Egyszer, régen, még a tavaszi tél előtt nekiláttunk a zöldséges előkészítésének. Ez nagyon régen volt, amikor még úgy tűnt, hogy a tél után tavasz jön, langy meleg, és lehet dolgozgatni a kertben. Aztán némileg másképp alakultak a dolgok, mint ahogy elterveztük. A számítógépem makacsul sztrájkolt, a havat meg nem is mondom. De most legalább nosztalgiázhatok egy kicsit.
Szóval Robival átdolgoztuk a veteményes területét. Még ősszel ekével beforgattuk a trágyát, ami miatt most jó nagy és kemény rögöket kellett eldolgozni. Néhányszor végig kellett menni ahhoz, hogy végül kellőképpen megdolgozott legyen a föld.
Ezt követően a répának alakítottuk ki a bakhátakat. Ezzel tulajdonképpen azt a hiányosságot pótoljuk, hogy nem tudjuk olyan mélyen meglazítani a talajt, amilyen mélyre nőne a répa. Ezt a művelési módot tavaly próbáltuk ki, és bevált. A magot a bakhát tetején kialakított árokba szórjuk, és vékony réteg földdel fedjük. A most ültetett répamag a héten legalább elég nedvességet kapott.
4 megjegyzés:
Nagyon jó ez a bakhátas ötlet, de hogy oldod meg, hogy locsoláskor ott maradjon fönt a víz?
Nem kell fent maradnia, a sorközöket locsoljuk. A répa lenő odáig. Addig meg kap annyi nedvességet, hogy nőni tudjon.
De jó nektek, hogy nálatok már Robizni is lehet! Mi lábszárközépig süllyedünk a sárba, úgy hogy még várat magára a kerti munka. Most még esik a hó is ráadásul, nem tudom, hogy mikor lesz már tavasz és mikor lesz veteményesünk.
Igazából csak lehetett. Kihasználtuk azt a pár napot, amikor még tavasz volt. Most meg szakad a hó.
Megjegyzés küldése