2012. március 23., péntek

Száraz a föld

Ki kellett használni ezt a hirtelen jött meleget. Elcsíptem a munkából egy napot, és elmentünk dolgozni. Már ideje elkezdeni a tavaszi ültetéseket, de ahhoz először át kellett rotálni a földet. Ez egy kicsit nehezen ment. Hiába, hogy felszántottam ősszel, a csapadékhiány miatt kemény kéreggé állt össze a talaj felszíne. Néhányszor végig kellett menni Robival, hogy végül porhanyóssá váljon a föld.
Robit szerencsére nem zavarta a keménység, csak ment, ment egykedvűen. Én pedig utána. Végül pedig csak kialakult a hely a veteménynek. Földbe is került az első adag borsó és retek. Ültettünk még saláta palántát, bízva abban, hogy megmarad a szárazság ellenére. A répának idén bakhátat készítünk, egyelőre két sor készült el.

A meggyfa rügyei már nagyon feszesek, nem sok kell, hogy kipattanjanak. Közben az ősszel ültetett hagyma is kezd szépen növögetni, már 2-3 centis kis zöld szárak bújtak ki a földből.

2012. március 19., hétfő

Ünnepi hétvége

Az utóbbi években mindig elmentünk a falu március 15-i ünnepére, és idén sem tettünk volna másként. Szeretem ezeket az ünnepeket, sajátos hangulatuk van. Felemelőek, szépek
Természetesen a porta meglátogatását is az ünnepi programhoz igazítottuk. Ami egyben azt is jelentette, hogy az a nap nem a kertészkedésről szólt. De ez így van rendjén.
Ami a kertet illeti, nem éppen ideális a helyzet. Legutóbb a sár miatt nem tudtunk bemenni a felszántott területre, most pedig annyira megszáradt a talaj, hogy teljesen kikérgesedett a föld felszíne. Egy alapos átforgatás kell az ültetés előtt, de erre nem voltunk felkészülve.
A virágos kert is csont száraz, szegény krókuszok mintha sivatagban nőnének.

Úgy tűnik, új lakót kapott a porta. Ahogy bementünk az udvarra, néhány galamb rebbent fel a tetőről, és - nem vagyok benne biztos, de - mintha a tető alól repültek volna ki. Az érzéseim meglehetősen vegyesek velük szemben. Bármilyen szépek is ezek a madarak, nem szeretném, ha beköltöznének a padlásra. Másrészről viszont úgy hallottam, hogy galambból lehet a legfinomabb húslevest készíteni.
Egyelőre még csak fényképezőgéppel lőttem rájuk.

2012. március 4., vasárnap

Tavaszi portanyitás

A hétvégi jó idő minket elcsalogatott a portára. Télen csak a felhalmozott készleteket hordtuk el, most azonban már ideje nekilátni a kerti munkáknak. A házban érződött a légkollektorok jótékony hatása: az a szoba, amelyikbe két kollektor fújja a meleget, határozottabban melegebb volt. Ténykedésünket fűtéssel és alapos szellőztetéssel kezdtük. Miután a sparheltben már izzott a fa, nyugodtan mehettünk a kertbe, az ebéd melegítésének már nem volt akadálya.
A kertben a felszántott föld még nagyon sáros volt, ott nem lehetett még dolgozni. Lehetett viszont gereblyézni a diófák alatt. Ősszel a levelek egy része nagyon későn hullott le, ezeket most gereblyéztem össze. Érdekes volt, hogy ahol a szomszéd ház miatt tartósan árnyék van, még fagyos volt a föld, és a leveleket is nehéz volt felszedni.
Kezelésbe vettük a kerítés melletti területet is, ahonnan kiszedtük az akácsarjakat, és mellékesen az oda ültetett csicsóka gumóit is. Ez utóbbi nem lett sok, főleg, hogy egy részét ismét elültettük. A maradék azért egy-két finom ebédre elég lesz.

A virágos kertbe (hirtelen felindulásból) beköltözött egy pici barkafa. Ez tavaly már akkora lett, hogy  kinőtte a kertet. Már ősszel át akartuk ültetni, de akkor az elmaradt. Most viszont alaposan megvágtam, amivel egyben a húsvéti barka szükséglet beszerzése is megoldódott. Az átültetés azonban továbbra is elnapolva.
A gyümölcsfáink is érzik már a tavasz közeledtét. A kis rügyecskék már nagyon feszülnek, és már nem sok választja el őket a kipattanástól.. Csak el ne siessék!