2009. augusztus 20., csütörtök

Tapasztalatok

A tetővel kapcsolatos munka dandárja befejeződött, de mégis érdemesnek tartom a kivitelezés tapasztalatairól is beszámolni.
Anyagszükséglet
Az előkészületeket a tető lemérésével, a cserépsorok megszámolásával kezdtük, így számoltuk ki, hogy mennyi cserépre és mennyi lécre lesz szükség. A különböző forrásokból beszerzett infók szerint egy öreg tető esetében a cserepek harmadát-felét kell pótolni. Ebből kiindulva vettünk a fél tetőre elegendő mennyiségű bontott cserepet, aminek a bekerülése a szállítással és a mosással együtt is töredéke volt az új árnak. Végül kb. negyed tetőnyi használható cserép maradt meg, és 2-3 köbméter cseréptörmelék.
A bontott cserép közel sem volt egységes, több fajta is keveredett benne. Ráadásul a tetőről leszedett cserepek között is voltak kinézetre azonos, de eltérő méretű darabok. A néhány milliméteres méretkülönbség elegendő volt ahhoz, hogy ne lehessen előírásszerűen, passzentosan felrakni a cserepeket. Ez több munkát jelentett nekünk, mert válogatni kellett, és az ácsnak is. És aki nagyon aprólékosan nézi a tetőt, felfedezheti az elcsúszásokat. A későbbiekben viszont nem fog problémát okozni.
A munkákat megelőzően eljött az ács, megbeszéltük, hogy milyen méretű faanyagból mennyi kell. Ezt hozattuk el a fatelepről, kiegészítve annyi cserépléccel, amennyit a cserepek átmeneti tárolásához felhasználtunk. Végül deszkát és lécet még pótlólag kellett hozni, a gerendából pedig megmaradt néhány. (Szerencsére nem kellett annyi gerendát cserélni, amennyi ígérkezett.) Utólag hozni anyagot sokkal drágább, nem beszélve arról, hogy pont akkor kell elmenni, amikor a legtöbb munka lenne. Tehát érdemesebb eleve többet hozatni, főleg, ha a maradékot később fel tudjuk használni.
A szeget elvileg az ács hozta, de a megvalósítás során nekünk kellett elszaladni néhány kilóért. (Ennek jórésze most a padláson pihen.)
A kúpcserépről korábban már volt szó. Ami el tud törni, az el is törik. Nálunk szerencsére úgy törött el két kúpcserép, hogy minimális igazítással (további egy centi levágásával) pont jó méretű lett. Menet közben pedig már kértünk pót-kúpcserepet a szomszédtól, hogy ne maradjon befejezetlen a tető, de a szerencsés töréssekkel végül pontosan elég lett a beszerzett mennyiség.

Munkaerő - kisegítők
A segéderőt a család és a család barátai jelentették - volna. Sajnos némely jelölt az utolsó napokban mondta vissza a hónapokkal korábban megbeszélt és többször megerősített segítést. Így több barát segítségét kellett igénybe venni, akik viszont csak 1-2 napokra tudtak jönni. Ez azt jelentette, hogy esténként oda-vissza fuvarozni kellett őket, ami időben és költségben is jelentős többletet eredményezett. Sajnos a megbízhatóság hiánya még gondos szervezéssel sem pótolható, jobb felkészülni a hirtelen változó körülményekre.
Másik megfigyelésünk, hogy a potenciális helyi segéderők nem kapaszkodnak az alkalmi munka után, még akkor sem, ha egyébként máshol sincsenek lekötve. Ide illik a költői kérdés: jelent-e még örömöt a tisztességes munka?

