Tavaszi portanyitás

A hétvégi jó idő minket elcsalogatott a portára. Télen csak a felhalmozott készleteket hordtuk el, most azonban már ideje nekilátni a kerti munkáknak. A házban érződött a légkollektorok jótékony hatása: az a szoba, amelyikbe két kollektor fújja a meleget, határozottabban melegebb volt. Ténykedésünket fűtéssel és alapos szellőztetéssel kezdtük. Miután a sparheltben már izzott a fa, nyugodtan mehettünk a kertbe, az ebéd melegítésének már nem volt akadálya.
A kertben a felszántott föld még nagyon sáros volt, ott nem lehetett még dolgozni. Lehetett viszont gereblyézni a diófák alatt. Ősszel a levelek egy része nagyon későn hullott le, ezeket most gereblyéztem össze. Érdekes volt, hogy ahol a szomszéd ház miatt tartósan árnyék van, még fagyos volt a föld, és a leveleket is nehéz volt felszedni.
Kezelésbe vettük a kerítés melletti területet is, ahonnan kiszedtük az akácsarjakat, és mellékesen az oda ültetett csicsóka gumóit is. Ez utóbbi nem lett sok, főleg, hogy egy részét ismét elültettük. A maradék azért egy-két finom ebédre elég lesz.

A virágos kertbe (hirtelen felindulásból) beköltözött egy pici barkafa. Ez tavaly már akkora lett, hogy  kinőtte a kertet. Már ősszel át akartuk ültetni, de akkor az elmaradt. Most viszont alaposan megvágtam, amivel egyben a húsvéti barka szükséglet beszerzése is megoldódott. Az átültetés azonban továbbra is elnapolva.

A gyümölcsfáink is érzik már a tavasz közeledtét. A kis rügyecskék már nagyon feszülnek, és már nem sok választja el őket a kipattanástól.. Csak el ne siessék!