2010. július 21., szerda

Eldőlt

Szombaton még azt hittem, hogy a portán töltött hétvége eseményei nem is adnak okot önálló bejegyzésre. Az hogy meleg van, nem újdonság, még akkor sem, ha a meleg miatt már kedvünk sem volt kimenni a házból, csak punnyadtunk egész délután. Az, hogy estefelé annyira összekaptunk a szúnyogokkal, hogy ellentétünk komoly vérfürdőbe torkollott, mostanában már szinte természetes. Az azonban mindenképpen örömteli esemény volt, hogy kedves ismerősök látogattak meg minket a portán, bár ez inkább a család életéhez, semmint a porta történetéhez tartozó esemény.
Vasárnap hajnalban azonban már éreztem, hogy valami történni fog. Az intő jel - akárcsak egy thillerben - a derült ég ellenére elkezdődött mennydörgés és villámlás volt, amely nem hagyott aludni. Először csak messziről látszottak a felvillanó fények, majd hamarosan a felhők is megérkeztek, és lezúdult a zápor. Most élőben figyelhettem meg, az új eresz működését. Egyértelmű, hogy bevált, még annál a lefolyónál sem gyűlt fel a víz, amelybe a tető teljes hátsó síkjáról folyik a csapadék. Az esővíz elvezetését azonban még javítani kell, mert az az udvarról nem tud elfolyni, s így nagyban hozzájárul a falak nedvesedéséhez. Most pontosan láttam, hogy hol áll meg a víz.
A zápor csendesedtével megpróbáltam visszaaludni, de egy tompa, mégis erőteljes puffanás megakadályozott ebben. Valami leesett, de nem tudtam, hogy mi. Gondolatban végigvettem a portát, de szerencsére már semmi sincs, amiben egy zivatar kárt tehetne.
Reggel aztán szembesültem a puffanás okával: a szomszéd kéménye költözött a kertünkbe. Üzentünk is a tulajnak, hogy tudjon róla, nehogy a befolyó víz még nagyobb kárt okozzon.

A szél megtépázta a kukoricát is, alaposan eldöntögette a szárakat. Azon még gondolkozom, hogyan szoktassuk vissza a kukoricát függőleges helyzetbe, mert kár lenne, ha emiatt nem csemegézhetnénk belőle.

2010. július 16., péntek

Virágmentés

A hőség nem csak minket visel meg, hanem virágainkat is. Bár legutóbb úgy hagytuk magukra a virágainkat, hogy mindegyik kapott egy flakon vizet, ebben a melegben ők is alaposan kitikkadtak.

A virágok megmentése címén meglátogattam a portát. A virágok földje csontszáraz volt, és látszott, hogy alaposan szomjaznak. Kaptak egy alapos locsolást, és feltöltöttem a flakonokat is. Ezzel most biztosan ellesznek hétvégéig, amikoris vagy mi, vagy a lehűlés enyhítheti szomjúságukat.

2010. július 9., péntek

Borsóztunk

A száraz(abb) idő és a meleg jót tett a borsónak, hamar beérett. Olyan hamar, hogy a leszedéssel már nem is akartunk tovább várni, hanem egy rövid kiruccanás alkalmával megejtettük ezt a munkát. Ami egyébként nem volt egyszerű, mert a gazok úgy gondolták, hogy még a borsónál is nagyobbra nőnek, és így is tettek. Szóval keresgélni kellett egy kicsit a borsót, de végül csak meglett. A gazok is pórul jártak, mert a jövőben már csak komposztként folytathatják pályafutásukat. Végül is jó lett a termés, sok-sok borsót küldtünk a fagyóba.
Ha már ott voltunk, megejtettük a "lucerna-tábla" első kaszálását is. Persze ez azért nem volt olyan vészesen nehéz, tekintve, hogy a "tábla" kb. 5x5 m-es terület. A lekaszált lucerna a padlásra került, később meg majd az otthoni nyuszik hasába. (A nyuszik meg majd még később a miénkbe.)
Javító beavatkozást igényelt a házi vízmű, az egyik csatlakozás tömítését kellett megigazítani, mert  eresztette a vizet. Időközben egyébként bővítettük két szűrővel a vízellátó rendszerünket, mert a kútból valamennyi homok is feljön, ami viszont "megette" a zuhanycsap belét. Most két ütemben szűrjük a kútból szívott vizet, hogy a homokot távol tartsuk.
A rövid kiruccanás legnagyobb hátránya az hogy rövid. Egy kiadós ebéd utáni ejtőzés képes felborítani az eltervezett ütemtervet, és nem marad idő pl. arra, hogy sok-sok képpel dokumentáljam az elvégzett munkát. A virágos kert lefényképezését ennek ellenére nem hagytam ki, mert kinyílt a most ültetett liliomok egyetlenje, és féltem, hogy legközelebbre már elvirít.

Kinyíltak egyébként a dáliák is, de remélem, azok még sokáig fognak virágozni.

2010. július 7., szerda

Virágtartó

A lomtalanítás alatt új virágtartót találtunk, egy kivájt gerendát. Valamikor talán vályúnak használhatták, most petúnia került bele.

Kis lépés

Tettünk egy újabb (nagyon) kis lépést a rend felé. A tűzfal vakolásának befejezését tavaly időhiányunk és a fagy megakadályozta. Most egy helyi ismerős vállalta a simító réteg felhúzását. Ha ez megvan, akkor elbonthatjuk az állványzatot.

Úgy tervezzük, hogy a most vakolt rész alatti vályogfalat tapasztani fogjuk. Ehhez félreraktuk az agyagot, csak eddig nem fértünk oda a falhoz.
A vakolás "munkadíja" a régi eresz maradéka lesz. Ezt eddig tartogattuk, hiszen attól, hogy leszedtük a tetőről, még használható valamire. Ez a sejtésünk beigazolódott akkor, mikor egy falubeli elkérte, "ha már nem kell nekünk". Akkor fogalmazódott meg, hogy a tűzfal vakolása jó cserealap lehet a bádogért. Így a vakolás is meglesz, és a bádog is megfelelő helyre kerül.