Mire kell ügyelni egy vályogháznál? 4.

Felújítás vagy átalakítás?

Amikor először megláttam a Portát, számomra egyértelmű volt, hogy az ház jellegét mindenképpen meg kell őrizni. A nagyjából száz éves múlt, a vastag oszlopokkal szegélyezett ámbitus, a hagyományos háromosztatú beosztás egyedi karaktert adnak az épületnek. Emellett azonban a felújítás során többször felmerült, hogy mennyire ragaszkodjunk a korabeli állapot megtartásához, és milyen mértékű átalakítás fogadható el annak érdekében, hogy a ház a mai igényeknek is megfelelő legyen?

Így nézett ki az épület, amikor megvettük...

Az építőanyagok különbözőségéből már az első pillanatban látszott, hogy a ház több ütemben épülhetett. A nyári konyhához egy szobát építettek, és még az istállóval is megtoldották a házat. Lehet, hogy ezt bizonyos fokú visszabontás, átalakítás is megelőzte. A konyha mettlachi padlója is őrizte valamiféle átalakítás nyomát, mert egy részen a többitől elütő, más mintájú lapok voltak. Ott alighanem szabad kéményes tűzhely lehetett, aminek a padlástérbe vezető nyílását befedték, és helyette egy kémény épült. Aztán egyes szerkezetek visszabontása során is meggyőződtünk arról, hogy egy bizonyos fokú átalakítás a ház életének szerves része. Például a nyílászárók is változtak az idők során. Az első szoba tornácra néző ablakát befalazták, az utca felé néző két ablak helyére pedig egy darab hármas ablak került. Ugyanilyen ablakot építettek be a hátsó szoba kettős ablaka helyére is. Ezek után már az volt a kérdés, hogy ennyi átalakítást követően mit tekinthetünk eredeti állapotnak?

...és ilyen most

A ház külsejének kialakítása során a környékbeli házakat vettük mintának. A faluban több hasonló ház is van, amelyek tornácát szintén vaskos oszlopok szegélyezik. Ezeknél az első szobának dupla ablaka van, tehát mi is ilyeneket építettünk be. Ráadásul a vakolat leverése után pontosan látszott a régi ablakok helye és mérete is, amihez igazítani tudtuk az újonnan készített "régi" ablakok méretét.

A másik nagy kérdés a mai igényeknek megfelelő funkciók beépítése, a ház komfortosításának hogyanja volt. Való igaz, hogy régen teljesen természetes volt a folyó víz és csatorna hiánya, és nyilván nem okozott gondot dézsából mosakodni, és a pottyantósra járni. Ennek ellenére mégiscsak szeretjük a kényelmet. Ugyan alázattal és tisztelettel viseltetünk egy ilyen öreg házzal szemben, de azért jól esik, ha akár télen is van meleg víz a zuhanyozáshoz. Ilyen megfontolásból bátrabban változtattunk a ház belső elrendezésén. Így lett fürdőszoba-wc-előszoba a konyhából, és étkező-konyha az első szobából.

Ugyanígy gondolkodásra késztetett az első szoba festése is. A régi festés meglehetősen cifra, ennek megfelelően igencsak megosztó volt. Azonban az egyértelműen látszott, hogy a festés illeszkedett a berendezéshez, illetve a bútorok elhelyezése alkalmazkodott a fal mintájához. Más jellegű és más elrendezésű bútorokhoz azonban semmiképp. Tehát ragaszkodjunk a szerzéskori mintázathoz, vagy alakítsuk át a szoba kinézetét a saját igényeinknek megfelelően?

Ilyen csupamintás volt a fal

 

Azon nem érdemes vitatkozni, hogy a barokk díszítettsége, a szecesszió mozgalmassága vagy a bauhaus puritánsága szebb-e. Az viszont tény, hogy a mi elképzelésünkbe a régi "kastélyos" falfestés nem illett bele. Végül a konyhabútor hátterét adó nyers téglafal és a zöld csempéből felépített cserépkályha kellően behatárolta a falak lehetséges színezését.