2008. augusztus 9., szombat

Kémény

A ház felújításának műveletében egyelőre még csak a bontásnál tartunk. Az utóbbi időszak gyakori nagy esői miatt a hátsó "konyha" alaposan beázott. A víz a kémény feletti bádogszegélyről folyt be a tető gerendájára, onnan tovább keresztül a födémen, végig a falon, le a padlóra. A megoldás egyszerű: ha nincs kémény, bádogozás sem kell. Ez a kémény használaton kívül volt, állapota életveszélyes, mindenképpen el kellett bontani.
A bontáshoz a kémény feletti részen szedtük le a cserepeket, levágtuk a cserépléceket, majd leszedegettük a téglákat. A felső 8-10 sor meglepően könnyen, kézzel leszedhető volt. A kémény teteje tehát csak megszokásból maradt helyén, csoda, hogy a legutóbbi viharok nem döntötték le.
A kéményt annak idején mészhabarccsal rakták, ezért jött olyan könnyen szét. Az alsóbb részen azért már időnként a vésőt is használni kellett. Azt is megállapítottuk, hogy ezt a kéményt nem sokat használták, mert alig volt kormos a belseje.
A bontás után a gerendaközben pótoltuk a cserépléceket, és visszaraktuk a cserepeket is.

A kémény a bontás előtt.
Jól látszik, hogy a tetején lévő téglák már kimozdultak a helyükről.

A szobában.
A folyamatos beázás feltárta a kéményt. A kéményt bevésték
vályogfalba, a téglakémény csak a fal tetejétől indul. Jól látszik az elhúzás is.
A bontás után megmaradt kémény.
A cserepezés most már folyamatos.

Nincsenek megjegyzések: