2008. augusztus 31., vasárnap

Szellőztetés 2.

Bár a légkollektor üzembe állításával kapcsolatos tapasztalatok még közel sem teljeskörűek, az mindenképpen leszögezhető, hogy a ház szellőztetésére a már felszerelt egy kollektor is igen jótékony hatású. A szellőztetett szoba egyértelműen szárazabb, mint a többi helyiség. A légkollektort a nyári időszakban nem süti a nap, de a termosztátot minimumra állítva a szellőztetést ilyenkor is biztosítja.
Ezeken felbuzdulva további kollektor (kollektorok) felszerelését tervezzük. Az ideális állapot az lenne, ha minden helyiség önálló szellőzést kapna.
Az újabb légkollektor már házi kivitelezéssel készül, ami a bekerülési költséget majdnem harmadára csökkenti. A fa keretbe alumínium trapézlemezt tettünk abszorbernek, ami fölé - a hatásfok javítására - még egy fém szúnyogháló is került, mindkettő hőelnyelő festékkel lefestve. A dobozt egy polikarbonát lemez fedi le. A kollektor alul szívja be a levegőt, és hátul fújja ki.
A képen látható félkész kollektort még festeni kell (hiszen a fát sokat fogja sütni a nap, és ezért védeni kell az UV sugárzástól). A rögzítését szekrény akasztókkal tervezzük megoldani.

2008. augusztus 25., hétfő

Magtár bontása

A portának két olyan építménye van, melyek állapota - a karbantartás hiányossága miatt - életveszélyes. Az egyik az istálló melletti toldalék, a másik a kert végében lévő magtár.
A magtár egy kőalapra épült vályogfalú, cserépfedésű épület. A falak alulról nincsenek szigetelve. Az egyik oldalfalat már korábban téglával pótolták, a másik fal fele pedig kidőlt. A téglafal egysor kisméretű téglából rakott, kézzel megmozgatható. Az épületnek födéme nincs. A tető több helyen ázott, a nyugati oldalon már kezdett beszakadni. A gerendák többsége elkorhadt.
Az épület eredeti funkciójában való megtartásához is vissza kellene építeni a falakat, és szinte a teljes tetőszerkezetet lecserélni. Mivel gazdálkodást, állattartást az elkövetkező években nem tervezünk, az épület felújítása nem lenne "költséghatékony".
A kert kitisztításával már elegendő hely van a munkához a magtár körül. Először a cserepeket szedtük le a tetőről, ügyelve arra, hogy a törött és korhadt lécek se szakadjanak le munka közben. Az épület két hosszabbik oldaláról felváltva szedtük a cserepeket, hogy a tető két oldala közötti egyensúly megmaradjon.
A következő lépésben a cserepektől megfosztott tetőszerkezetről a cserépléceket kellett volna eltávolítani, a korhadt gerendákra nem volt tanácsos felmászni. Így legelőbb a korhadt részeket bontottuk vissza, majd egyenként a még viszonylag ép gerendákat. A leeső gerendákat az épület belsejébe zuttyantottuk le. Végül a még használható faanyagot (sajnos kevesebb lett, mint előzetesen gondoltam) félre tettük, a maradékot pedig felvágtuk tüzelőnek.

2008. augusztus 15., péntek

Virágok

Az előkertben mostanra nyílottak ki a tavasszal ültetett kardvirágok. Sajnos a szél kicsit megtépázta őket, de azért egy kicsit kedvesebbé tették a portát. A meleg időben gyorsan elvirítottak, alig tudtam néhány szálat levágni, hogy a szobában is élvezhessük szépségüket.
Az előkert másik ékessége ez a növény, amelyiknek nevét nem tudom, de nagyon nagyra nőtt, nagy levelei vannak, és nagyon piros a termése is. Ezt ősszel biztosan megpróbáljuk átültetni, mert most elfoglalja a teljes kijáratot.

2008. augusztus 9., szombat

Kémény

A ház felújításának műveletében egyelőre még csak a bontásnál tartunk. Az utóbbi időszak gyakori nagy esői miatt a hátsó "konyha" alaposan beázott. A víz a kémény feletti bádogszegélyről folyt be a tető gerendájára, onnan tovább keresztül a födémen, végig a falon, le a padlóra. A megoldás egyszerű: ha nincs kémény, bádogozás sem kell. Ez a kémény használaton kívül volt, állapota életveszélyes, mindenképpen el kellett bontani.
A bontáshoz a kémény feletti részen szedtük le a cserepeket, levágtuk a cserépléceket, majd leszedegettük a téglákat. A felső 8-10 sor meglepően könnyen, kézzel leszedhető volt. A kémény teteje tehát csak megszokásból maradt helyén, csoda, hogy a legutóbbi viharok nem döntötték le.
A kéményt annak idején mészhabarccsal rakták, ezért jött olyan könnyen szét. Az alsóbb részen azért már időnként a vésőt is használni kellett. Azt is megállapítottuk, hogy ezt a kéményt nem sokat használták, mert alig volt kormos a belseje.
A bontás után a gerendaközben pótoltuk a cserépléceket, és visszaraktuk a cserepeket is.

A kémény a bontás előtt.
Jól látszik, hogy a tetején lévő téglák már kimozdultak a helyükről.

A szobában.
A folyamatos beázás feltárta a kéményt. A kéményt bevésték
vályogfalba, a téglakémény csak a fal tetejétől indul. Jól látszik az elhúzás is.
A bontás után megmaradt kémény.
A cserepezés most már folyamatos.