2010. június 27., vasárnap

Munkálkodás

Néhány napos szabadság árán hosszabb időt tudtunk a portán tölteni. Az időzítéshez mostanában az időjárás-előrejelzést talán nagyobb hangsúllyal kell figyelembe venni, mint a munkahelyi elfoglaltságot. Ha egyáltalán érdemes figyelembe venni. Eredetileg a teljes hetet a portán akartuk tölteni, de más programok felülírták elképzelésünket. Ez persze az előőrsöt nem akadályozta meg abban, hogy az autót dugig rámolva már hétfőn elfoglalják a portát. Munkát is találtak maguknak: a tetőátrakásból megmaradt cserepeket kellett lemosni, és eltárolni. Ezek eddig a tornác előtt éktelenkedtek, nem túl nagy dicsőségére a portának.
Ahogy közeledett utazásunk kitűzött időpontja, úgy vált mind kétségesebbé, hogy egyáltalán érdemes-e nekiindulnunk. Ugyanis szerda délelőttre gondolt menetelhez képest kedden délután, de még este is még javában szakadt az eső. Ez pedig már csak azért is zavaró volt, mert a portára jutást biciklivel terveztük. Aztán szerda reggelre elállt az eső, később pedig a nap is kisütött, és remek biciklis időben kerekezhettünk végig az úton. Csupán az erős ellenszél akadályozott minket a haladásban.
A kertben a legfőbb munka a gazolás volt. Annyiféle gyomnövény telepedett meg a zöldségesben, hogy a botanika szakra járók két hetes szakmai gyakorlatot tarthatnának a kertünkben. Gyomlálás közben én is megtanultam a növények nevét. Ami szúr, az a mezei maszat, ami csíp, az a csalán, az a hosszú pedig, amelyik mindenre rátekeredik, az apró szulák. Kitapasztaltam azt is, hogy kesztyűben nem érzem a növényt, nem tudom rendesen megfogni. Kesztyű nélkül viszont rögvest megérzem a csípőst is, meg a szúróst is. A korábbi mulcsolás ott volt hatásos, ahol vastagon terítettük ki a füvet. Azon a gaz nem tudott keresztül törni. Időközben Robi egyszer már feltöltötte a krumplit, nos ott sem nőtt a gaz.
Az ültetett növényeink is szépen fejlődnek. A hagyma már kezd fejesedni, a borsó lassan szedhető lesz (ha megtaláljuk a gaz között), a paradicsom szépen virít, és már egy leszedhető paprikát is találtunk.
Jutott idő a rendezgetésre is, az eddig csak félrerakott, „valamirejólesz” gerendákat válogattuk át. A használható, hibátlan darabok a padlásra, a korhadásnak indultak pedig a fáskamrába kerültek. Idén még biztosan nem lesz gondunk a tüzelővel.

2010. június 8., kedd

Jelentés a kertből

Mostanában kevés időt tudtunk a portán tölteni, és persze az időjárás sem csábított erre. A hétvégén viszont egy gyors szemlét tartottunk. Természetesen leginkább a kertben néztünk körül. A legszembetűnőbb a fű (vagy inkább gyep? növekedése volt. Komoly feladat várt a fűnyíróra, hogy legalább az asztalt kitehessük a szabadba.

A zöldségesben szerencsére nem volt ennyire törekvő a gaz, viszont az eső keményre döngölte az amúgy sem laza talajt. Egyébiránt a növények szépen növögetnek, pedig a hűvösebb idő nem feltétlenül kedvezett nekik. A borsó már kezd virítani, a korábban ültetett dughagyma pedig már szedhető. Nagyot nőtt a krumpli is, már ideje feltölteni. (Küldöm is majd Robit, töltögessen egy kicsit.) A paradicsom és paprika palánták túlélték a kiültetést, és biztos vagyok benne, hogy a mostani napsütéses időt már nagyon élvezik. Az uborkát ugyan megviselte a kiültetés, de mostanra azért már összeszedte magát. Került a zöldségesbe még kukorica, melyet erőteljesen meg kellett egyelni, közéje pedig tök, némelyiken már hatalmas bimbó is volt.
A ház elől lenyírt fű a zöldségesbe vándorolt, persze szigorúan csak a kapálás után. Így megtörtént az idény első mulcsolása.
A gyümölcsfák elég viharvert állapotban vannak. A körtét és a szilvát is megtépte a szél, és csak a szélárnyékos, védett oldalon maradt rajtuk gyümölcs.
Az előkertbe ültetett virágok (kardvirág, dália) nagyot nőttek mióta nem láttam őket. (Persze, jó régen láttam.) Legutóbb ültettünk két tő rózsát is ide, ezek közül az egyik már virított, csak sajnos a virágot elverte az eső. Kinyíltak a muskátlik is a tornácon, amitől már amolyan igazi falusi porta kinézete van a háznak.