Őszirózsa

Kétszer pucolt dió

A diószüret idejét mindig várom. Tavasszal azt figyelem, hogy a diót elkerüli-e a fagy. Nyáron lesem, hogy milyen termés várható. Ilyenkor, ősszel pedig már készülünk arra az időszakra, amikor a fáról lepotyogó termést össze lehet szedni. Az utóbbi években azonban a várakozásban az aggódás is megjelent.

 

Szerencsére idén sok dió van, azonban kisebbek a szokottnál. Azonban a fránya légy nyüvei miatt a dió külső héja nem válik le a termésről, hanem aszott fekete burokként marad rajta. Idén talán kevésbé, mint tavaly.

A lepotyogott diók most változatos képet mutatnak. Van amelyik képes volt megszabadulni a héjtól. Másokon még rajta van ez a burok, de könnyen leszedhető. És sajnos olyan is van, amelyeken a burok nem csak rajta maradt, de még valami gusztustalan zselés állagot is felvett, és azt le kell szedni, hogy a dió ki tudjon száradni, és megfelelően pucolható legyen. A dió felszedése így sokkal több időbe telik, mert a kocsonyás buroktól is meg kell szabadítani a magokat. 

Így lesz idén kétszer pucolt diónk.