A címben szereplő hasonlat mostanában a porta meglátogatásokat is jellemzi. Nemhogy egybefüggően több napot nem tudunk ott tölteni, de van, hogy még egy teljes nap sem fér bele a szűkös időkeretbe. Jövünk, megyünk, mint a villám. Közben pedig igyekszünk valahogy lépést tartani a természettel. Röviden: nem mi állunk nyerésre.
A mai látogatásunk is meglehetősen szűkre szabott volt. Ez alatt elsősorban a gazoktól akartuk megszabadítani a kertet. Ebben a fűkasza volt legnagyobb segítségünkre.
Közben a palántákat is meg kellett locsolni, mert meglepő módon a portán nem sok eső esett az elmúlt időben. Ehhez az automata öntözés rögtönzött formáját készítettük el. Ez az igen egyszerű szerkezet mentesített a kézi locsolástól.
Még ősszel levágtunk egy csomó gallyat, amiből egy nagy halom képződött. Most elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy ezt a nagy halmot elégessük.
Ezen kívül jutott még idő az eper maradékának megszedésére, egy halom kő átszállítására a ház elől kevésbé szem előtt lévő helyre, gazolásra, palántázásra. Szóval olyanok voltunk, mint a villám.
2 megjegyzés:
Ez a locsoló nagyon jó! De hogy fért bele a "villámcsapásba" az is, hogy ilyen gazmentesek legyenek a palánták? Én nem villámlátogatásra szoktam menni, mégsem bírom a harcot a gazzal.
Csak az a titka, hogy 1-2 hete ültettük ki a palántákat. Most elég volt egy "emlékeztető" kapálás, és gazok már menekültek.
Megjegyzés küldése