Belevágtunk

Mármint amolyan felújítás-szerű munkálatokba. Igaz, hogy az eredeti tervek szerint már rég készen kellene lenni ezzel. Legalább az egyik szobában. Meg a konyhában. De aztán másképp alakultak a dolgok, mert a pénzünk összhangba került az időnkkel. Mindegyikből a szükségesnél kevesebb lett. Így aztán mindig csak halasztódott a házbelső felújítása. Most viszont úgy döntöttünk, hogy egy minimál program szerint csak csinosabbá tesszük a szobát. Meg a konyhát. Így esett, hogy belevágtunk.
Annak idején a szobában jófajta vízzáró festékkel festették le a falat. Ennek meg is volt a hatása, a fal nem tudott száradni. Első lépésként a vakolatot vertük le addig, ameddig vizesedett a fal. A festék többi részét pedig valami finomabb módszerrel akarjuk eltávolítani. Ha már hozzányúlunk a vakolathoz, érdemesnek tartjuk a villanyvezetékek csöveit is betenni. Ezáltal minimális többlet munka árán megelőzhetünk egy későbbi koszolást. Tehát belevágtunk a falba is.

A bontásnak váratlan eredménye is lett. Kiderült, hogy ez az ablak is, akárcsak a másik szobában, utólagos beépítés eredménye. A lehámozott vakolat alól előkerült a régi ablakfülke téglafalazása. Lehet, hogy egyszer még visszacseréljük ezt az ablakot is.

Eső után

Az esős napok után a hétvégére igazi nyarat kaptunk. A nap ragyogóan (és égetően) sütött, felhő egy darab se. Nem csoda, hogy ilyenkor szívesen dolgozunk a kertben. Főleg úgy, hogy az eső jól beáztatta a talajt. A zöldségek között jól látszott, hogy nemrég még tócsában állt ott a víz.
A munkákat felosztottuk egymás között. A fűnyírás szerintem egyértelműen férfimunka. Ott ugye egy géppel kell dolgozni, ami precízséget igényel. Figyelni kell, hogy a sorok egyenesek legyenek. Figyelni, hogy egy fűszál se maradjon el. És az már csak természetes, hogy aki a napon dolgozik, megszomjazik. Naná, hogy jár ilyenkor egy sör!
Egy-kettőre végeztem is a fűnyírással. Ekkor azonban kiderült, hogy a fűnyíráshoz szükséges különleges adottságok a gyomlálásnál is igen hasznosak. Figyelni kell a sorokra. Figyelni, hogy egy fűszál se maradjon el. A sör viszont sajnos már nem feltétel. Az esőtől felpuhult talaj könnyen engedi a gazokat. (Olykor a zöldséget is.) A gazok közé bújt csalánok és egyéb szúrósok azért igyekeznek elvenni a munka élvezetét.
Az eredmény azonban végül is tetszetős lett. A zöldséges kigazolva, végig kapálva, a fű lenyírva. Így néz ki most a porta:

A kertből

A hétvégén a kerti munkák voltak soron. Az egyik helyen palántázunk, a másikon pedig már kezdjük begyűjteni a terményeket. Kezdenek szépen növögetni a zöldségek, bár az eső nagyon hiányzik nekik. Most így néz ki a zöldséges:

Elől saláta, mögötte bab, némi kaporral. A karók a paradicsomot fogják tartani, azok mögött pedig paprikák vannak.Aztán megint egy sor saláta, majd karalábé. Leghátul pedig répa, bár az már nem is látszik. Oldalt ültettünk még egy sor póréhagymát is. Azért így, mert ősszel benne hagyjuk a földben, és nem akarjuk, hogy útjában legyen a traktornak, ha trágyát hozatunk. Legelöl pedig az eper van. Erről már egy kilónál többet szedtünk le, és még nagyon érik.

A szomszéd bárányok már kezdik megszokni a helyüket, és megbarátkoztak azzal is, hogy a közelükben matatunk. De azért félénk állatok, leginkább csak messziről figyelnek minket.