2019. április 28., vasárnap

A második diófa

Gyümölcsfát korábban sem vágtam ki örömmel, és ez most sem volt másképp. Főleg, hogy most egy koros diófáról volt szó. Korábban azért kellett kivágni egyet, mert az üregesre korhadt törzse miatt a szomszéd házat veszélyeztette. Ez a fa viszont jó helyen volt, jól termett. Csak az utóbbi években folyamatos száradtak le róla az ágak. Annyira, hogy idén már csak a legtetején lévő néhány kis ágacska mutatott valami életjelet.
Bármennyire is sajnáltam, ez lett a vége.


Tél után

A téli időszakban mindig csökken az előrehaladás üteme. Ez idén sem volt másképp. Ilyenkor látványosan nagy dolgokat nem tudunk véghezvinni, de apróságok azért csak történtek. Amolyan pepecselős munkák.
A szobai ablakoknak végre van párkánya. Ezeket a megmaradt faanyagból készítettem el. Annak idején az ablaktokok aljára a párkányok nútját is bemartam, így most egyszerű volt pontosan csatlakoztatni a párkányokat az ablakhoz. Ezzel már befejezettebb kinézetük van az ablakoknak.
Mindkét szobában leraktam a hajópadló szegélyét is. Ez a megmaradt padló felhasználásával készült, és a lerakás előtt ugyanolyan olajozást kapott, mint maga a padló.
A kertben egy kiülőhelyet tervezünk, térburkolattal, pergolával. Ennek a helye is elkészült a kerti szegély beépítésével. A szokásos kavics-ágyazóhomok feltöltést követően már a térkő is lerakható. A pergola anyaga vörösfenyő lesz, mert az jobban bírja a szabadonlétet.
A kertben egy kis tereprendezést végeztünk. Korábban, részben a szennyvíztisztító helyéről, részben a szobából kiásott földdel megemeltük a zöldségeskert alsó szintjét. Most ezt finomítottuk, és hoztuk szintbe. Ezzel talán a terület művelése is hatékonyabb lesz, hiszen az esővíz nem tud olyan könnyen leszaladni.