Képek

Az utóbbi időben nem vittünk a portára fényképezőgépet, ezért a blogból is lemaradt néhány kép, amit most pótolok. A tűzfal tető oldali vakolása lényegében elkészült. A vakolat lezárja a bádog fölött lévő rést, a tető már nem tud beázni.
A tűzfal felső részén is elkészült a vakolat, még egy simítás kell rá, de azt már csak tavasszal fogjuk megcsinálni. A november eleji fagyok előtt víztelenítettük a házi "vízművet", így hiába lett most hétvégére enyhébb az idő, folyó víz nélkül nem kezdtünk hozzá a vakolás befejezéséhez.A fal alsó részét majd tapasztani akarjuk, azért maradt egyelőre üresen. A fagyveszély miatt azt is elhalasztottuk tavaszra.

Magasítás

Annak idején, a tűzfal falazásakor a tető határozta meg a fal magasságát. Az átrakás miatt azonban magasabbra került a tető síkja, ami miatt a tűzfalat is meg kellett emelni. Sajnos a tégla méretének megfelelő magasítás miatt a szükségesnél lényegesen nagyobb lett a fal, a bádog egyenletes felfekvése azonban csak így biztosítható.

Eresz - befejezés

A hétvégén folytattuk az ereszcsatorna felszerelését. Az idő ideális volt, a napsütés ellenére sem volt túl meleg. Szombaton a szomszéd felőli oldalon harminc méternyi ereszt kellett feltenni úgy, hogy lehetőleg még aznap be is fejezzük ezt a részt, mivel a szomszéd csak a mi kérésünkre jött beengedni minket.
Ezen az oldalon eredetileg a ház hátsó harmadánál és az első saroknál volt lefolyócső, így a hátsó a szomszéd telekre vezette a vizet, ahol a továbbvezetés nem volt megoldva. Most szembesültünk azzal, hogy a ház oldalában pangó víz mennyire feláztatta a hátsó falat. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy most a ház hátsó sarka felé lejtettjük az ereszt, és a vizet így már a saját telken vezethetjük tovább. A szintezésnél derült ki, hogy a tető utolsó harmada olyan erősen emelkedik hátrafelé, hogy a szükséges lejtést abba az irányba nem tudtuk kialakítani. Kényszermegoldásként most végig előrefelé lejt az eresz, de a hátsó lefolyócsövet egyelőre elhagytuk. Most azt kell kitapasztalni, hogy a harminc méteres eresz megbirkózik-e az elvezetendő esővízzel.
Természetesen a ház első részén sem volt problémamentes a munka. Amilyen rövid ez az oldal, annyival többet kellett szöszmötölni vele. Itt a korábbi szinthez képest magasabbra kerültek a cserepek, ami miatt a tartóvasaknak mélyebbre kell lelógniuk. A tartók adottak voltak, ezért más választásunk nem lévén, ki kellett egyenesíteni a régi hajlítást, és újrahajlítani. Közben a tartóvasak itt-ott letört rögzítőit is pótoltuk.
A munka végeztével a díszítéseket is felszegecseltük, ami kissé látványosabbá teszi az ereszt.
A szép napsütésnek köszönhetően még kihasználhattuk a kerti zuhany szolgáltatását, a munka után jól esett a meleg-vizes fürdés. A csőspirál a kétfős brigádunknak még mindig bőségesen elegendő meleg vizet termelt.

Eresz - második menet

A hétvégén folytattuk az eresz felszerelését. Most került a tartóvasakra az ereszcsatorna és a levezető cső. A felszerelést követően még egy kicsit állítgatni kellett a vasak helyzetét, majd a befejezett művet egy vödör vízzel próbáltuk ki. A víz szépen elfolyt a lefolyócsőhöz.
Sajnos azonban egyelőre csak az összes eresz kb. negyedével végeztünk, így biztosan lesz még harmadik, meg negyedik menet is. Legközelebb a szomszéd felőli hosszú oldalra fogjuk feltenni az ereszt, majd ezt követi az első oldal rövid szakasza.
Az időjárás most kedvezett a munkának, bár talán még túlzott is volt a napsütés. A kellemes időre tekintettel a konyhából kiköltöztettük az asztalt a kertbe, és az ebédet a szabadban fogyasztottuk el, ami nagyon kellemes megoldásnak bizonyult. Ez aztán ötletek áradatát indította el, hogy hogyan kellene a szabadban levés körülményeit megteremteni.

Az ereszvasak

Némi szünet után visszatértünk a tetőhöz. A közbenső időben összekupacoltuk a törött és rossz cserepeket és régi cserépléceket, elraktuk a megmaradt faanyagot, lekaszáltuk a kertben a gazt, ami kihasználta, hogy nem figyeltünk rá és térd feletti magasságba növekedett. Mindezek mellett még egy-egy pihenőnapot is tartottunk. Az eresz felszerelése azonban nem várathat magára, ezért nekiláttunk ennek is.
A mindenhonnan összegyűjtött csatornatartó vasakat először drótkefével rozsdamentesítettük, majd lekentük rozsdaátalakító festékkel. Ezt követően még lefestettük feketére. Így jók lesznek még vagy száz évig.A csatornatartók felszerelését az eresz legmagasabb és legmélyebb pontján kezdtük, szintezővel beállítva a megfelelő lejtést, majd a két szélső vas közé zsinórt feszítettünk, amihez a közbenső vasakat tudtuk igazítani. A festés során derült ki, hogy annak idején a vasakba számokat ütöttek. A tartó vasakat a számok szerinti sorrendbe felszerelve már könnyű volt a megfelelő lejtést kialakítani.
Persze az idők folyamán meggörbültek a vasak, ezért némelyiket utána kellett hajlítani. Ehhez találtam ki a fenti egyszerű hajlítót. A vas a gerendadarab oldalába metszett résbe kerül, és így már bármelyik irányba könnyen hajlítható.

Tapasztalatok

A tetővel kapcsolatos munka dandárja befejeződött, de mégis érdemesnek tartom a kivitelezés tapasztalatairól is beszámolni.
Anyagszükséglet
Az előkészületeket a tető lemérésével, a cserépsorok megszámolásával kezdtük, így számoltuk ki, hogy mennyi cserépre és mennyi lécre lesz szükség. A különböző forrásokból beszerzett infók szerint egy öreg tető esetében a cserepek harmadát-felét kell pótolni. Ebből kiindulva vettünk a fél tetőre elegendő mennyiségű bontott cserepet, aminek a bekerülése a szállítással és a mosással együtt is töredéke volt az új árnak. Végül kb. negyed tetőnyi használható cserép maradt meg, és 2-3 köbméter cseréptörmelék.
A bontott cserép közel sem volt egységes, több fajta is keveredett benne. Ráadásul a tetőről leszedett cserepek között is voltak kinézetre azonos, de eltérő méretű darabok. A néhány milliméteres méretkülönbség elegendő volt ahhoz, hogy ne lehessen előírásszerűen, passzentosan felrakni a cserepeket. Ez több munkát jelentett nekünk, mert válogatni kellett, és az ácsnak is. És aki nagyon aprólékosan nézi a tetőt, felfedezheti az elcsúszásokat. A későbbiekben viszont nem fog problémát okozni.
A munkákat megelőzően eljött az ács, megbeszéltük, hogy milyen méretű faanyagból mennyi kell. Ezt hozattuk el a fatelepről, kiegészítve annyi cserépléccel, amennyit a cserepek átmeneti tárolásához felhasználtunk. Végül deszkát és lécet még pótlólag kellett hozni, a gerendából pedig megmaradt néhány. (Szerencsére nem kellett annyi gerendát cserélni, amennyi ígérkezett.) Utólag hozni anyagot sokkal drágább, nem beszélve arról, hogy pont akkor kell elmenni, amikor a legtöbb munka lenne. Tehát érdemesebb eleve többet hozatni, főleg, ha a maradékot később fel tudjuk használni.
A szeget elvileg az ács hozta, de a megvalósítás során nekünk kellett elszaladni néhány kilóért. (Ennek jórésze most a padláson pihen.)
A kúpcserépről korábban már volt szó. Ami el tud törni, az el is törik. Nálunk szerencsére úgy törött el két kúpcserép, hogy minimális igazítással (további egy centi levágásával) pont jó méretű lett. Menet közben pedig már kértünk pót-kúpcserepet a szomszédtól, hogy ne maradjon befejezetlen a tető, de a szerencsés töréssekkel végül pontosan elég lett a beszerzett mennyiség.

Munkaerő - kisegítők
A segéderőt a család és a család barátai jelentették - volna. Sajnos némely jelölt az utolsó napokban mondta vissza a hónapokkal korábban megbeszélt és többször megerősített segítést. Így több barát segítségét kellett igénybe venni, akik viszont csak 1-2 napokra tudtak jönni. Ez azt jelentette, hogy esténként oda-vissza fuvarozni kellett őket, ami időben és költségben is jelentős többletet eredményezett. Sajnos a megbízhatóság hiánya még gondos szervezéssel sem pótolható, jobb felkészülni a hirtelen változó körülményekre.
Másik megfigyelésünk, hogy a potenciális helyi segéderők nem kapaszkodnak az alkalmi munka után, még akkor sem, ha egyébként máshol sincsenek lekötve. Ide illik a költői kérdés: jelent-e még örömöt a tisztességes munka?

Tetőátrakás

Öt nap alatt megújult a ház teteje. Ezt az öt napot azonban néhány hetes előkészület előzte meg, amiről már korábban is írtam. Izgalmakban ebben az időszakban sem volt hiány. A segéderőt a baráti körből toboroztuk. Az utolsó napokban azonban kiderült, hogy van aki egyáltalán nem tud jönni, van aki csak egy napot. Az utólag beszervezett kisegítőnek meg egy szabad napot kellett biztosítani. Így a segéderők szállításának is komoly időigénye lett.
Az idő esősebbnek ígérkezett, mint korábban volt, ezért az ácsok részletekben szedték le a régi cserepet. Amikor az egyik oldallal készen lettek, akkor láttak neki a másik oldalnak. Szerencsére komolyabb eső nem volt a négy nap alatt, csak kétszer kellett megszakítani a munkát egy-egy órára.
Hátulra került a vett, és felrakásra már előkészített cserép. Mialatt a mesterek az ácsmunkával és a lécezéssel voltak elfoglalva, addig a leszedett cserepek válogatása és mosása történt. Ezzel, és két mosó beállításával sikerült megoldani, hogy mire az első oldal cserepezésére került sorra, már az első oldalról leszedett cserepekből is le legyen mosva annyi, amennyi szükséges volt a tetőhöz.A munkálatok közben csak néhány gerendát kellett cserélni, az eredeti faszerkezet alapvetően megfelelő állapotú volt. A gerendák ferdeségét az oldalukra szegezett deszkával szüntették meg a mesterek. Tudom, hogy ez már nem egyenértékű az eredeti tetőszerkezettel, de nem is műemléki helyreállítást végzünk. A felújított tető az alapvető célnak - a csapadék kívül tartásának - így is megfelel, és szerintem harmonikusan illeszkedik a házhoz.
A tetőre - rozsdátlanítást és festést követően - az eredeti bevilágítók kerültek vissza. Ezek eredeti színét nem sikerült megállapítani. A belsejük bizonyosan nem voltak festve, annak horganyzott bádog színe volt. Kívülről pedig leginkább rozsdásak voltak. A választott barna szín adja vissza leginkább azt a látványt, ami a bevilágítókat korábban is jellemezte.

A kúpcserepek egy 70 kilométerre lévő házról kerültek hozzánk. Ott a felújítás a régi, szép kúpcserepek eltávolítását jelentette, míg nekünk a találkozó tetősíkok egységes lezárását. Biztos vagyok benne, hogy ezek a kúpcserepek nekünk voltak félretéve, mert pontosan annyi darabot sikerült vennünk, amennyi a tetőhöz kellett. És az a két darab, melyek a munka közben eltörtek, pontosan oda illettek, ahol egyébként is vágni kellett volna.
A munka befejeződött, most már "csak" az ereszt kell visszaszerelni, és a kertben kell rendet rakni, mert az meg úgy néz ki, mintha egy tájfun gázolt volna keresztül rajta.

