Némi szünet után visszatértünk a tetőhöz. A közbenső időben összekupacoltuk a törött és rossz cserepeket és régi cserépléceket, elraktuk a megmaradt faanyagot, lekaszáltuk a kertben a gazt, ami kihasználta, hogy nem figyeltünk rá és térd feletti magasságba növekedett. Mindezek mellett még egy-egy pihenőnapot is tartottunk. Az eresz felszerelése azonban nem várathat magára, ezért nekiláttunk ennek is.
A mindenhonnan összegyűjtött csatornatartó vasakat először drótkefével rozsdamentesítettük, majd lekentük rozsdaátalakító festékkel. Ezt követően még lefestettük feketére. Így jók lesznek még vagy száz évig.
A csatornatartók felszerelését az eresz legmagasabb és legmélyebb pontján kezdtük, szintezővel beállítva a megfelelő lejtést, majd a két szélső vas közé zsinórt feszítettünk, amihez a közbenső vasakat tudtuk igazítani. A festés során derült ki, hogy annak idején a vasakba számokat ütöttek. A tartó vasakat a számok szerinti sorrendbe felszerelve már könnyű volt a megfelelő lejtést kialakítani.
Persze az idők folyamán meggörbültek a vasak, ezért némelyiket utána kellett hajlítani. Ehhez találtam ki a fenti egyszerű hajlítót. A vas a gerendadarab oldalába metszett résbe kerül, és így már bármelyik irányba könnyen hajlítható.
3 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése