Érik a cseresznye

Idén szerencsénk volt a gyümölcsfákkal, mert a tavaszi fagyokat megúsztuk. Ez meg is látszik a cseresznyefákon. A korai fajta igen csak kitett magáért, csak úgy roskadoztak az ágak a rengeteg gyümölcstől. A sötétre érett szemek ráadásul ízletesek és édesek is. Ebből rengeteg kompót és lekvár lett. (Az utóbbit majd még feljavítjuk valami meggyel.)

A későbbinek még van néhány hete, hogy megérlelje a bogyóit. Ez még finomabb szokott lenni. Sajnos ezen a fán nincs annyi gyümölcs, mint a másikon, de azért nem panaszkodhatunk erre sem.

Ültettem egy szőlőt is. Ez tulajdonképpen egy kísérlet. Néhány hónapja kaptam lemetszett ágakat, amelyeket vízben tartottam, és szépen kihajtottak. Amikor már kis gyökérkezdemény is volt rajtuk, akkor beültettem poharakba, és azóta ott erősödtek. Most az egyiket kiültettem a sorba. Majd kiderül, hogy megmarad-e.

 Készült egy magaságyás is a kertbe. Ebbe egyelőre még folyamatosan kerülnek a növények. A tetejére meg majd még mulcs is, hogy védve legyen a gaztól és a kiszáradástól.

Az őzek

Szeretjük a természet közelségét, és a Porta ezt meg is adja nekünk. Olyannyira, hogy már az őzek is beszoktak a kertbe. Majdnem olyanok, mint az a kedves, pöttyös hátú állatka a rajzfilmben. Csak ezek nem kedvesek, főleg akkor nem, amikor lelegelik a frissen ültetett epret. Meg mindent, amit a zöldséges kertben magunknak gondoltunk termeszteni. Érdekes módon a le nem kaszált gyep viszont egyáltalán nem érdekli őket.

Az őzinvázió megszüntetésére kénytelenek voltunk kerítést húzni a kert végébe. (Ahogyan volt az régen is, csak éppen az okát nem tudtuk, és feleslegesnek ítéltük.)

Egyelőre tiszteletben tartják

Dupla haszon

Szerencsére mostanában van elég csapadék. (És szerencsére nálunk nincs túl sok.) A fű pedig nő, mintha húznák. A ház előtt nem praktikus a magasra növő gyep, ezért a hétvégén fűnyírás is volt. Így már sokkal rendezettebb kinézete van a kertnek.

A levágott kaszálék pedig mulcsként hasznosult a zöldségesben.

Kétszer pucolt dió

A diószüret idejét mindig várom. Tavasszal azt figyelem, hogy a diót elkerüli-e a fagy. Nyáron lesem, hogy milyen termés várható. Ilyenkor, ősszel pedig már készülünk arra az időszakra, amikor a fáról lepotyogó termést össze lehet szedni. Az utóbbi években azonban a várakozásban az aggódás is megjelent.

 

Szerencsére idén sok dió van, azonban kisebbek a szokottnál. Azonban a fránya légy nyüvei miatt a dió külső héja nem válik le a termésről, hanem aszott fekete burokként marad rajta. Idén talán kevésbé, mint tavaly.

A lepotyogott diók most változatos képet mutatnak. Van amelyik képes volt megszabadulni a héjtól. Másokon még rajta van ez a burok, de könnyen leszedhető. És sajnos olyan is van, amelyeken a burok nem csak rajta maradt, de még valami gusztustalan zselés állagot is felvett, és azt le kell szedni, hogy a dió ki tudjon száradni, és megfelelően pucolható legyen. A dió felszedése így sokkal több időbe telik, mert a kocsonyás buroktól is meg kell szabadítani a magokat. 

Így lesz idén kétszer pucolt diónk.

Levendula - üvegbe zárva

 

Átalakulás

 A ház komfortossá tételének olyan vonzata is van, hogy ezáltal feleslegessé vált a kerti zuhany. Ez azért jó, mert az ahhoz készült csőkollektor már eléggé a végét járta. Annak idején maradék deszkákra lett rászerelve a fekete cső, és ezek a deszkák mára már kiszolgálták az idejüket. Tehát egy alapos felújítást mindenképpen megérdemelt volna a rendszer. Azonban most már a házban is lehet zuhanyozni, ráadásul az időjárástól függetlenül, ezért a kerti zuhany felszámolásáról döntöttünk. Az így felszabaduló csövekkel a kerti vízvezetéket bővítettük, és több új kerti csapot létesítettünk. A zuhanykabin fája pedig látványos átalakuláson esett át: komposzttároló lett belőle.

Még virágok

Hétvégére kivirítottak a gyümölcsfák. A viszonylagos meleg és a napsütés megtette a hatását. És megjelentek a méhek is. A cseresznyefák körül olyan zsongás volt, mintha egy méhészet közepén lettünk volna. Remélem, hogy a termés is ilyen bőséges lesz majd.

Virágos porta

Talán kicsit nehezebben, talán kicsit hűvösebb időjárással, de itt a tavasz. És ezt nem csak a naptár mutatja, hanem a kertben lévő virágok is. Néhány kép arról, hogy milyen szép virágaink vannak.

Téli tulipán

 Ez a kép az elmúlt vasárnapi tél emléke.

Aztán a hó hamar el is olvadt.

Cseresznye

Ez az első év, amikor a saját ültetésű cseresznyefáról értékelhető mennyiséget tudtunk leszedni. Ennek jó része majd kimagozva üvegbe kerül. Jó lesz majd télen!

Készült egy portré a kert egy kis lakójáról is.

A kapu őre

 a pillangóvirág.

A kapuoszlop és a tornácfal alkotta kis zugba pillangóvirágot ültettünk. Mostanra már kicsit megerősödött, és szépen virít. Remélem jövőre bebokrosodik, és még erőteljesebb lesz.

Végre Porta!

Bizonyos (most nem részletezett körülmények miatt) egy ideig nem voltunk a portán. Most - a pünkösdi hosszú hétvégét kihasználva - végre eljutottunk oda. A hosszú távollét bizony nyomot hagyott a kerten. A gaz nagyjából térdig ért.

A tél végén lemetszett ágak kupacokban várták a felaprítást. A diólevél is halmokban maradt ott, ahol összegereblyéztem. A zöldséges felrotált földjén meglátszott a bőséges trágyázás, zöld volt a rengeteg növénytől. Csak azokat nem mi ültettük oda.

Az első napunk azzal telt, hogy a kertet olyan formára hozzuk, ahogyan azt mi szeretjük. Kaszáltunk, rotáltunk, gereblyéztünk. Közben a cserépkályhába is befűtöttünk még, mert eddig nem sok meleg ment be a házba. Hiába, a vastag vályogfalak a hideget is megtartják.

A zöldséges kertünk egyelőre meglehetősen sivár. A télre kint hagyott kelkáposzta leveleiből csak valami furcsa torzó maradt. A póréhagyma felmagzott. Viszont az eper kezd érni, csak a szárazság miatt egész apró szemeket terem. Kezd pirosodni a korai cseresznye is.

Hétfőn kitermeltük a komposztot, és elhordtuk az ágyásokba. Ezt követően még ültettünk is, olyan növényeket, amelyek még beérhetnek. Jó hír, hogy az évek óta dédelgetett szőlő nem fagyott le, és szép fürtkezdemények vannak rajta.

A diótermés idén

... elég szokatlanul alakult. Már nyáron látszott, hogy a diók betegek, elfeketültek, és nem nőttek olyan szépen, mint a korábbi években. Aztán egyszerre szinte az összes lehullott. Ilyen sok diót még nem láttam a fák alatt. És ilyen sok feketét sem. Nagyon kevés van, amelyik kibújt a burkából, és anélkül potyogott volna le.

A héten csináltunk egy próbapucolást. A fekete diók belső héja is fekete, de egy kis pirítás után az eltávolítható, és a dió ehető. Úgy tűnik, hogy a karácsonyi bejgli még nincs veszélyben.

Pergola

Korábban már írtam, hogy készül egy kiülőhely a kertben. Nos, elkészült. Legalábbis egy része. A pergolára felfutó szőlő telepítése még hátra van.

A pergola alatti térburkolat alá kb. 40 cm zúzottkő (kavics) került. Arra ágyazó homok és a beton burkolóelemek. Az egyes rétegeket alaposan tömörítettük. A térburkolatot betonba ágyazott kerti szegély határolja.

A faszerkezet vörösfenyőből készült. A két első és két hátsó függőleges gerendára két-két palló van ültetve. Ezek tartják a szintén palló méretű "tető elemeket". A jobb tartás érdekében ezekben csapfészket vágtunk, amellyel ráül az őt tartó pallóra. Az egyes elemeket csavarok fogják össze. Ezeket besüllyesztettük a fába, és dugóval tettük láthatatlanná.

Esős május

Az aszályos március és április után egy jó csapadékos májust kaptunk. Az eső miatt gyakran nem tudtunk a kertben dolgozni. (Ami abból a szempontból nem baj, hogy gyakran meg nem értünk rá a portán ügyködni.) A legutóbbi hétvége viszont olyan volt, hogy éppen ráértünk, és éppen nem esett. Amit mindenképpen meg kellett csinálni, az a fűkaszálás volt. A sok eső jót tett a növényeknek, alaposan megnőttek a legutóbbi kaszálás óta.

Szerencsére idén nálunk nem volt tavaszi fagy, a dió is szépen növekszik. Nekem nagyon tetszik a levelei üde zöld színe.

A megmentett szőlők is szépen magukra találtak, és most már kezdhetjük magasabbra növelni ezeket a melléjük rakott karó mellett.

A pár éve ültetett korai cseresznye idén már elég sokat terem. Még érnie kell, de a már kóstolható gyümölcsök elég édesek voltak.

Haladunk

A tereprendezés ott maradt abba, hogy a felesleges földet a gép föltolta a zöldséges aljába. Ezt a dombot már kézzel simítjuk el, kissé megemelve ezzel az amúgy lejtő szintet. A zöldségeskertnek nem fog ártani, ha a felszíne kissé közelít a vízszinteshez.

A zöldségesnél egyelőre még csak a terep egyik felét rendeztük el.

Most hétvégén a ház előtti területet is kezelésbe vettük. Ez a rész annyira dimbes-dombos volt, hogy autóval is nehezen lehetett végigmenni rajta. A mélyedésekben megállt a víz, és az így felázott talajon nehéz volt a közlekedés. Most Robi segítségével felkapáltuk az egész területet, és elgereblyéztük. Ennek eredményeként a dombok eltűntek. A szennyvíztisztító is már teljesen belesimul a kertbe.

Füvesíteni sajnos még nem érdemes, mert néhány nagy gépnek még be kell jönnie az udvarba, és a betemetett árkok is tömörödnek még. De azért csak rendesebb így!

Nyár végi képek

Az idei nyár nagyon sok csapadékot hozott, a ház előtti fű augusztus végén sohasem volt olyan szép, mint most. A csapadék azonban nem mindig úgy érkezett, ahogyan az jó lenne. Legutóbb a paprikákat döntötte le a szél. Most jól bekaróztuk mindegyiket.

 Ezt érdemes volt megtenni, mert ilyen szép paprikák vannak már ...

... meg ilyenek.

A póréhagyma nagyon szépen nő. Persze nyáron többször feltöltöttük, hogy hosszabb szára legyen.

Az iskolakezdésre mi levendula-iskolával készülünk.

A szőlő igen termékenynek bizonyult idén. Remélem, néhány hét múlva már szüretelhetem.

Képek a kertből

Valahogy úgy van az, hogy azok a növények nőnek gyorsabban és erőteljesebben, amelyeket nem mi ültettünk. Egy idő után már nem is nagyon látszik, hogy minek is kéne lennie a kertben. Kétnapos gyomtalanítás után aztán már másképpen néz ki a kert.

Paprika és póréhagyma

Bab, paprika, mögötte uborka

Paprika és póréhagyma a másik irányból

Kert végi "kaszáló"

Ezt a babot hétvégén ültettük

(A kiszedett gyomokról nem készült kép, pedig majd ember magasságú halom lett belőlük.)

Az idei cseresznye termés