2011. október 31., hétfő

Előszoba sarok

Valahogy úgy van az, hogy minél többet vagyunk a portán, annál több cipő, papucs költözött oda. És ahogy sokasodtak a cipők, úgy egyre több hely kellett nekik. Először csak a fal mentén sorakoztak, később már több sorban nyomultak mind beljebb. Úgy döntöttem, ideje megállítani a cipő sereg terjeszkedését, és valami módon kordában tartani őket. Nekiláttam, és a végeredmény egy valódi "handmade" cipőpolc.

Cipők, több szinten
A polc táblásított lemezből készült. Az illesztéseket csapolással oldottam meg, ami azt jelenti, hogy fém kötőelemeket nem használtam hozzá. Persze egyszerűbb lett volna a polcokat csavarral rögzíteni az oldalakhoz, de ebbe a környezetbe a több munkát igénylő csapolást éreztem odavalónak.
 
 Az új cipőpolc hamar megtalálta a helyét, és mi is gyorsan megtöltöttük ezzel-azzal. Most már olyan, mintha mindig is ott lett volna.

2011. október 24., hétfő

Begyűjtés

Az utóbbi időben csak gyors látogatásokra jutott időnk. Leszedtünk meg felszedtünk ezt-azt, aztán már fordultunk is. A termények őszi begyűjtését aztán gyorsította a fagy is, mivel nem akartuk, hogy a még meglévő paprika, karalábé és hasonló tönkre menjen. Sikerült is a fagyok előtt minden olyat begyűjtenünk, aminek ártott volna a hideg.

Hétvégén már a növénymaradékok eltüntetése és a terület előkészítése volt a feladat, hogy majd az esőt követően a szántást is el tudjuk végezni. Sikerült szereznünk egy adag istálló trágyát is, a szántáskor ezt is beledolgozzuk a talajba. A kép előterében lévő póréhagyma viszont nem törődik a hideggel, egy-két mínusz meg sem kottyan neki. Mi pedig töltögetjük a szárát, hogy minél nagyobb legyen. Meg is hálálja, finom hagymát csemegézünk belőle.

2011. szeptember 16., péntek

Terményeink

A hosszúra nyúló nyár jót tesz a növényeinknek. A paprika nagyon nehezen indult, a palánták sokáig kis csenevészek voltak, és kiültetés után sem akartak nőni. Most viszont behozni látszanak az elmaradást, amiben ez a nyárias meleg is segít nekik. A fűszerpaprika kezd szép piros lenni. Sok van a töveken, ezért szedtünk belőle néhányat.

 
Az eper is tartogatott meglepetést: egy tálkával tudtunk szedni belőle. A gyümölcsén azért érződött a csapadékhiány, kissé apró szemű maradt. Viszont édes és ízletes volt, mintha szamócát ettünk volna.
Végül egy igazán érdekes növény, a kuborka. Ez a kukorica és az uborka egymásra találásából növekedett.

2011. augusztus 21., vasárnap

A nagy bodza projekt

A bodzát amolyan megtűrt gyomnövénynek tartjuk, amelynek tavasszal még leszedjük a virágját, de aztán talán ne is lenne. A kert tisztítása közben is számtalan bokrot vágtunk ki, amelyek csak úgy odanőttek. Tavaly volt az első év, amikor már a fekete fürtöket is leszedtük. Akkor a két kis vödörnyi bogyóból végül is lekvár készült. Azóta furdal a kíváncsiság, vajon milyen lenne pálinkának.
A tavaly szedett mennyiség persze cefrének kevés lenne, ezért idén a begyűjtési területet kiterjesztettük a porta környékére is. Nehéz dolgunk nem volt, mert ez a növény megtalálható úton-útfélen, és nekünk sem kellett túl messzire menni ahhoz, hogy végül sok vödörrel begyűjtsünk belőle. A szüret olyan jól sikerült, hogy a kis hordó cefre mellett még egy nagy lábasnyi lekvárra való is összegyűlt. Így a tavalyi lekvár vagy pálinka kérdésre az idei válaszunk: lekvár és pálinka.

