Talajnedvesség, talajpára
A talajvíz elleni szigetelés nagyjából száz éve kezdett általánossá válni. A régi vályogházak jellemzően még vízszigetelés nélkül épültek. Sem a falak alatt, sem az aljzatban nincs szigetelés. A mai építési technológiák ismeretében meglepő, hogy ezek a szigeteletlen házak még mindig állnak. Persze csak azok, amelyeket megfelelően kezeltek. A titok nyitja az, hogy a talajból a falakba vagy az aljzatba áramló pára útját nem gátoljuk, hanem engedjük, hogy a lentről bemenő pára fent el tudjon távozni. Ez az, amit a felújítás során alkalmazott anyagok és technológiák kiválasztásánál szem előtt kell tartani. És ügyelni kell erre majd a későbbi használat során is.
Gyakran látni olyan házakat, amelynek a fala akár derékig nedves, és dobja le magáról a festést, a vakolatot. "Pedig jó erősre keverte a kőműves, dupla adag cementet rakott bele", mondja a tulaj. "Még azt a műanyag hálót is belerakta a vakolat alá, hogy ne tudjon lejönni."
A Porta meglehetősen nedves volt, amikor átvettük. A falak nagyjából fél méteres magasságig feláztak, és a padlón is látszott a nedvesedés. A falak cementes vakolata, párát lefogó festése mellett alighanem a padlón lévő olajfesték is hozzájárult ahhoz, hogy sem a falból, sem a padlóból nem tudott a pára eltávozni. A folyamatosan felgyűlő víztől aztán szépen levált a vakolat, és helyenként elkorhadt a padló.
A Porta felújításakor legalább egy méteres magasságig, de sok helyen teljesen levertük a régi cementes vakolatot, és a fal a párát áteresztő mészhabarcs vakolatot kapott. (A másik megoldás a tapasztás, azaz a sárral való "vakolás" lehetett volna.) A cementes vakolatot el kell felejteni. Ugyanígy a falfestékek közül is olyat kell választani, amelyik nem fogja le a párát. Legjobb a sima meszelés. Ráadásul ez még olcsó is.
Ahol kicseréltük az aljzatot, ott a régi padlót felszedve az alatta lévő földet is kiszedtük, és helyébe sódert raktunk le. Arra jöttek a párnafák vörösfenyőből, közé ágyazóhomok, és végül a hajópadló, amelyet csiszolás után olajjal és viasszal kezeltünk.
 |
| Ugyanaz a rész vakolás és az új padló lerakása után |
Az előszobában a hajópadló nem lett volna praktikus. Oda a legnagyobb odafigyelés mellett is behordja az ember a koszt, jó ha fel lehet mosni. Ezért az tégla burkolatot kapott, amelyet szintén olajjal és viasszal kezeltünk. A téglát mészhabarcsba raktuk le, és ugyanazzal lett kifugázva. A pára ezen is keresztül tud menni.
A felújítás során tehát olyan megoldásokat választottunk, amelyek illeszkednek a
ház adottságaihoz. És itt nem az esztétikai illeszkedésre gondolok. Nem
azért tettünk hajópadlót a szobába, mert az hasonlít az eredetire,
hanem azért mert az nem fogja le a párát. Nem azért vetettük el a cementes vakolatot, a gipsz alapú glettelést, mert jóban szeretjük a rusztikusabb felületet, hanem a falak szellőzésének érdekében. Az már csak egy kellemes hozadék, hogy a száz-százötven éve felhasznált építőanyaghoz alkalmazott technológia látványban is azt adja, ami egy parasztháztól elvárható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése