2009. július 26., vasárnap

Egy (kupac) apró akadály

A cserepek átrakása során a tető rossz részeit is kicseréli az ács. Az előzetes felmérés során már kiderült, hogy az istálló előtti gerenda vége teljesen elkorhadt, így az utolsó oszlopközben lévő része cserére szorul. Ezt a gerendát valamilyen okból bádoggal borították, amit most le kell szedni, hogy maga a fa hozzáférhetővé váljon.
Az csak a munkával járó kellemetlenségként említhető, hogy a bádog belseje több évtized alatt felgyülemlett koszt, port és madárürüléket tartalmazott, ami a lefejtés során hullott alá. Leszedni meg sajnos csak alulról tudtam.
A képen látható lemezt végül mégsem fejtettem le. Amikor a cserepeket visszatolva benéztem a bádog alá, egy fészekalja fióka nézett vissza. A madárszülők közben izgatottan figyelték a villanydrótról, hogy milyen butaságra készülök. Végül a bádog fennmaradt, a madárszülőknek még két hetük van, hogy megtanítsák repülni a fiókákat. Ha jön az ács, akkor már sajnos nem lehetünk ilyen elnézőek.

2009. július 24., péntek

Kényszerszünet

Az a fura helyzet állt elő, hogy szabadságra mentünk a portáról, mégpedig egyenesen haza.
Kezdve az elején: szerdán mentünk a portára, részben biciklivel - az élvezet végett, részben pedig kocsival - mivel cipelni is kellett mindenfélét. Biciklizni jó dolog, bár ebben a melegben kicsit kevésbé. Kedvező, hogy Aprófalva egy, szinte forgalommentes mellékútról közelíthető meg. Hátrányos viszont, hogy a közbeeső falvak mindegyike között van egy-egy domb, és a szél is mindig szemből fúj. Nem mondom, hogy az út menti kocsmák láttán nem fogott el a vágyakozás némi hideg sör után, de kitartottam, tudván, hogy a pincében vár a megfelelő hőmérsékletű ital.
Mostanában a legfontosabb feladat a tetőátrakás előkészítése. A cserépléceket teljes egészében cserélni kell, és előzetes szemlénk szerint a meglévő cserépnek is bő harmada - fele alkalmatlan a visszarakásra. A cserepek pótlására a közeli városból vettünk bontott cserepet. Most ezek mosásába kezdtünk bele, hogy megszabaduljanak az elmúlt 60-70 év koszától. Különböző módszereket kipróbálva a magasnyomású mosó vált be a tisztításhoz. Sajnos ma reggel a mosó megelégelte, hogy csak a szórófejen keresztül engedje ki a vizet, és máshol is el kezdett folyni. Az önállóságnak ezt a fokát már nem tolerálva egy szerviz felé vettük az irányt, így jelenleg kényszerszünetet tartunk - otthon.
A mostani kánikula ellensúlyozására egy hűsítő kép: így nézett ki a leszállított cseréprakomány télen.

2009. július 18., szombat

Apróságok

Mostanában többen, hosszabb időt is eltöltünk a portán. Az életünket megkönnyítendő, legutóbb egy csomó apróságot vittünk magunkkal. A konyha felszereltsége gyarapodott lábosokkal, evőeszközökkel és egyéb konyhai felszerelésekkel. Sajnos nem voltunk teljesen előrelátóak, mert pl. merőkanalat nem vittünk magunkkal, ami a kertben főzött gulyás tálalását megnehezítette volna, ha nem kértünk volna egyet a szomszédból.
Mint az előzőekből kiderült, elkészült az első bográcsos ételünk. A "főtt ételt ebédre kell enni" és az "ilyen melegben nem fogok tűzet rakni" érvek közül az utóbbi volt az erősebb, így a főzés estefelé történt.
A munkákat tekintve a család több csapatra oszlott. A fiú brigád a vályogfal maradékából mentette ki az ép vályogtéglákat, amelyek az istállóba kerültek. A női brigád előbb a konyhát, majd a szobát nagytakarította. A konyhaszekrénybe belekerültek az evőeszközök, lábosok, tányérok, poharak. Mivel a konyhaszekrénynek zárt része is van, némi tartós élelmiszert (liszt, cukor, száraztészta stb.) is tudunk tárolni, bízva abban, hogy nem kell majd megosztozni rajta az egerekkel.
Mialatt a többiek ilyen jól elfoglalták magukat, én a kislánnyal tettem egy kisebb biciklitúrát a környéken. Kb. 16 km-t mentünk. Ez a vidék jól biciklizhető, főleg sík, mindamellett változatosan szép is. A közelben van patak, folyó, erdő és szántóföld. Az utak kis forgalmúak, tehát kisebbekkel is bátran neki lehet indulni.

2009. július 13., hétfő

Nyári zuhany (mégegyszer)

Az ajtó előtti függöny és a riglik felszerelésével teljessé vált a kerti zuhany. A kabint úgy méreteztük, hogy a műanyag függöny kicsit beljebb kerülhetett, így az ajtó belsején lévő fogasra tett ruhák szárazak maradnak. A "csőkollektor" jól működik, viszonylag hamar felmelegíti a vizet, és a mostani napos időben a keverő csaptelep is igen hasznos, tekintve, hogy nem akarunk forrázott csirkeként kijönni a zuhany alól.
A zuhanykabin így néz ki belülről: Az ajtópánt a korábbi nyúlólból lényegült át. A függöny karnisát partvisnyélnek nevezte a kereskedő, aki nem tudhatta, hogy az milyen fontos feladatot fog ellátni nálunk.
Megörökítettem a "teniszhálóra" futtatott uborkát is. Már kis ubik is vannak rajta és rengeteg virág.

2009. július 5., vasárnap

Nyári zuhany

Arra gondoltunk, hogy jó lenne már a felújítási munkák legelején valamilyen tisztálkodási lehetőség. A fürdőszoba kialakítása még messze van, viszont jönnek a poros-koszos munkák, és jön az izzasztó meleg. Tehát fürödni kell, lehetőleg valamilyen egyszerű módon. Bár a slauggal egymás locsolását elvetettük, mégis egy kerti zuhany a megoldás.
Ahogy számolgattunk, megint csak a házilagos kivitel a költségtakarékos megoldás. A lehetőségek latolgatása során fontosnak tartottuk, hogy a kerti zuhany egyes elemeit később is fel tudjuk használni. A kútból kipusztult szivattyút egy másikkal pótoltuk. A korábban beszerzett víztartály tetejére egy házi vízmű került. A zuhany részére fából építettünk kabint, a vizet pedig a napra tett fekete csőspirállal melegítjük fel. Számításom szerint a feltekert csőben kb. 30 l víz tud melegedni, ami 2-3 ember (takarékos) zuhanyozására elég. A spirált úgy fordítjuk, hogy inkább a délutáni nap érje, tehát elsősorban kora estére legyen meleg víz. A rendszer fontos eleme még a napsütés. Remélem a következő két hónapban ebből sem lesz hiány.A rendszer minden elemét - a bodega kivételével - az igazi fürdőszoba megépítése során is felhasználhatjuk, tehát semmi sem megy kárba.