Bizonyos (most nem részletezett körülmények miatt) egy ideig nem voltunk a portán. Most - a pünkösdi hosszú hétvégét kihasználva - végre eljutottunk oda. A hosszú távollét bizony nyomot hagyott a kerten. A gaz nagyjából térdig ért.
A tél végén lemetszett ágak kupacokban várták a felaprítást. A diólevél
is halmokban maradt ott, ahol összegereblyéztem. A zöldséges felrotált
földjén meglátszott a bőséges trágyázás, zöld volt a rengeteg növénytől.
Csak azokat nem mi ültettük oda.
Az első napunk azzal telt, hogy a kertet olyan formára hozzuk, ahogyan azt mi szeretjük. Kaszáltunk, rotáltunk, gereblyéztünk. Közben a cserépkályhába is befűtöttünk még, mert eddig nem sok meleg ment be a házba. Hiába, a vastag vályogfalak a hideget is megtartják.
A zöldséges kertünk egyelőre meglehetősen sivár. A télre kint hagyott kelkáposzta leveleiből csak valami furcsa torzó maradt. A póréhagyma felmagzott. Viszont az eper kezd érni, csak a szárazság miatt egész apró szemeket terem. Kezd pirosodni a korai cseresznye is.
Hétfőn kitermeltük a komposztot, és elhordtuk az ágyásokba. Ezt követően még ültettünk is, olyan növényeket, amelyek még beérhetnek. Jó hír, hogy az évek óta dédelgetett szőlő nem fagyott le, és szép fürtkezdemények vannak rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése