Munkálkodás

Néhány napos szabadság árán hosszabb időt tudtunk a portán tölteni. Az időzítéshez mostanában az időjárás-előrejelzést talán nagyobb hangsúllyal kell figyelembe venni, mint a munkahelyi elfoglaltságot. Ha egyáltalán érdemes figyelembe venni. Eredetileg a teljes hetet a portán akartuk tölteni, de más programok felülírták elképzelésünket. Ez persze az előőrsöt nem akadályozta meg abban, hogy az autót dugig rámolva már hétfőn elfoglalják a portát. Munkát is találtak maguknak: a tetőátrakásból megmaradt cserepeket kellett lemosni, és eltárolni. Ezek eddig a tornác előtt éktelenkedtek, nem túl nagy dicsőségére a portának.
Ahogy közeledett utazásunk kitűzött időpontja, úgy vált mind kétségesebbé, hogy egyáltalán érdemes-e nekiindulnunk. Ugyanis szerda délelőttre gondolt menetelhez képest kedden délután, de még este is még javában szakadt az eső. Ez pedig már csak azért is zavaró volt, mert a portára jutást biciklivel terveztük. Aztán szerda reggelre elállt az eső, később pedig a nap is kisütött, és remek biciklis időben kerekezhettünk végig az úton. Csupán az erős ellenszél akadályozott minket a haladásban.
A kertben a legfőbb munka a gazolás volt. Annyiféle gyomnövény telepedett meg a zöldségesben, hogy a botanika szakra járók két hetes szakmai gyakorlatot tarthatnának a kertünkben. Gyomlálás közben én is megtanultam a növények nevét. Ami szúr, az a mezei maszat, ami csíp, az a csalán, az a hosszú pedig, amelyik mindenre rátekeredik, az apró szulák. Kitapasztaltam azt is, hogy kesztyűben nem érzem a növényt, nem tudom rendesen megfogni. Kesztyű nélkül viszont rögvest megérzem a csípőst is, meg a szúróst is. A korábbi mulcsolás ott volt hatásos, ahol vastagon terítettük ki a füvet. Azon a gaz nem tudott keresztül törni. Időközben Robi egyszer már feltöltötte a krumplit, nos ott sem nőtt a gaz.
Az ültetett növényeink is szépen fejlődnek. A hagyma már kezd fejesedni, a borsó lassan szedhető lesz (ha megtaláljuk a gaz között), a paradicsom szépen virít, és már egy leszedhető paprikát is találtunk.
Jutott idő a rendezgetésre is, az eddig csak félrerakott, „valamirejólesz” gerendákat válogattuk át. A használható, hibátlan darabok a padlásra, a korhadásnak indultak pedig a fáskamrába kerültek. Idén még biztosan nem lesz gondunk a tüzelővel.