2011. augusztus 8., hétfő

Második nekifutás

A múlt héten az eső miatt nem sikerült, most megpróbáltuk újra. A múlt héten úgy mentünk a portára, hogy bicajt is vittünk magunkkal. A tervünk az volt, hogy most békén hagyjuk a gazokat, és biciklivel felderítjük a környéket. Az első alkalommal a folyó felé indultunk, de a dombtetőre érve azonban elriasztott a hegyek feletti tömény fekete felleg. Bölcs belátással inkább a másik irányt választottuk. Szerencsére itt az utakon nincs nagy forgalom, kényelmesen lehet biciklizni erre is, meg arra is. Este pedig kürtős kalács sütésével foglalkoztunk, bár ez a program igencsak elhúzódott, mert sokára lett megfelelő a parázs. De sebaj, mert közben teljesen kiderült, és a csillagos ég pazar látvány volt.
Másnap már tényleg a folyó tettünk egy kiadós túrát. Ekkor már némileg elegünk is lett a szép időből, a nap nagyon erősen tűzött. A túra után jól is esett a pincében ránk váró sör.
Így pótoltuk be a múlt héten elmaradt nyaralást.

2011. augusztus 2., kedd

Két eső között

Nyári terveinkben előkelő helyen szerepelt az, hogy huzamosabb időt töltsünk a portán, és a munka mellett nyaraljunk is. Úgy, mintha máshol lennénk. Úgy, mint egy vendégházban, ahol nem a kerttel, meg a felújítással foglalkozunk, hanem elsősorban a pihenéssel. Egy ilyen nyaralásba persze a gazolás és locsolás is belefér, nem szólva a termények begyűjtéséről. De az is, hogy elmegyünk biciklizni, leülünk a folyóparton, vagy egyszerűen beletemetkezünk egy jó könyvbe.
Most megpróbáltuk, és nem sikerült. Esőben biciklizni nem jó, két napnál többet aludni nem tudunk. Szégyenszemre megfutamodtunk.


Aztán, hogy szünet támadt az esőben, a növények éppen nem lucsognak és a földre is rá lehet menni, gyorsan megszálltuk a portát, és nyírtunk, kaszáltunk, gyomláltunk meg begyűjtöttünk. A gyümölcsfák alatt le kellett kaszálni a gazt, mert már hull a szilva a fáról. A ház elől pedig csak azért, hogy rendesebb legyen. És délutánra tényleg rendesebben is nézett ki a kert: lenyírva, lekaszálva, kigazolva. És még szilvát is szedtünk, két vödörnyit.

2011. július 20., szerda

Néhány pillanat

Nem nagyon jutottunk el mostanában a portára. Azaz nagyon nem. Aztán egyszercsak mégis igen. Legalább egy délutánra. Hosszabban dolgozni ennyi idő nem elég, de arra igen, hogy megörökítsek néhány újdonságot.
A kút mellett talált vályú eddig csak útban volt. A csap környéke meg jó sáros lett, amikor sokat pancsoltunk. Most megtaláltuk a vályú új helyét, és a csapot is kényelmesebb így használni.

A kertben a lucernás magához tért a kaszálás után, a napraforgó is kezd virítani. A paprikákon sok bogyókezdemény van, de még nagyon picik. A hagymákat viszont lassan fel lehet szedni, mert már elfeküdt a száruk. Ez alól a póréhagyma kivétel, azt most töltögetjük, hogy hosszabb szára legyen. Kezdenek érni a gyümölcsök is, ami most a szilvát és körtét jelenti.
Megszedtük a zöldbabot, ami többnyire sárga volt, de nagyon zsenge. Pont időben szedtük le, és tanúsíthatom, hogy nagyon finom rakott bab készült belőle.

2011. július 4., hétfő

Ablaktervek

Előzőleg futólag írtam már az ablakról, amely manapság már kevésbé nevezhető nyílászárónak, merthogy nem zár. Az ablak körüli vakolat leszedésével a maga pöre valóságában tárulkozott elénk a múlt. Az egyébként vályog falban az ablak mellett két téglapillér épült. A fal és a téglapillér találkozásánál még a régi festés is jól látszik. Az ablak alatt, a középső rész az eredeti falazatnak megfelelő vályog, amiből arra következtetünk, hogy eredetileg két ablak volt. Alátámasztja ezt az ablak fölötti két boltív nyoma is, melyek a téglapilléreket is áthidalják. A két ablak vélhetően egy-egy önálló ablakfülkében volt, legalábbis az ablak alatti tégla falazás erre utal.

