A gazda hiányzó szeme

Ahogy a mondás tartja, a gazda szeme hizlalja a jószágot. Lehet, hogy ennek a fordítottja is igaz: a gazda szemének hiánya hátrányosan hat a jószág gyarapodására? Ez a nyár ezt látszik igazolni. Úgy alakult, hogy a rendszeres hétvégi elfoglaltság mellet igen rendszertelenül, és ráadásul ritkán voltunk a portán. Így aztán amellett, hogy a házfelújítás lényegében elmaradt, a kert művelése is némileg hiányosra sikeredett. Ehhez társult még Eső anyó elmaradása, aki nyilván azt gondolta, hogy ahová a gazda nem megy, oda ő sem. A kút szivattyúja meg csatlakozott hozzá, ha az eső nem esik, miért pont ő dolgozzon? A szivattyú cseréje mellett most az esőt is várjuk, talán már nem kerüli el a portát.
A víz hiányában növények meglehetősen aszottak lettek, a fűszer paprikát szinte szárítani sem kell. Az uborka pedig olyan sárga, hogy elképzelni sem tudom, hogyan szedhettünk róla egy ebédre való termést.
Ami jól termett idén, az a szilva. A fák viszont beleköthettek Szél úrfiba, ami egyszerűen letört jónéhány nagyobb ágat. A menteni való almafánk azonban igazán kitett magáért. Ritkítani kellett a termést, nehogy ezek az ágak is letörjenek. Ez egy vödörnyi almát eredményezett.

Szépségek a portáról

A porta kertje mindig tartogat számunkra valami szépséget. Van, hogy elrejtve: úgy kell megkeresni, máskor pedig hivalkodóan mutogatja.
A rózsát ritkán látjuk virítani, általában már csak az elnyílt virág vár minket. Most a legszebb bimbóval kedveskedett ez a bokor. Hát persze, hogy a virágot az kapta, aki leginkább megérdemli!

A lángvirágot a kerttel együtt kaptuk. Láthatóan jól érzi magát a helyén, mert bármiféle külön gondozás nélkül is szépen virít minden évben.

Az uborka mostanra virágszőnyeg lett. De a virágok és levelek között már uborkát is találunk, olykor ilyen nagyokat is. A két sor babból is lehetett már szedni egy ebédre valót.

Fűnyírás

A nyárban az a szép, hogy a növények igyekeznek minél nagyobbra nőni. Főleg a gazok. Még akkor is, ha viszonylag kevés eső esik, és a zöldségeket locsolni kell, hogy ők is növekedjenek valamelyest.
A nyárban az a jó, hogy meleg van, és ha nem esik az eső, akkor lehet nyírni a nagyra nőtt gazokat, amelyeket némi szépítéssel fűnek hívok. Ahogyan tologatom a fűnyírót, azon elmélkedek, milyen furcsa ez így. A porta a pihenés, a kikapcsolódás helye. Legalábbis így kéne lennie. Aztán megérkezek ide, és nekilátok a tűző napon füvet nyírni. Meleg van, a gép zajos, és mégis élvezem. Minden forduló után növekszik a lenyírt terület.

Önárnykép fűnyíróval

Lépkedek a fűnyíró mögött. Nagy figyelmet nem kíván ez a munka, ezért a gondolataim nyugodtan kószálhatnak szerte-szét. Élvezhetem a szép időt, a szellő cirógatását. A madarak dalolását azt nem, de azért megfigyeltem, hogy a közelben egy rozsdafarkúpár lakik. Hol ide, hol oda szállnak, és gyanakodva méregetnek. Megzavartam őket, és nem tudják, hogy nyugodtan megközelíthetik-e fészküket.
Tanít is ez a tevékenység. Például azt, hogy puszta kézzel ne nyúljak bele a nyesedékbe. Főleg akkor ne, ha előtte csalános részt nyírtam.
Mire készen leszek, jó végig nézni a kerten. A ház előtti nyírt gyep a rendezettség érzetét kelti, gondos gazdára vall. Azt mutatja, hogy törődnek ezzel a kerttel.
A lenyírt fű a zöldségesbe került mulcsolásnak. Így segít nekünk, hogy ott nedvesebb maradjon a talaj, és mégis kevesebb gaz nőjön. Jól van ez így!

Mint a villám

A címben szereplő hasonlat mostanában a porta meglátogatásokat is jellemzi. Nemhogy egybefüggően több napot nem tudunk ott tölteni, de van, hogy még egy teljes nap sem fér bele a szűkös időkeretbe. Jövünk, megyünk, mint a villám. Közben pedig igyekszünk valahogy lépést tartani a természettel. Röviden: nem mi állunk nyerésre.
A mai látogatásunk is meglehetősen szűkre szabott volt. Ez alatt elsősorban a gazoktól akartuk megszabadítani a kertet. Ebben a fűkasza volt legnagyobb segítségünkre.

Közben a palántákat is meg kellett locsolni, mert meglepő módon a portán nem sok eső esett az elmúlt időben. Ehhez az automata öntözés rögtönzött formáját készítettük el. Ez az igen egyszerű szerkezet mentesített a kézi locsolástól.

