A nagy bodza projekt

A bodzát amolyan megtűrt gyomnövénynek tartjuk, amelynek tavasszal még leszedjük a virágját, de aztán talán ne is lenne. A kert tisztítása közben is számtalan bokrot vágtunk ki, amelyek csak úgy odanőttek. Tavaly volt az első év, amikor már a fekete fürtöket is leszedtük. Akkor a két kis vödörnyi bogyóból végül is lekvár készült. Azóta furdal a kíváncsiság, vajon milyen lenne pálinkának.
A tavaly szedett mennyiség persze cefrének kevés lenne, ezért idén a begyűjtési területet kiterjesztettük a porta környékére is. Nehéz dolgunk nem volt, mert ez a növény megtalálható úton-útfélen, és nekünk sem kellett túl messzire menni ahhoz, hogy végül sok vödörrel begyűjtsünk belőle. A szüret olyan jól sikerült, hogy a kis hordó cefre mellett még egy nagy lábasnyi lekvárra való is összegyűlt. Így a tavalyi lekvár vagy pálinka kérdésre az idei válaszunk: lekvár és pálinka.

Második nekifutás

A múlt héten az eső miatt nem sikerült, most megpróbáltuk újra. A múlt héten úgy mentünk a portára, hogy bicajt is vittünk magunkkal. A tervünk az volt, hogy most békén hagyjuk a gazokat, és biciklivel felderítjük a környéket. Az első alkalommal a folyó felé indultunk, de a dombtetőre érve azonban elriasztott a hegyek feletti tömény fekete felleg. Bölcs belátással inkább a másik irányt választottuk. Szerencsére itt az utakon nincs nagy forgalom, kényelmesen lehet biciklizni erre is, meg arra is. Este pedig kürtős kalács sütésével foglalkoztunk, bár ez a program igencsak elhúzódott, mert sokára lett megfelelő a parázs. De sebaj, mert közben teljesen kiderült, és a csillagos ég pazar látvány volt.
Másnap már tényleg a folyó tettünk egy kiadós túrát. Ekkor már némileg elegünk is lett a szép időből, a nap nagyon erősen tűzött. A túra után jól is esett a pincében ránk váró sör.
Így pótoltuk be a múlt héten elmaradt nyaralást.

Két eső között

Nyári terveinkben előkelő helyen szerepelt az, hogy huzamosabb időt töltsünk a portán, és a munka mellett nyaraljunk is. Úgy, mintha máshol lennénk. Úgy, mint egy vendégházban, ahol nem a kerttel, meg a felújítással foglalkozunk, hanem elsősorban a pihenéssel. Egy ilyen nyaralásba persze a gazolás és locsolás is belefér, nem szólva a termények begyűjtéséről. De az is, hogy elmegyünk biciklizni, leülünk a folyóparton, vagy egyszerűen beletemetkezünk egy jó könyvbe.
Most megpróbáltuk, és nem sikerült. Esőben biciklizni nem jó, két napnál többet aludni nem tudunk. Szégyenszemre megfutamodtunk.

Aztán, hogy szünet támadt az esőben, a növények éppen nem lucsognak és a földre is rá lehet menni, gyorsan megszálltuk a portát, és nyírtunk, kaszáltunk, gyomláltunk meg begyűjtöttünk. A gyümölcsfák alatt le kellett kaszálni a gazt, mert már hull a szilva a fáról. A ház elől pedig csak azért, hogy rendesebb legyen. És délutánra tényleg rendesebben is nézett ki a kert: lenyírva, lekaszálva, kigazolva. És még szilvát is szedtünk, két vödörnyit.

Néhány pillanat

Nem nagyon jutottunk el mostanában a portára. Azaz nagyon nem. Aztán egyszercsak mégis igen. Legalább egy délutánra. Hosszabban dolgozni ennyi idő nem elég, de arra igen, hogy megörökítsek néhány újdonságot.
A kút mellett talált vályú eddig csak útban volt. A csap környéke meg jó sáros lett, amikor sokat pancsoltunk. Most megtaláltuk a vályú új helyét, és a csapot is kényelmesebb így használni.

A kertben a lucernás magához tért a kaszálás után, a napraforgó is kezd virítani. A paprikákon sok bogyókezdemény van, de még nagyon picik. A hagymákat viszont lassan fel lehet szedni, mert már elfeküdt a száruk. Ez alól a póréhagyma kivétel, azt most töltögetjük, hogy hosszabb szára legyen. Kezdenek érni a gyümölcsök is, ami most a szilvát és körtét jelenti.

Megszedtük a zöldbabot, ami többnyire sárga volt, de nagyon zsenge. Pont időben szedtük le, és tanúsíthatom, hogy nagyon finom rakott bab készült belőle.

Ablaktervek

Előzőleg futólag írtam már az ablakról, amely manapság már kevésbé nevezhető nyílászárónak, merthogy nem zár. Az ablak körüli vakolat leszedésével a maga pöre valóságában tárulkozott elénk a múlt. Az egyébként vályog falban az ablak mellett két téglapillér épült. A fal és a téglapillér találkozásánál még a régi festés is jól látszik. Az ablak alatt, a középső rész az eredeti falazatnak megfelelő vályog, amiből arra következtetünk, hogy eredetileg két ablak volt. Alátámasztja ezt az ablak fölötti két boltív nyoma is, melyek a téglapilléreket is áthidalják. A két ablak vélhetően egy-egy önálló ablakfülkében volt, legalábbis az ablak alatti tégla falazás erre utal.

A környéken több, a miénkhez hasonló háznak két ablak van, és valószínűleg a miénk is ilyen volt.

A terv az, hogy ha már hozzányúlunk az ablakhoz, akkor az eredeti állapotnak megfelelő nyílászárót építsünk be, azaz két ablak legyen. Az ablak széthúzása az ablakfelület méretét nem változtatná meg, tehát ugyanannyi fény jut be, mint a mostani állapotban.
A homlokzat valahogy így nézne ki:

Képtelenség

Tombol a nyár (no jó, most hétvégén kevésbé), nőnek a növények (főleg a gazok), és mégsem tudtom bemutatni a porta legújabb eseményeit. A képtelenségünk abból adódott, hogy vagy elfelejtettük vinni a fényképezőgépet, vagy az elvitt gép akkuja hagyott cserben. Így most képek nélkül próbálok átfogó képet adni a porta jelen állásáról.
A kertben kiszedtük a borsót, mely idén bőséges terméssel örvendeztetett meg minket. Leszedtük a néhány szem eprünket. Ez mennyiségre nem volt sok, de annál finomabb. Természetesen sokkal zamatosabb, mint a szeddmagadból való. Érik a málna és ribizli is. Ezen kívül rengeteg gaz pusztult el az utóbbi időben, némi lélegzethez juttatva ezzel kedvenc növényeinket.
A házban feltártuk a tisztaszoba ablaka átépítésének nyomait. Magyarán levertük a vakolatot az ablak körül. Így most világosan látszik, hogy régen két kisebb ablak volt, amit később egy nagyra cseréltek ki. Ez a nagy - valószínűleg a sarkok süllyedése miatt - mára annyira deformálódott, hogy rendesen már nem is csukható. Mindenképpen javításra, leginkább cserére szorul. Részletek később.

Kapufestés

A kaput alig vesszük észre, pedig előtte megy el az utcán az ember, és azon keresztül megy be az udvarra. A kapu az első, amivel találkozik, tehát nem mindegy, milyen az a kapu. A porta kapuja kopott és rozsdás és csúnya ...

... volt eddig. Most alapos megújító kezelésnek vetettük alá. Először a flexre szerelt drótkefét vetettük be a rozsda és a régi festék eltávolítása érdekében. A festék azonban helyenként nagyon ragaszkodó volt, és nemigen akart lejönni. A maratás talán jobb megoldás lett volna.
Következő lépésben rozsda visszaalakítóval kentük le kívül-belül, majd jöhetett a festés, amely után a korábbinak megfelelő felújított állapot jött létre.

Sajnos az egyik kapuszárny alja már olyan rossz állapotban van, hogy előbb-utóbb komolyabb javításra szorul.