2020. szeptember 27., vasárnap

Hajópadló

A közelmúltban volt szerencsém egy vályogház hajópadlójának lerakásában közreműködni. Mivel a művelet nem a Portán történt, nem is kéne erről itt írni. Hogy mégis megemlítem, azt a vályogházból eredő hasonlóság indokolja.

A kiindulási állapot egy olyan vályogház, amely még komoly alapozással sem rendelkezik, nemhogy vízszigeteléssel és hasonló úri huncutságokkal. Maga az épület sem elhelyezkedése, sem kialakítása, sem története okán nem tartozik a védendő kategóriába, sorsa előbb-utóbb a bontás lesz. Azonban addig is egy család lakhatását kell szolgálnia, ezért a tulajdonosa a minimális szintű felújítás mellett döntött. Bevezette a vizet, kiépítette az elektromos hálózatot, és a szoba korhadt, régi padlója helyett új hajópadlót rakott le.

A régi hajópadló alatt föld volt, amelyet kitermeltek, és a helyébe kavics került. Erre rakta le a vaskos vörösfenyő párnafákat. Minden egyes párnafát több, a kavicsba (és az  alatta lévő földbe) vert karókhoz rögzített. Ez adta meg végül a padló síkját. A párnafák közét homokkal töltöttük fel.

Az interneten hajópadlóból bőséges kínálat mutatkozik. A legkedvezőbb ajánlatot adó kiválasztott kereskedésbe érve azonban kiderült, hogy ami a honlapon van, az egyszerűen nem igaz. Vidéki házról lévén szó, a vételi hely távolsága eleve egy fontos szempont. Sikerült találni egy olyan kereskedést, amely kedvező áron kínálta a megfelelő méretű borovi padlót, és még elérhető közelségben is volt. A boltban azonban akkor pont az a méret véletlenül sem volt. Semmi baj, hosszabbat tudtak adni. Igaz, hogy a többletet le kellett vágni, azaz a leendő hulladékot jó drágán lehetett megvenni.

Mostanában a hajópadlót négyesével csomagoltan, fóliázva adják. Mert a fólia védi az anyagot. Védi attól is, hogy a vevő szemügyre vehesse, hogy mit adnak el neki. Így csak a kicsomagolás után derült ki, hogy a megvett anyagnak nagyjából a negyede nem éri el azt a minőségi szintet, amelyre azt beárazták.

Lerakás előtt a deszkák hátoldalát gomba- és rovarölő szerrel kentük le. A várható folyamatosan nyirkos környezetben ez mindenképpen jót tesz a fának. Ez nem egy bonyolult művelet, széles ecsettel gyorsan végigkenhetők a deszkák. Csak arra kellett vigyázni, hogy a színére ne jusson a kencéből, mert csúnya foltot hagy maga után.

A következő feladat a legelső szál helyzetének megtalálása volt. Mivel a szobában csak a szerszámokkal odavitt mérőeszköz volt derékszögű, nem volt egyértelmű, hogy melyik falhoz igazodjunk. A második nehézséget a fal egyenetlensége jelentette. Ahhoz, hogy a lerakott hajópadló kövesse a fal vonalát, egy szabálytalan vonalú vágást kellett megejteni. A módszer az volt, hogy a fal mellé tett deszkára egy távtartó használatával húztuk meg a falat követő vonalat. Az így kivágott darab került a fal mellé úgy, hogy minden párnafánál tettem egy távtartót a léc és a fal közé. Ez a rés mindenképpen kell, hogy később legyen helye mozogni a fának.

Az egyes szálak méretre vágásánál figyelni kellett a fal görbületére is. A derékszögtől eltérő vágási vonalat sáskalábbal másoltam át a deszkákra. Ezzel teljesen jól lehetett követni a fal kanyarulatát.

Olvasgatva a hajópadló klasszikus lerakásáról szóló leírásokat, több helyen találkoztam azzal, hogy a párnafák közé egy kicsit púposan kell tenni a homokot. Azt azonban sehol sem írták, hogy a homok képes beszorulni a két deszka közé, ami miatt a két szál padló már nem illeszkedik megfelelően, és rés lesz közöttük. Arra is figyelni kell, hogy a nútba ne menjen homok. Ami mégis odament, azt egy száraz ecsettel tessékeltem ki.

Homokkukac a két deszka között

A hajópadlót vagy szegezéssel, vagy kapcsokkal rögzítik a párnafákhoz. A módszert a munka megkezdése előtt el kell dönteni, mert annak megfelelően kell a nútos vagy a féderes felét fordítani a fal felé. Mi a kapcsos rögzítést választottuk, tehát a nút volt kifelé. A kapcsokat csavarozni és szegelni is lehet. A szegeléssel az a baj, hogy túl közel volt a deszka széle, és túl nagyok az ujjaim, nehezen tudtam a kalapáccsal a szeget megütni. Csavarozni lényegesen egyszerűbb. Ha van elég csavar. Most nem volt, ezért egy idő után áttértem a nútba szegezésre, amihez remek segédeszköz volt a háttérben látható masina.

Hajópadlókapocs szeggel rögzítve a párnafához

Az egyes szálak összeillesztéséhez érdemes ütőfát használni, hogy a kalapács ne hagyjon nyomot a deszkák szélén. Mivel a deszkák hajlanak, csavarodnak, egyszerűbb, ha két ember rakja a helyére azokat, de egyedül sem megoldhatatlan a feladat. Olyan esetben, amikor a deszka két vége kifelé hajlott, az egyik végét - a beütés után - egy mellé csavarozott fával rögzítettem ideiglenesen, amíg a másik végét le nem szögeltem.
A munka fontos kellékei: ecset, csavarozó, szegező

A hajópadló lerakását értelemszerűen a homokos rész felől végezzük. Ezzel a homok folyamatosan tömörödik is. Az utolsó sorokat azonban már az új padlóról kell berakni. Ehhez érdemes már előre gondoskodni valami takarásról, hogy a nyers padlót ne járkáljuk össze. Az utolsó három-négy szál lerakása előtt a teljes felületet előkészítettem a padló fogadására. Az utolsó szálnál ismét át kellett másolni a fal vonalát a deszkára, és úgy kivágni a megfelelő darabot. Eközben azt is figyelembe kell venni, hogy a csapnak is maradjon megfelelő hely. A helyére illesztett darabot a fal felől már nem lehet ütni, ezért megfelelő eszköz kell a behúzásához. Ilyet (drágán) lehet kapni a barkácsboltokban. Én egy egyszerű szeghúzót alkalmaztam, amelyet a fal elé tett fémlapon támasztottam meg. (Alátét nélkül a falat szétnyomta volna.)

Elkészült a burkolat