Még ősszel levágtunk egy csomó gallyat, amiből egy nagy halom képződött. Most elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy ezt a nagy halmot elégessük.

Ezen kívül jutott még idő az eper maradékának megszedésére, egy halom kő átszállítására a ház elől kevésbé szem előtt lévő helyre, gazolásra, palántázásra. Szóval olyanok voltunk, mint a villám.

Nyáriasítás

Ha ősszel téliesíteni kell a portát, akkor tavasszal minden bizonnyal nyáriasítani. Legalábbis talán ez a szó fejezi ki azt, hogy berendezkedünk a porta nyári üzemmódjára. És erre a munka napja egy kiváló alkalom, főleg, ha olyan jó idővel társul, amilyen ma volt.
Hiába voltak azonban az utóbbi napok kifejezetten melegek, a konyha azért még hűvös volt. A hőmérő 17 fokot mutatott. Ehhez képest a szoba - ahova a légkollektor nyomja be a meleget - kifejezetten kellemes volt. Most erősen érződött a légkollektor hatása.
Nekünk a nyáriasítás elsősorban azt jelenti, hogy feltöltjük a víztartályt, hogy legyen folyóvíz, és kirakjuk a napra a napkollektorunkat, hogy legyen meleg víz. Ezzel a tisztálkodás feltételei adottak, ami nagyon jól jön a napi munkák után.
A vízre azért is szükség van, mert bármilyen sok csapadék is volt télen, az a talaj mélyebb rétegeibe húzódott, a magocskák viszont fenn vannak, ahol már por száraz a föld. Ahhoz, hogy szép nagy gyökeret tudjanak növeszteni, bizony nedvesség kell nekik, és ezt most csak öntözéssel tudjuk biztosítani.

A hagyma ültetvényünk

Közben persze a kertben is kell dolgozni, leginkább gyomlálni. A gyomok egyelőre nyerésre állnak, mert nagyon gyorsan nőnek. Azt viszont még nem tudják, hogy mi bevetjük a fűnyírót, és így rengeteg mulcsot fogunk rájuk rakni. Az majd elveszi a kedvüket a mindenféle növögetéstől!
A kerti munkát megosztjuk egymás között. Most valahogy nekem jutott az őszi trágyaadag maradékának eltalicskázása. Nincs is ezzel semmi baj, mert az érett trágya nem büdös. De ez nem érett!

Ami eddig történt

Egyszer, régen, még a tavaszi tél előtt nekiláttunk a zöldséges előkészítésének. Ez nagyon régen volt, amikor még úgy tűnt, hogy a tél után tavasz jön, langy meleg, és lehet dolgozgatni a kertben. Aztán némileg másképp alakultak a dolgok, mint ahogy elterveztük. A számítógépem makacsul sztrájkolt, a havat meg nem is mondom. De most legalább nosztalgiázhatok egy kicsit.
Szóval Robival átdolgoztuk a veteményes területét. Még ősszel ekével beforgattuk a trágyát, ami miatt most jó nagy és kemény rögöket kellett eldolgozni. Néhányszor végig kellett menni ahhoz, hogy végül kellőképpen megdolgozott legyen a föld.

Ezt követően a répának alakítottuk ki a bakhátakat. Ezzel tulajdonképpen azt a hiányosságot pótoljuk, hogy nem tudjuk olyan mélyen meglazítani a talajt, amilyen mélyre nőne a répa. Ezt a művelési módot tavaly próbáltuk ki, és bevált. A magot a bakhát tetején kialakított árokba szórjuk, és vékony réteg földdel fedjük. A most ültetett répamag a héten legalább elég nedvességet kapott.

A tél melege

Bizony a minimálkomfortos porta nem nagyon csábított mostanában a gyakori ottlétre. Főleg azt követően, hogy az örökölt sparheltet egy minőségi csere reményében száműztük a konyhából. Ezzel az egyszerű húzással sikerült elérnünk azt az állapotot, hogy fűteni se tudjunk a házban. Aztán sikerült elhozni az "új" sparheltet, amely annyira azért nem új, hogy ne kellett volna a belsejét felújítani. A tűzteret samott téglával körberaktuk, majd samottból és vízüvegből készült masszával kikentük. A végére így nézett ki:

A tűzhelynek korábban néhány része eltűnt. Ezeket feltétlenül pótolni kellett, mert például hasznos, ha a tűz és a leveses lábos között van még egy vas lap is. Az ide való darabokat az internetet böngészve leltük fel, és rendeltük meg. Az eltérő szín mutatja, hogy melyik az utólag rendelt.

A tűzhely szállításával meg kellett várni, hogy az utak is járhatóak legyenek, és még a kertbe is be tudjunk jutni. Erre most adódott nagyszerű lehetőség, így rendeltetési helyére vittük a tűz helyét. A régi sparhelt füstcsöve természetesen nem volt jó erre, ráadásul a kivezetése is pont a másik oldalon van. De két szép csővel azért megoldottuk a problémát.

A próbafűtés is jól sikerült. A tűz hamar begyulladt, és a tűzhely hamar kezdett melegíteni.