Érik a cseresznye

Idén szerencsénk volt a gyümölcsfákkal, mert a tavaszi fagyokat megúsztuk. Ez meg is látszik a cseresznyefákon. A korai fajta igen csak kitett magáért, csak úgy roskadoztak az ágak a rengeteg gyümölcstől. A sötétre érett szemek ráadásul ízletesek és édesek is. Ebből rengeteg kompót és lekvár lett. (Az utóbbit majd még feljavítjuk valami meggyel.)

A későbbinek még van néhány hete, hogy megérlelje a bogyóit. Ez még finomabb szokott lenni. Sajnos ezen a fán nincs annyi gyümölcs, mint a másikon, de azért nem panaszkodhatunk erre sem.

Ültettem egy szőlőt is. Ez tulajdonképpen egy kísérlet. Néhány hónapja kaptam lemetszett ágakat, amelyeket vízben tartottam, és szépen kihajtottak. Amikor már kis gyökérkezdemény is volt rajtuk, akkor beültettem poharakba, és azóta ott erősödtek. Most az egyiket kiültettem a sorba. Majd kiderül, hogy megmarad-e.

 Készült egy magaságyás is a kertbe. Ebbe egyelőre még folyamatosan kerülnek a növények. A tetejére meg majd még mulcs is, hogy védve legyen a gaztól és a kiszáradástól.

Bolond április

Köztudott, hogy az április bolondos hónap, de az utóbbi napok időjárása még erre is rátett. Márciusban nagyon nem akart véget érni a kora tavaszi idő. Hosszasan hűvös volt. Aztán megjött az április, és berobbant a nyár. Hirtelen minden kivirított, a fák kizöldültek. Az orgona például már majdnem elvirított, pedig annak csak május elején kéne, hogy a ballagásra legyen virág. Kezd virítani az akác is, pedig még annak sincs itt az ideje. Aztán megunta az április a nagy meleget, és kompenzálásként jött a hideg. Egyik reggel arra ébredtünk, hogy deres a háztető. Ettől függetlenül idejét éreztük, hogy munkálkodjunk egy kicsit a porta kertjében. A fű például akkora, hogy a fűnyíró már nem bír vele, muszáj volt fűkaszával nekimenni. Szóval elhatároztuk, hogy megyünk, és kertészkedünk.

Azonban az április is résen volt. Reggelre kiadós zápor ébresztett minket. Semmi baj, majd elmúlik. A műholdak is ezt ígérték. El is ment az eső, ki-kisütött a nap. Mentünk mi is. Neki a gaznak a fűkaszával. Közben kiszedtük a tavalyról ott maradt póréhagymát, meg rendeztük a málna sorokat, meg kapáltunk, meg hasonlók. Amikor kifogyott a fűkaszából a benzin, akkor ebédeltünk, meg élveztük a cserépkályha melegét. Délután indultunk a következő menetre, de az április mást eszelt ki. Hatalmas sötét felhő jött, és elkezdett esni. Olyan furcsa nagy szemű eső volt, amiről kiderült, hogy sűrű apró szemű jég. Szerencsére a növényekben nem tett kárt. Aztán ahogy jött, úgy tovább is ment. Nekünk meg ott hagyott egy szivárványt.