Az ereszvasak

Némi szünet után visszatértünk a tetőhöz. A közbenső időben összekupacoltuk a törött és rossz cserepeket és régi cserépléceket, elraktuk a megmaradt faanyagot, lekaszáltuk a kertben a gazt, ami kihasználta, hogy nem figyeltünk rá és térd feletti magasságba növekedett. Mindezek mellett még egy-egy pihenőnapot is tartottunk. Az eresz felszerelése azonban nem várathat magára, ezért nekiláttunk ennek is.
A mindenhonnan összegyűjtött csatornatartó vasakat először drótkefével rozsdamentesítettük, majd lekentük rozsdaátalakító festékkel. Ezt követően még lefestettük feketére. Így jók lesznek még vagy száz évig.A csatornatartók felszerelését az eresz legmagasabb és legmélyebb pontján kezdtük, szintezővel beállítva a megfelelő lejtést, majd a két szélső vas közé zsinórt feszítettünk, amihez a közbenső vasakat tudtuk igazítani. A festés során derült ki, hogy annak idején a vasakba számokat ütöttek. A tartó vasakat a számok szerinti sorrendbe felszerelve már könnyű volt a megfelelő lejtést kialakítani.
Persze az idők folyamán meggörbültek a vasak, ezért némelyiket utána kellett hajlítani. Ehhez találtam ki a fenti egyszerű hajlítót. A vas a gerendadarab oldalába metszett résbe kerül, és így már bármelyik irányba könnyen hajlítható.