A környéken több, a miénkhez hasonló háznak két ablak van, és valószínűleg a miénk is ilyen volt.
A terv az, hogy ha már hozzányúlunk az ablakhoz, akkor az eredeti állapotnak megfelelő nyílászárót építsünk be, azaz két ablak legyen. Az ablak széthúzása az ablakfelület méretét nem változtatná meg, tehát ugyanannyi fény jut be, mint a mostani állapotban.
A homlokzat valahogy így nézne ki:

2011. június 26., vasárnap

Képtelenség

Tombol a nyár (no jó, most hétvégén kevésbé), nőnek a növények (főleg a gazok), és mégsem tudtom bemutatni a porta legújabb eseményeit. A képtelenségünk abból adódott, hogy vagy elfelejtettük vinni a fényképezőgépet, vagy az elvitt gép akkuja hagyott cserben. Így most képek nélkül próbálok átfogó képet adni a porta jelen állásáról.
A kertben kiszedtük a borsót, mely idén bőséges terméssel örvendeztetett meg minket. Leszedtük a néhány szem eprünket. Ez mennyiségre nem volt sok, de annál finomabb. Természetesen sokkal zamatosabb, mint a szeddmagadból való. Érik a málna és ribizli is. Ezen kívül rengeteg gaz pusztult el az utóbbi időben, némi lélegzethez juttatva ezzel kedvenc növényeinket.
A házban feltártuk a tisztaszoba ablaka átépítésének nyomait. Magyarán levertük a vakolatot az ablak körül. Így most világosan látszik, hogy régen két kisebb ablak volt, amit később egy nagyra cseréltek ki. Ez a nagy - valószínűleg a sarkok süllyedése miatt - mára annyira deformálódott, hogy rendesen már nem is csukható. Mindenképpen javításra, leginkább cserére szorul. Részletek később.

2011. június 5., vasárnap

Kapufestés

A kaput alig vesszük észre, pedig előtte megy el az utcán az ember, és azon keresztül megy be az udvarra. A kapu az első, amivel találkozik, tehát nem mindegy, milyen az a kapu. A porta kapuja kopott és rozsdás és csúnya ...

... volt eddig. Most alapos megújító kezelésnek vetettük alá. Először a flexre szerelt drótkefét vetettük be a rozsda és a régi festék eltávolítása érdekében. A festék azonban helyenként nagyon ragaszkodó volt, és nemigen akart lejönni. A maratás talán jobb megoldás lett volna.
Következő lépésben rozsda visszaalakítóval kentük le kívül-belül, majd jöhetett a festés, amely után a korábbinak megfelelő felújított állapot jött létre.
Sajnos az egyik kapuszárny alja már olyan rossz állapotban van, hogy előbb-utóbb komolyabb javításra szorul.

2011. május 6., péntek

Vadvirágok

Eléggé elmaradtunk az ültetéssel, ezért hét közben szakítottunk arra időt, hogy felkeressük a portát, és foglalkozzunk egy kicsit a kerttel. Időközben Robi is meggyógyult, és segített nekünk a föld rotálásában. Hiába, hogy egy hónapja már átforgattuk a földet, időközben úgy letömörödött, hogy szükségünk volt Robi géperejére. A megmunkált földbe uborka, krumpli, kukorica, napraforgó és bab került.
Közben a korábban ültetett növényeket is ellenőriztük, és örömmel tapasztaltuk, hogy szépen növögetnek. Remélem, az utóbbi napok fagyos éjszakáit is átvészelték.
Sajna a nem ültetett növényeknél is a gyors növekedést tapasztaltuk. Tulajdonképpen fantasztikus, hogy némely fűnek már kalásza van. Robi mellett tehát a fűkaszát is munkára fogtuk, és a szabadon lévő területet jól megkopasztottuk. Néhány órás brummogást követően megállapodtunk abban, hogy mennyivel praktikusabb lenne birkát tartani, olyat amelyik nem benzinnel működik. A brummogás helyet elég lenne meglapogatni a birka oldalát, és megdicsérgetni, hogy milyen szépen legelészik.
A kaszálás viszont arra is remek alkalom, hogy közben gyönyörködjek az apró kis virágokban. Gyorsan elő is szedtem a fényképezőgépet, megörökíteni ezeket apró csodákat. Íme egy kis ízelítő:

2011. május 3., kedd

Kerti képek

Nehéz úgy kertészkedni, hogy az embernek kevés ideje jut a kertre. Ha pedig éppen lenne idő, akkor meg az időjárás olyan nem kertészkedős. Így aztán az utóbbi időben inkább csak figyeltük a növények fejlődését, semmint tettünk volna növekedésük elősegítése érdekében. Persze ez most nem panaszkodás, mert a kert figyelése sem megvetendő időtöltés, sok széppel találkozhat közben az ember.
Például a tulipánokkal, melyek közül még a hétvégén is nyílott néhány.

Virít az eper is, pedig nem is idejében telepítettük. Bár igazából nem is telepítettük, csak a kidobásra ítélt töveket mentettük meg, mert kíváncsiak vagyunk arra, hogy szeret-e a portán lenni.
Az eper mögött pedig a hagymák növekednek, bár evéshez még nem elég nagyok.
És szépen kisorjázott a borsó is a föld alól, jót tett neki a sok eső.
Sajnos a fűnek még jobbat tett, a képen látszik, hogy nem fogta vissza magát. Kénytelenek leszünk majd mi visszafogni.

2011. április 25., hétfő

Beteg Robi

Még az ünnep előtt egy napot arra szántunk, hogy a zöldséges frissen felszántott földjét átrotáljuk, és mindenféle magot, meg gumót dugdossunk bele. Ehhez persze Robi barátunk hathatós segítségére is szükség volt, hiszen ő kihagyhatatlan egy ilyen művelet során. Robinak viszont nem ment a munka. Hiába huzigáltuk a behúzó zsinórját, pumpáltuk bele a benzint, csak nem indult. Robi nélkül azonban a rotálás szóba sem jöhet, ezért bölcs belátással figyelmünket a korábban levágott gallyakra összpontosítottuk, és a költő óhajának megfelelően egy nagy-nagy tüzet raktunk belőlük. Később már sikerült Robit is meggyőzni arról, hogy a tétlenség egyetlen ellenszere az, ha beindul a motorja. Ekkor derült ki, hogy Robi ténylegesen beteg: olajat köpött a kipufogón keresztül. Mivel egészséges motor ilyet biztosan nem tesz, Robit aznapra véglegesen mentesítettük mindenféle további zaklatás alól.
Később Robi egészségi állapota feletti aggodalmunkban meglátogattunk egy szakműhelyt, ahol megtudtuk, hogy az ilyen gépeket nem szerencsés felborítva tárolni, még akkor sem, ha a helytakarékosság okán ez igen praktikus lenne. A műhelyben el is vállalták Robi kitisztítását, ami megnyugtató abból a szempontból, hogy nagyobb baja nincs szegény Robinak. A tanulság pedig az, hogy a helytakarékos tárolásnak ára van.
És hogy a végére az ünnephez méltó szépség is jusson, bemutatom a portáról származó egyik tulipánt. Tudván, hogy ezekben a virágokban később már nem gyönyörködhetünk, magunkkal hoztunk egy takaros csokrot, mely lakásunk húsvéti dísze volt. A meleg szobában kitárulkozó virágkehely feltárta belsejének teljes szépségét. 

2011. április 12., kedd

Hagymá(so)k

Az elmúlt hétvégén igazi áprilisi idő volt. Bentről nézve szépen sütött a nap, odakint pedig a szél kergetett vissza a szobába. Amolyan itt sem jó, ott sem jó állapotba kerültünk. Ennek ellenére azért volt kertészkedés is, meg készült néhány kép is.
Az előkert korai tulipánjai már elvirítottak, most ez a későbbi fajta kezd nyílni. Érdekes virága van ennek a tulipánnak. Kezdetben ilyen csúf rózsaszín, majd később, ahogy öregszik a virág, a szirmok széle egyre fehérebb lesz, és a rózsaszín is lilás árnyalatúvá válik.


A fokhagymák észrevehetően nőttek az elmúlt két hét alatt. Szépen fejlődnek a vörös hagymák is, szép sorban dugdossák ki a fejüket a föld alól. Sajnos a szél nagyon szárítja a talajt, ezért a bőséges öntözés mellett az első fűnyírásból keletkező nyesedéket is leraktuk takarásnak. Reggelre aztán kiderült, hogy a mulcs nem csak a kiszáradástól óvja a talajt, de a hajnali fagy ellen is jelent némi védelmet.
Fokhagymák

Zöldhagymák
A kerti munkákba belefért még a zuhany előtti terület gyepesítése. (Ez legalább 2 négyzetméter.) Itt leginkább a még mindig bujkáló üvegcserepek felfedezése volt nehéz. Pedig a zuhany előtt nem igazán vannak jó helyen. Ültettünk még borsót is, vagy 3/4 kilót. Most pedig várjuk, hogy valami komolyabb eső is legyen, hogy beáztassa az elültetett magokat.

