2020. szeptember 27., vasárnap

Hajópadló

A közelmúltban volt szerencsém egy vályogház hajópadlójának lerakásában közreműködni. Mivel a művelet nem a Portán történt, nem is kéne erről itt írni. Hogy mégis megemlítem, azt a vályogházból eredő hasonlóság indokolja.

A kiindulási állapot egy olyan vályogház, amely még komoly alapozással sem rendelkezik, nemhogy vízszigeteléssel és hasonló úri huncutságokkal. Maga az épület sem elhelyezkedése, sem kialakítása, sem története okán nem tartozik a védendő kategóriába, sorsa előbb-utóbb a bontás lesz. Azonban addig is egy család lakhatását kell szolgálnia, ezért a tulajdonosa a minimális szintű felújítás mellett döntött. Bevezette a vizet, kiépítette az elektromos hálózatot, és a szoba korhadt, régi padlója helyett új hajópadlót rakott le.

A régi hajópadló alatt föld volt, amelyet kitermeltek, és a helyébe kavics került. Erre rakta le a vaskos vörösfenyő párnafákat. Minden egyes párnafát több, a kavicsba (és az  alatta lévő földbe) vert karókhoz rögzített. Ez adta meg végül a padló síkját. A párnafák közét homokkal töltöttük fel.

Az interneten hajópadlóból bőséges kínálat mutatkozik. A legkedvezőbb ajánlatot adó kiválasztott kereskedésbe érve azonban kiderült, hogy ami a honlapon van, az egyszerűen nem igaz. Vidéki házról lévén szó, a vételi hely távolsága eleve egy fontos szempont. Sikerült találni egy olyan kereskedést, amely kedvező áron kínálta a megfelelő méretű borovi padlót, és még elérhető közelségben is volt. A boltban azonban akkor pont az a méret véletlenül sem volt. Semmi baj, hosszabbat tudtak adni. Igaz, hogy a többletet le kellett vágni, azaz a leendő hulladékot jó drágán lehetett megvenni.

Mostanában a hajópadlót négyesével csomagoltan, fóliázva adják. Mert a fólia védi az anyagot. Védi attól is, hogy a vevő szemügyre vehesse, hogy mit adnak el neki. Így csak a kicsomagolás után derült ki, hogy a megvett anyagnak nagyjából a negyede nem éri el azt a minőségi szintet, amelyre azt beárazták.

Lerakás előtt a deszkák hátoldalát gomba- és rovarölő szerrel kentük le. A várható folyamatosan nyirkos környezetben ez mindenképpen jót tesz a fának. Ez nem egy bonyolult művelet, széles ecsettel gyorsan végigkenhetők a deszkák. Csak arra kellett vigyázni, hogy a színére ne jusson a kencéből, mert csúnya foltot hagy maga után.

A következő feladat a legelső szál helyzetének megtalálása volt. Mivel a szobában csak a szerszámokkal odavitt mérőeszköz volt derékszögű, nem volt egyértelmű, hogy melyik falhoz igazodjunk. A második nehézséget a fal egyenetlensége jelentette. Ahhoz, hogy a lerakott hajópadló kövesse a fal vonalát, egy szabálytalan vonalú vágást kellett megejteni. A módszer az volt, hogy a fal mellé tett deszkára egy távtartó használatával húztuk meg a falat követő vonalat. Az így kivágott darab került a fal mellé úgy, hogy minden párnafánál tettem egy távtartót a léc és a fal közé. Ez a rés mindenképpen kell, hogy később legyen helye mozogni a fának.

Az egyes szálak méretre vágásánál figyelni kellett a fal görbületére is. A derékszögtől eltérő vágási vonalat sáskalábbal másoltam át a deszkákra. Ezzel teljesen jól lehetett követni a fal kanyarulatát.

Olvasgatva a hajópadló klasszikus lerakásáról szóló leírásokat, több helyen találkoztam azzal, hogy a párnafák közé egy kicsit púposan kell tenni a homokot. Azt azonban sehol sem írták, hogy a homok képes beszorulni a két deszka közé, ami miatt a két szál padló már nem illeszkedik megfelelően, és rés lesz közöttük. Arra is figyelni kell, hogy a nútba ne menjen homok. Ami mégis odament, azt egy száraz ecsettel tessékeltem ki.

Homokkukac a két deszka között

A hajópadlót vagy szegezéssel, vagy kapcsokkal rögzítik a párnafákhoz. A módszert a munka megkezdése előtt el kell dönteni, mert annak megfelelően kell a nútos vagy a féderes felét fordítani a fal felé. Mi a kapcsos rögzítést választottuk, tehát a nút volt kifelé. A kapcsokat csavarozni és szegelni is lehet. A szegeléssel az a baj, hogy túl közel volt a deszka széle, és túl nagyok az ujjaim, nehezen tudtam a kalapáccsal a szeget megütni. Csavarozni lényegesen egyszerűbb. Ha van elég csavar. Most nem volt, ezért egy idő után áttértem a nútba szegezésre, amihez remek segédeszköz volt a háttérben látható masina.

Hajópadlókapocs szeggel rögzítve a párnafához

Az egyes szálak összeillesztéséhez érdemes ütőfát használni, hogy a kalapács ne hagyjon nyomot a deszkák szélén. Mivel a deszkák hajlanak, csavarodnak, egyszerűbb, ha két ember rakja a helyére azokat, de egyedül sem megoldhatatlan a feladat. Olyan esetben, amikor a deszka két vége kifelé hajlott, az egyik végét - a beütés után - egy mellé csavarozott fával rögzítettem ideiglenesen, amíg a másik végét le nem szögeltem.
A munka fontos kellékei: ecset, csavarozó, szegező

A hajópadló lerakását értelemszerűen a homokos rész felől végezzük. Ezzel a homok folyamatosan tömörödik is. Az utolsó sorokat azonban már az új padlóról kell berakni. Ehhez érdemes már előre gondoskodni valami takarásról, hogy a nyers padlót ne járkáljuk össze. Az utolsó három-négy szál lerakása előtt a teljes felületet előkészítettem a padló fogadására. Az utolsó szálnál ismét át kellett másolni a fal vonalát a deszkára, és úgy kivágni a megfelelő darabot. Eközben azt is figyelembe kell venni, hogy a csapnak is maradjon megfelelő hely. A helyére illesztett darabot a fal felől már nem lehet ütni, ezért megfelelő eszköz kell a behúzásához. Ilyet (drágán) lehet kapni a barkácsboltokban. Én egy egyszerű szeghúzót alkalmaztam, amelyet a fal elé tett fémlapon támasztottam meg. (Alátét nélkül a falat szétnyomta volna.)

Elkészült a burkolat

 

2020. augusztus 29., szombat

A kapu őre

 a pillangóvirág.

A kapuoszlop és a tornácfal alkotta kis zugba pillangóvirágot ültettünk. Mostanra már kicsit megerősödött, és szépen virít. Remélem jövőre bebokrosodik, és még erőteljesebb lesz.

2020. augusztus 24., hétfő

Még itt vannak

... de már nagyon készülődnek.

2020. június 29., hétfő

Konyhabútor

Ugyan még mindig nem teljes, de megtörtént a konyhabútor birtokba vétele.
Helyére került a hűtő, a mikró, a sütő, meg a főzőlap. Működik a mosogató is. A befordított elemre reggelizőpult is készült, mellé pedig két bárszéket állítottunk. Megtörtént a próbareggeli is, sikeresen.

2020. június 25., csütörtök

Apróság

A lakást olyan apróságok teszik lakályossá, amelyek hiánya egyébként fel sem tűnne, de a jelenlétük jó érzéssel tölt el. Ilyen például egy váza, amelybe frissen szedett levendula került, és megtalálta a helyét a két ablak közötti párkányon.


2020. június 22., hétfő

Elkezdtünk berendezkedni

A sok építési és egyéb szakipari munkálat után elérkeztünk oda, hogy nekiláthatunk a lakhatás feltételeit biztosítani. Magyarán: berendezkedni. A hálószoba már funkcionál, de ahhoz, hogy kényelmesen ellehessünk egy pár napot, használhatóvá kell tenni a mellékhelyiségeket, megteremteni a főzési és étkezési lehetőséget.
Most hétvégén a már korábban elkészült konyhabútort raktuk be a helyére. Ehhez a munkalapot ki kellett vágni, hogy a főzőlap és a mosogató beszerelhető legyen. Felraktuk a helyére a reggelizőpultot is. (Legalábbis az egységet lezáró bárpultot mi annak szánjuk.) A kép még nem teljes, mert a fiókok, ajtók még nem lettek felrakva, de tömegében már látszik, hogy hogy fog kinézni.
Végezetül egy összehasonlító kép. Erőteljesen megváltozott a szoba kinézete ahhoz képest, hogy milyen volt akkor, amikor kikukáztuk az ott lévő sok lomot.

2020. június 3., szerda

Végre Porta!

Bizonyos (most nem részletezett körülmények miatt) egy ideig nem voltunk a portán. Most - a pünkösdi hosszú hétvégét kihasználva - végre eljutottunk oda. A hosszú távollét bizony nyomot hagyott a kerten. A gaz nagyjából térdig ért.
A tél végén lemetszett ágak kupacokban várták a felaprítást. A diólevél is halmokban maradt ott, ahol összegereblyéztem. A zöldséges felrotált földjén meglátszott a bőséges trágyázás, zöld volt a rengeteg növénytől. Csak azokat nem mi ültettük oda.
Az első napunk azzal telt, hogy a kertet olyan formára hozzuk, ahogyan azt mi szeretjük. Kaszáltunk, rotáltunk, gereblyéztünk. Közben a cserépkályhába is befűtöttünk még, mert eddig nem sok meleg ment be a házba. Hiába, a vastag vályogfalak a hideget is megtartják.
A zöldséges kertünk egyelőre meglehetősen sivár. A télre kint hagyott kelkáposzta leveleiből csak valami furcsa torzó maradt. A póréhagyma felmagzott. Viszont az eper kezd érni, csak a szárazság miatt egész apró szemeket terem. Kezd pirosodni a korai cseresznye is.
Hétfőn kitermeltük a komposztot, és elhordtuk az ágyásokba. Ezt követően még ültettünk is, olyan növényeket, amelyek még beérhetnek. Jó hír, hogy az évek óta dédelgetett szőlő nem fagyott le, és szép fürtkezdemények vannak rajta.