2009. augusztus 15., szombat

Tetőátrakás

Öt nap alatt megújult a ház teteje. Ezt az öt napot azonban néhány hetes előkészület előzte meg, amiről már korábban is írtam. Izgalmakban ebben az időszakban sem volt hiány. A segéderőt a baráti körből toboroztuk. Az utolsó napokban azonban kiderült, hogy van aki egyáltalán nem tud jönni, van aki csak egy napot. Az utólag beszervezett kisegítőnek meg egy szabad napot kellett biztosítani. Így a segéderők szállításának is komoly időigénye lett.
Az idő esősebbnek ígérkezett, mint korábban volt, ezért az ácsok részletekben szedték le a régi cserepet. Amikor az egyik oldallal készen lettek, akkor láttak neki a másik oldalnak. Szerencsére komolyabb eső nem volt a négy nap alatt, csak kétszer kellett megszakítani a munkát egy-egy órára.
Hátulra került a vett, és felrakásra már előkészített cserép. Mialatt a mesterek az ácsmunkával és a lécezéssel voltak elfoglalva, addig a leszedett cserepek válogatása és mosása történt. Ezzel, és két mosó beállításával sikerült megoldani, hogy mire az első oldal cserepezésére került sorra, már az első oldalról leszedett cserepekből is le legyen mosva annyi, amennyi szükséges volt a tetőhöz.A munkálatok közben csak néhány gerendát kellett cserélni, az eredeti faszerkezet alapvetően megfelelő állapotú volt. A gerendák ferdeségét az oldalukra szegezett deszkával szüntették meg a mesterek. Tudom, hogy ez már nem egyenértékű az eredeti tetőszerkezettel, de nem is műemléki helyreállítást végzünk. A felújított tető az alapvető célnak - a csapadék kívül tartásának - így is megfelel, és szerintem harmonikusan illeszkedik a házhoz.
A tetőre - rozsdátlanítást és festést követően - az eredeti bevilágítók kerültek vissza. Ezek eredeti színét nem sikerült megállapítani. A belsejük bizonyosan nem voltak festve, annak horganyzott bádog színe volt. Kívülről pedig leginkább rozsdásak voltak. A választott barna szín adja vissza leginkább azt a látványt, ami a bevilágítókat korábban is jellemezte.

A kúpcserepek egy 70 kilométerre lévő házról kerültek hozzánk. Ott a felújítás a régi, szép kúpcserepek eltávolítását jelentette, míg nekünk a találkozó tetősíkok egységes lezárását. Biztos vagyok benne, hogy ezek a kúpcserepek nekünk voltak félretéve, mert pontosan annyi darabot sikerült vennünk, amennyi a tetőhöz kellett. És az a két darab, melyek a munka közben eltörtek, pontosan oda illettek, ahol egyébként is vágni kellett volna.
A munka befejeződött, most már "csak" az ereszt kell visszaszerelni, és a kertben kell rendet rakni, mert az meg úgy néz ki, mintha egy tájfun gázolt volna keresztül rajta.

2009. augusztus 5., szerda

Előkészületek

Nem meglepő módon az utóbbi napokban a tetőátrakás előkészítésével foglalatoskodtunk. A legidőigényesebb feladat a korábban betárolt majdnem 3000 cserép válogatása és mosása volt. Válogatásra azért volt szükség, mert a vett cserép ugyan egy tetőről származik, mégis többféle mintájú. Emellett még komoly készleteket tettünk félre az összedőlő tetőkről, amit most akarunk hasznosítani. A mosással pedig a mohától, zuzmótól, pókoktól, maltermaradványtól és mindenféle egyéb koszoktól szabadítottuk meg a cserepeket. Egyes cserepeken a kosz szinte becementálódott a horonyba és a másik cserép által fedett részekre. Másokon sötét fekete réteg keletkezett, ami vagy lejött a mosástól, vagy nem. Néha meglepő volt a cserép átváltozása: sötétszürke cserépből élén piros lett a mosás közben.
A mosást általában ketten, ritkán hárman végeztük. Egy mosta, a másik pedig hordta a cserepeket. Az alkalmanként besegítő harmadik (a legkisebb) meg leginkább a mosással keletkező pocsolyában tapicskolt nagy élvezettel.
Megbeszéltük az áccsal a szükséges faanyagot, amit megrendeltünk és a fuvart is megszerveztük. Ha minden jól megy, időben megérkezik. Beszereztük a tűzfal mellé kerülő falszegélyt, amiről kiderült, hogy túl magas (vagy a tűzfal túl alacsony), ezért néhány centivel meg kell kurtítani. És hátra van még a kémény javítása, amit szeretnénk az ácsmunkát megelőzően elvégezni, hogy közben már ne zavarjuk a mestereket, de utólag se kelljen a tetőt megbontani.
Folyamatban van a segédcsapat logisztikai szervezése is. A segéderőre akkor lesz szükség, amikor a régi cserép lejön a tetőről, meg amikor az "új" cserép felmegy a tetőre, meg közben, amikor lemossuk a leszedett cserepeket. Szóval folyamatosan a munkálatok alatt. Biztosítani kell számukra a szállást, az étkezést, ami a jelenlegi tábori körülmények között komoly feladat.