A tél melege

Bizony a minimálkomfortos porta nem nagyon csábított mostanában a gyakori ottlétre. Főleg azt követően, hogy az örökölt sparheltet egy minőségi csere reményében száműztük a konyhából. Ezzel az egyszerű húzással sikerült elérnünk azt az állapotot, hogy fűteni se tudjunk a házban. Aztán sikerült elhozni az "új" sparheltet, amely annyira azért nem új, hogy ne kellett volna a belsejét felújítani. A tűzteret samott téglával körberaktuk, majd samottból és vízüvegből készült masszával kikentük. A végére így nézett ki:

A tűzhelynek korábban néhány része eltűnt. Ezeket feltétlenül pótolni kellett, mert például hasznos, ha a tűz és a leveses lábos között van még egy vas lap is. Az ide való darabokat az internetet böngészve leltük fel, és rendeltük meg. Az eltérő szín mutatja, hogy melyik az utólag rendelt.

A tűzhely szállításával meg kellett várni, hogy az utak is járhatóak legyenek, és még a kertbe is be tudjunk jutni. Erre most adódott nagyszerű lehetőség, így rendeltetési helyére vittük a tűz helyét. A régi sparhelt füstcsöve természetesen nem volt jó erre, ráadásul a kivezetése is pont a másik oldalon van. De két szép csővel azért megoldottuk a problémát.

A próbafűtés is jól sikerült. A tűz hamar begyulladt, és a tűzhely hamar kezdett melegíteni.