2010. augusztus 31., kedd

Rövid hétvége

Hétvégén nem volt kegyes hozzánk az időjárás, mert csak vasárnap tudtunk dolgozgatni a portán. Bár inkább úgy kellene írni, hogy vasárnap kegyes volt hozzánk az időjárás, mert mégiscsak tudtunk dolgozgatni a portán. Annál is inkább, mert a mellvédfal vakolása után a terep elrendezése volt soron, amihez az eső kedvezően beáztatta a talajt.
Eredetileg a mellvéd mellett zöldséget termesztettek, aminek nem örültünk, mert a földet magasan rátöltötték a falra. A vakolást megelőzően tehát először a feltöltést kellett eltávolítani, ami miatt meg árok keletkezett a fal előtt. Most elrendeztük a terepet, enyhén lejtetve a felszínt a ház felől, hogy a vizek elfolyjanak a háztól. A munkálatok hozadéka, hogy rengeteg szög is előkerült a földből. Általában ide szoktunk beállni a kocsival, és nagyon zokon venném, ha egy szög belemászna a gumiba. Most erre már kevesebb az esély.

Felvittük a tűzfal tapasztásának következő rétegét is. Látva az első réteg repedéseit, erre nagy szükség volt. A tapasztásban az a jó, hogy az elkövetett hibák egy kis víz segítségével egyszerűen javíthatók, és kellő türelemmel teljesen szép felület hozható létre.
A repedések eltűntek, lassan kialakul a tűzfal felülete.

2010. augusztus 22., vasárnap

Simítás

Mire jó egy háromnapos hétvége? Hát arra, hogy befejezzük a mellvédfal vakolását. Persze a három nap arra is jó, hogy kicsit lazábbra vegyük időbeosztásunkat, ezért utazásunkat biciklivel oldottuk meg. Ráadásul a hosszabb utat választottuk, amely nagyszerű látvánnyal kényeztet minket, kiváltképp olyan tiszta időben, amiben pénteken volt részünk. Így aztán egy jóleső tekerés után érkezünk a portára, ahol egyből megdupláztam a vakolóbrigád létszámát.
Kihasználva a jó időt, a főzést a kertbe költöztettük a konyhából, aminek eredménye egy finom bográcsgulyás lett. Közben ellenőriztem a pincében tárolt sör hőmérsékletét is (megfelelő volt. :), meg aztán a hőség enyhülését is meg kellett várni, szóval nem csoda, hogy csak késő délután láttunk neki a mellvédfalvakolás befejezésének. Az este azonban nem várt meglepetést tartogatott, mert bár jobb úgy vakolni, hogy nem ég szét az ember a napon, de nagyon rossz úgy vakolni, hogy közben a szúnyogok hada vacsorának néz minket.
Másnap aztán ezért inkább a napközbent választottuk a munka idejének, bár most nem volt előny a tornác déli tájolása. Azért végül csak befejeztük a mellvédfal simítását.
Így nézett ki a fal, amikor belekezdtünk a munkába. Az alapvakolatot a brigád másik fele már múltkor felrakta, és az oszlopok alját is kiigazította:
Haladunk a munkával:
És a végeredmény:

2010. augusztus 19., csütörtök

Tapasztás és vakolás

Befejeztük a tűzfal tégla részének vakolását. Utolsó lépésként a fal tetejét, mivel ez kapja a legtöbb vizet, csemperagasztóval is lekentük. A kész vakolást meszelni fogjuk. A tető felőli rész meszeléséhez vissza kellett szedni a cserepeket. Így viszont még a bádogot is megtisztíthattuk a ráragadt maltertől.

A tűzfal alsó része, amelyet vályogból építettünk vissza, vályog tapasztást fog kapni. Ha elkészül, akkor azt is lemeszeljük. Ezzel gyakorlatilag az eredeti állapotot állítjuk helyre.
 A múltkori nagy esők alatt azt is kifigyeltük, hogy a tornác mellvédfala szinte mindig ázik. Ez egyébként meg is látszott rajta, a vakolat az idők során eltűnt a fal köveiről, tégláiról. A tűzfal vakolásával együtt ezt is feljavítottuk. A vakolás előtt a terep rendezése is szükségessé vált, mert helyenként már nagyon felmászott a föld a falra.
Itt a víz elleni védelem a legfontosabb, ezért a mellvéd külső részét cementes mésszel tervezzük lekenni. Az oszlopokat pedig az eredeti sárga színűre akarjuk festeni.

2010. augusztus 9., hétfő

Ismét a portán

A nyaralás és a múlt heti esőzések után hétvégén jutottunk el a portára. Már az utcán látszott, hogy nagy esők voltak arrafelé is, amit később a szomszéd bácsi is megerősített. A kapu előtti vizesárok színültig megtelt hordalékkal. A virágoskertben lévő kardvirágokat elverte az eső, pedig a piros és vajszínű virágok most lettek volna a legszebbek. A gazok bezzeg jól érzik magukat, és a dáliákkal összefogva eltüntették a frissen ültetett rózsákat.
A zöldségesben vegyes kép fogadott. A paradicsom nem bírta az esőt és párás időt, míg a paprikának határozottan jót tett.

 Az uborka nagyot nőtt, és alig tudtuk összeszedni a termést. (Részben azért is, mert néhány tő csalán is befészkelte magát az uborka közé.) A takarmány kukorica hatalmas, és a csemege is összeszedte magát. A krumpliról meg mi szedtük össze a bogarakat. Próbaképpen felszedtem néhány tövet, de elég kevés gumó volt alattuk. Remélem, fog még gyarapodni.
Találtam szépségeket is a kertben, például a tök virágját. És ez nem csak nekem tetszett, de a méhek is szívesen időztek benne.
Szépségben vetekszik a virágokkal a jégsaláta. Ezt idén ültettük először, de meg is hálálta a bizalmat, szép nagy fejet növesztett.

2010. augusztus 2., hétfő

Nyaralás

Ha ez a blog a családról szólna, akkor most néhány bejegyzésben őrségi nyaralásunkat írnám le. Belekerülne az, hogy mennyi szépet láttunk, meg az, hogy milyen jól éreztük magunkat. Írnék arról, hogy az esős időben milyen jót lehet punnyadni (meg egyhúzásra befejezni azt a könyvet, melyet eddig szinte csak oldalanként tudtam olvasni), meg arról is, hogy miért jó, ha egy kocsma előtt kap el minket a zápor, amit a teraszon vészelünk át. De ez a blog a portáról szól, ezért élményeim közül olyat választottam, amely a portával is kapcsolatba hozható.

A pityerszeri skanzen egyik pajtájában állt ez a szekér, melynek oldala pontosan olyan "létra", mint amilyeneket a portán találtunk. Ezek a legutóbbi időben a magtár födém gerendáira voltak feltéve, onnan halásztuk le, amikor nagy hirtelen szükségünk volt egy létrára, de olyanunk még nem volt. Azóta - nem túl dicső módon - az istállóajtó betámasztására használjuk. Még megvan rajta a vaskarika, mellyel felakasztják a szekérre, és az egész olyan jó állapotban van, hogy érdemes megőrizni az utókor számára. Most örömmel fedeztem fel egy valódi szekéren, hogy tulajdonképpen hogyan is néz ki a szekéroldal az eredeti funkciójában.