2011. április 5., kedd

Újabb lelet

Legutóbb a pince mögötti terület rendberakása volt soron. Annak idején az ólakból kikerült rossz fákat raktuk ide. Ezeket most fel kellett fűrészelni, utána pedig beraktuk a kamrába, amit most kineveztünk fáskamrának. Az elrámolt fakupac alól került elő a kút betontetejének másik fele. A fedél egyik felét már korábban megtaláltuk, az a kút mellett süllyedt a földbe. Ez pedig néhány méterrel odébb felejtődött a föld alá. A két fél fél birtokában ki is cseréltük a korábbi deszka fedelet a betonra. Ez mégiscsak biztosabb védelmet jelent a kút fölött.

Lefedett kút

Ha már így belejöttünk a rendezkedésbe,elbontottuk a félig összedőlt kemencét. Az alap építéséhez használt blokktégla nem teljesen autentikus, viszont évtizedekig jó volt. És mivel vakolva is volt, igazán nem látszott, hogy nem tömör.
Ilyen alapja volt a kemencének

2011. március 27., vasárnap

Beindultunk

A portán beindult az élet, ami leginkább a melegebb időnek köszönhető. Most már nem csak jól esik a kertben dolgozni, hanem kell is a kertben dolgozni, hogy minden mag, hagyma, gumó idejében a föld alá kerüljön. A téli pihenő után átrotáltuk a zöldséges területét, kiegészítve egy újabb résszel, ami eddig részben szeméttelep, részben pedig a zuhany helye volt. Az új rész természetesen alaposabb szántást kapott, bár valószínűleg nem ez lesz a legjobb termőterület a kertben.

Megnövekedett a zöldséges
Amint a képen jól látszik, a házhoz közelebb költözött zuhanyhoz felszereltük a csőkollektort is, bízva abban, hogy idén komolyabb fagy már nem lesz. Sőt már a próbaüzemet is megtartottuk, és elégedetten állapítottuk meg, hogy a nap most is melegít.
A kerítés mellé elültettük a mogyoró csemetéket
Fokhagymák
A tavasz előcsalogatta az ősszel ültetett fokhagymát is. Korábban ezzel még nem próbálkoztunk, de az ilyen-olyan áruházi, kínai fokhagymák láttán inkább a saját termesztés mellett döntöttünk. A fokhagyma nem olyan különleges növény, hogy feltétlenül a Föld túloldaláról kéne idehozni.

2011. március 17., csütörtök

Ültettünk is

A hétvégén nem csak daraboltuk az ágakat, és nem csak kapirgáltuk a földből a szemetet, de ültettünk is néhány növényt. A kerítés melletti sövény elég foghíjas, ezt pótoltuk ki a többi bokor sarjaival. Bízom benne, hogy a most ültetett növénykékből pár év alatt sűrű sövény lesz. 

Orgona sarjak egy sorban
 A zöldséges kertbe is beköltöztettük az első lakókat, egy halom dughagymát. Ezeket leginkább zöldhagymaként szeretnénk megenni, így helytakarékosan, viszonylag sűrűn kerültek a földbe. Később pedig majd újabb hagymasorokat ültetünk, hogy jó sokáig élvezhessük a friss hagymákat.
Az év első ültetése

Favágás, kertészkedés, meg hasonlók

Ha teljesen hű szeretnék maradni az események időrendjéhez, akkor azt kell mondanom, hogy az elmúlt hétvége hozzávetőleg három hete kezdődött. Persze ilyen hosszú hétvége még a portán sem képzelhető el, bár igyekszünk az ott töltött időt minél jobban nyújtani.
Szóval aktuálissá vált még egy diófa kivágása, mert nagyon dőlt a szomszéd ház fölé, és inkább a saját ház javítgatására fordítanánk az erőnket, semmint egy kidőlő fa által beszakított tető rendbehozatalára. A tél vége alkalmas egy favágási akcióra, mert még nincsen lombkorona, nincsen sár, de már olyan hideg sincs, amely lényegesen nehezítené a munkát. Egy szó, mint száz, kb. három hete megtörtént a diófa kivágása, a törzs elcipelése, de az ágak a tetthelyen maradtak. A mostani hosszú hétvége pedig igencsak alkalmas volt arra, hogy a gallyak aprítását befejezzük.

A kivágott fa jobb oldalt, a házikó mögött volt
A jó idő persze a favágáson túl is a kertbe csábított minket. A kerti zuhany új helye már múltkor elkészült, most pedig maga a bódé is átkerült az új alapra. Használatba venni sajnos még nem tudtuk, mert a vízcsöveket is utána kell húzni, pedig a napocska mindent megtett azért, hogy akár még meleg víz is lehessen.
Zuhanykabin új helyen
Elrendeztük viszont a kabin környékét. Régen ez volt a szemétdomb helye, és bár a szemét nagyját korábban már összeszedtük, még mindig vödörszám került elő a földből üveg, műanyag flakon, vasdarab és hasonló oda nem való dolog. Úgy tervezzük, hogy ezt a területet is felszántjuk, utána pedig a kerítés mellé mogyoró bokrokat ültetünk.
Mivel ez a hétvége nem csak egyszerűen hétvége, hanem ünnep is volt, természetesen elmentünk a falu ünnepi rendezvényére. Mert az ünnep csak akkor válik ünneppé, ha azzá tesszük. És ez a nap Aprófalván valóban ünnep volt.

2011. február 12., szombat

Költözik a zuhanyozó

Lassan kifelé megyünk a télből. Ez biztos, mert a medve nem bújt vissza a barlangjába (legalábbis nálunk erre nem volt oka), és a naptár is ezt mutatja. Akárhogy is alakul a következő hetek időjárása, nyár az lesz, talán meleg is lesz, koszos munkát fogunk végezni, és zuhanyozni szeretnénk majd. Röviden: nem árt gondolni a melegebb napokra.
Ahol régebben az ólak álltak, egy vaskos beton alap maradt a földben. Most, hogy már hó sincs, és a talaj is szikkadt valamelyest, nekiláttunk eltüntetni ezt a betont, hogy aztán a kertnek ezt a részét is elrendezzük. A terveink szerint a kerti zuhany is ide kerül, közelebb a házhoz. Ehhez készült most a betonlapok alapja.

A sóderágyat téglákkal raktuk körül, hogy a víz ne mossa ki a sódert a betonlapok alól. A most elkészült alap tavasszal még tömörödik egy kicsit, majd ágyazó homokba fektetve jönnek rá a járólapok. Utána ráállítjuk a zuhanykabint, és már lehet is zuhanyozni. Igazából már csak a meleg idő hiányzik.

2011. január 6., csütörtök

Téli álom

Az ünnepek idejére magára maradt a porta. Legutóbb kitakarítottuk, elrendeztük és bezártuk. Most, hogy volt egy kis szusszanásnyi időnk, meglátogattuk, körbe néztük, mi van vele. Az nem lepett meg, hogy hólepelbe burkolódzott a kert, sőt inkább nagyobb hóra számítottam.

A házban a hőmérő fagypont alatti hőmérsékletet mutatott, bár a kannában ott maradt víz még nem fagyott be. De valóban nagyon hideg volt, ezért első ténykedésként a sparheltet vettem kezelésbe. Nemsokára lobogott is benne a tűz, és először csak a látványával, később már valóságosan is ontotta magából a meleget. Néhány óra alatt 16 fok fölé tornázta a konyha levegőjét, miközben megfőtt rajta az ebédünk, és megmelegedett a mosogatáshoz való víz is.
Tudom, messze van ez még az összkomforttól, de mégis nagyon jól esett üldögélni a meleg tűzhely mellett, kavargatni a forró kávét, és nézni mint szállingózik kint a hó. Ezen kívül túl sokat bizony nem serénykedtünk. Összecsomagoltuk az ágyneműket, hogy tavasszal majd tisztán hozhassuk vissza. Meg elhelyeztünk még némi ragacsos meglepetést az egérkéknek, mert némelyik már túl ügyesen tudja ellopni a diót az egérfogóról. Közben pedig tervezgettük, hogy tavasszal mivel és hogyan lehetne folytatni a ház felújítását.
Jó lett volna még egy sétát is tenni a faluban, és szép téli képeket készíteni, de erre most nem jutott idő. Ez is egy ok, hogy minél hamarabb újra menjünk!