert a korábbi beázások miatt már erősen korhadtak. A tető újralécezése előtt még a szarufák alkotta síkokat kellett kiigazítani. Ez nem csak azért fontos, mert a szemnek szép a sík tetőfelület, hanem a cserepek így adnak olyan zárást, amely teljesen levezeti a vizet. A törött cserepek helyett "újakat" kellett beszerezni. Sikerült egy bontásra ítélt, nagyjából 80 éves ház cserepeit viszonylag olcsón megvenni. Ez takarékos megoldás, és a régi cserepek jobban is illenek a házhoz, mintha vadonatújak lennének.

Tető felújítás után

Mostanában fóliát tesznek a cserepek alá. Ez a tetőtér-beépítésnél szükséges, de itt, ahol a padlás üresen marad, teljesen felesleges. Valójában csak akadályozná a kimozduló cserepek megigazítását, vagy cseréjét. Merthogy a tetővel rendszeresen foglalkozni kell. A kimozduló cserepeket vissza kell húzni, hogy a víz ne találjon utat a padlásra. Az pedig, hogy a szél olykor-olykor befújja a vizet, havat a cserepek között, nem veszélyes, mert a padláson járó levegő hamar fel is szárítja az így bejutó nedvességet.

A tető azonban nem a legalsó cserépsorral fejeződik be, hanem az ereszt is fel kell rakni. Magától értetődő, de azért nem árt megemlíteni, hogy az eresz lejtését úgy kell beállítani, hogy a víz le tudjon folyni. A levezetett vizet pedig el kell vezetni a ház mellől, hogy ne tudja feláztatni a falat, vagy meggyengíteni az alapot.

Új ereszcsatorna

A csapadékvíz elvezetését a háztól kezdetben hosszú ereszdarabokkal oldottuk meg, majd a végleges megoldás a tornác előtt kiépített folyóka lett. Ennek építésénél figyelembe kellett venni a ház környezetét, és a terepadottságokhoz illeszkedően kellett a megfelelő lejtést kialakítani.

 

Betonfolyóka

folytatása következik