Előkészületek

Nem meglepő módon az utóbbi napokban a tetőátrakás előkészítésével foglalatoskodtunk. A legidőigényesebb feladat a korábban betárolt majdnem 3000 cserép válogatása és mosása volt. Válogatásra azért volt szükség, mert a vett cserép ugyan egy tetőről származik, mégis többféle mintájú. Emellett még komoly készleteket tettünk félre az összedőlő tetőkről, amit most akarunk hasznosítani. A mosással pedig a mohától, zuzmótól, pókoktól, maltermaradványtól és mindenféle egyéb koszoktól szabadítottuk meg a cserepeket. Egyes cserepeken a kosz szinte becementálódott a horonyba és a másik cserép által fedett részekre. Másokon sötét fekete réteg keletkezett, ami vagy lejött a mosástól, vagy nem. Néha meglepő volt a cserép átváltozása: sötétszürke cserépből élén piros lett a mosás közben.
A mosást általában ketten, ritkán hárman végeztük. Egy mosta, a másik pedig hordta a cserepeket. Az alkalmanként besegítő harmadik (a legkisebb) meg leginkább a mosással keletkező pocsolyában tapicskolt nagy élvezettel.
Megbeszéltük az áccsal a szükséges faanyagot, amit megrendeltünk és a fuvart is megszerveztük. Ha minden jól megy, időben megérkezik. Beszereztük a tűzfal mellé kerülő falszegélyt, amiről kiderült, hogy túl magas (vagy a tűzfal túl alacsony), ezért néhány centivel meg kell kurtítani. És hátra van még a kémény javítása, amit szeretnénk az ácsmunkát megelőzően elvégezni, hogy közben már ne zavarjuk a mestereket, de utólag se kelljen a tetőt megbontani.
Folyamatban van a segédcsapat logisztikai szervezése is. A segéderőre akkor lesz szükség, amikor a régi cserép lejön a tetőről, meg amikor az "új" cserép felmegy a tetőre, meg közben, amikor lemossuk a leszedett cserepeket. Szóval folyamatosan a munkálatok alatt. Biztosítani kell számukra a szállást, az étkezést, ami a jelenlegi tábori körülmények között komoly feladat.

Egy (kupac) apró akadály

A cserepek átrakása során a tető rossz részeit is kicseréli az ács. Az előzetes felmérés során már kiderült, hogy az istálló előtti gerenda vége teljesen elkorhadt, így az utolsó oszlopközben lévő része cserére szorul. Ezt a gerendát valamilyen okból bádoggal borították, amit most le kell szedni, hogy maga a fa hozzáférhetővé váljon.
Az csak a munkával járó kellemetlenségként említhető, hogy a bádog belseje több évtized alatt felgyülemlett koszt, port és madárürüléket tartalmazott, ami a lefejtés során hullott alá. Leszedni meg sajnos csak alulról tudtam.
A képen látható lemezt végül mégsem fejtettem le. Amikor a cserepeket visszatolva benéztem a bádog alá, egy fészekalja fióka nézett vissza. A madárszülők közben izgatottan figyelték a villanydrótról, hogy milyen butaságra készülök. Végül a bádog fennmaradt, a madárszülőknek még két hetük van, hogy megtanítsák repülni a fiókákat. Ha jön az ács, akkor már sajnos nem lehetünk ilyen elnézőek.

Kényszerszünet

Az a fura helyzet állt elő, hogy szabadságra mentünk a portáról, mégpedig egyenesen haza.
Kezdve az elején: szerdán mentünk a portára, részben biciklivel - az élvezet végett, részben pedig kocsival - mivel cipelni is kellett mindenfélét. Biciklizni jó dolog, bár ebben a melegben kicsit kevésbé. Kedvező, hogy Aprófalva egy, szinte forgalommentes mellékútról közelíthető meg. Hátrányos viszont, hogy a közbeeső falvak mindegyike között van egy-egy domb, és a szél is mindig szemből fúj. Nem mondom, hogy az út menti kocsmák láttán nem fogott el a vágyakozás némi hideg sör után, de kitartottam, tudván, hogy a pincében vár a megfelelő hőmérsékletű ital.
Mostanában a legfontosabb feladat a tetőátrakás előkészítése. A cserépléceket teljes egészében cserélni kell, és előzetes szemlénk szerint a meglévő cserépnek is bő harmada - fele alkalmatlan a visszarakásra. A cserepek pótlására a közeli városból vettünk bontott cserepet. Most ezek mosásába kezdtünk bele, hogy megszabaduljanak az elmúlt 60-70 év koszától. Különböző módszereket kipróbálva a magasnyomású mosó vált be a tisztításhoz. Sajnos ma reggel a mosó megelégelte, hogy csak a szórófejen keresztül engedje ki a vizet, és máshol is el kezdett folyni. Az önállóságnak ezt a fokát már nem tolerálva egy szerviz felé vettük az irányt, így jelenleg kényszerszünetet tartunk - otthon.
A mostani kánikula ellensúlyozására egy hűsítő kép: így nézett ki a leszállított cseréprakomány télen.