2013. május 1., szerda

Nyáriasítás

Ha ősszel téliesíteni kell a portát, akkor tavasszal minden bizonnyal nyáriasítani. Legalábbis talán ez a szó fejezi ki azt, hogy berendezkedünk a porta nyári üzemmódjára. És erre a munka napja egy kiváló alkalom, főleg, ha olyan jó idővel társul, amilyen ma volt.
Hiába voltak azonban az utóbbi napok kifejezetten melegek, a konyha azért még hűvös volt. A hőmérő 17 fokot mutatott. Ehhez képest a szoba - ahova a légkollektor nyomja be a meleget - kifejezetten kellemes volt. Most erősen érződött a légkollektor hatása.
Nekünk a nyáriasítás elsősorban azt jelenti, hogy feltöltjük a víztartályt, hogy legyen folyóvíz, és kirakjuk a napra a napkollektorunkat, hogy legyen meleg víz. Ezzel a tisztálkodás feltételei adottak, ami nagyon jól jön a napi munkák után.
A vízre azért is szükség van, mert bármilyen sok csapadék is volt télen, az a talaj mélyebb rétegeibe húzódott, a magocskák viszont fenn vannak, ahol már por száraz a föld. Ahhoz, hogy szép nagy gyökeret tudjanak növeszteni, bizony nedvesség kell nekik, és ezt most csak öntözéssel tudjuk biztosítani.

A hagyma ültetvényünk
Közben persze a kertben is kell dolgozni, leginkább gyomlálni. A gyomok egyelőre nyerésre állnak, mert nagyon gyorsan nőnek. Azt viszont még nem tudják, hogy mi bevetjük a fűnyírót, és így rengeteg mulcsot fogunk rájuk rakni. Az majd elveszi a kedvüket a mindenféle növögetéstől!
A kerti munkát megosztjuk egymás között. Most valahogy nekem jutott az őszi trágyaadag maradékának eltalicskázása. Nincs is ezzel semmi baj, mert az érett trágya nem büdös. De ez nem érett!


2013. március 24., vasárnap

Ami eddig történt

Egyszer, régen, még a tavaszi tél előtt nekiláttunk a zöldséges előkészítésének. Ez nagyon régen volt, amikor még úgy tűnt, hogy a tél után tavasz jön, langy meleg, és lehet dolgozgatni a kertben. Aztán némileg másképp alakultak a dolgok, mint ahogy elterveztük. A számítógépem makacsul sztrájkolt, a havat meg nem is mondom. De most legalább nosztalgiázhatok egy kicsit.
Szóval Robival átdolgoztuk a veteményes területét. Még ősszel ekével beforgattuk a trágyát, ami miatt most jó nagy és kemény rögöket kellett eldolgozni. Néhányszor végig kellett menni ahhoz, hogy végül kellőképpen megdolgozott legyen a föld.


Ezt követően a répának alakítottuk ki a bakhátakat. Ezzel tulajdonképpen azt a hiányosságot pótoljuk, hogy nem tudjuk olyan mélyen meglazítani a talajt, amilyen mélyre nőne a répa. Ezt a művelési módot tavaly próbáltuk ki, és bevált. A magot a bakhát tetején kialakított árokba szórjuk, és vékony réteg földdel fedjük. A most ültetett répamag a héten legalább elég nedvességet kapott.

2013. február 2., szombat

A tél melege

Bizony a minimálkomfortos porta nem nagyon csábított mostanában a gyakori ottlétre. Főleg azt követően, hogy az örökölt sparheltet egy minőségi csere reményében száműztük a konyhából. Ezzel az egyszerű húzással sikerült elérnünk azt az állapotot, hogy fűteni se tudjunk a házban. Aztán sikerült elhozni az "új" sparheltet, amely annyira azért nem új, hogy ne kellett volna a belsejét felújítani. A tűzteret samott téglával körberaktuk, majd samottból és vízüvegből készült masszával kikentük. A végére így nézett ki:

A tűzhelynek korábban néhány része eltűnt. Ezeket feltétlenül pótolni kellett, mert például hasznos, ha a tűz és a leveses lábos között van még egy vas lap is. Az ide való darabokat az internetet böngészve leltük fel, és rendeltük meg. Az eltérő szín mutatja, hogy melyik az utólag rendelt.
A tűzhely szállításával meg kellett várni, hogy az utak is járhatóak legyenek, és még a kertbe is be tudjunk jutni. Erre most adódott nagyszerű lehetőség, így rendeltetési helyére vittük a tűz helyét. A régi sparhelt füstcsöve természetesen nem volt jó erre, ráadásul a kivezetése is pont a másik oldalon van. De két szép csővel azért megoldottuk a problémát.
A próbafűtés is jól sikerült. A tűz hamar begyulladt, és a tűzhely hamar kezdett melegíteni.

2012. október 19., péntek

Gyümölcsfák

Gyümölcsfát eddig - a szomszédból kapott sarjakat leszámítva - nem ültettünk. Már régóta tervezzük, hogy az örökölt körte - szilva - dió kínálatot kicsit kibővítjük Ennek érdekében a közeli városba mentünk, ahol egy kedves blogbarát segítő közreműködésével próbáltunk facsemetét venni. Ezúton is köszönet neki a segítségért.
Egyelőre még nem tudtunk mindent beszerezni, de így is két sárga barackkal és két almával érkeztünk meg a portára. Úgy gondoltam, hogy a négy kis fácska elültetése nem okozhat különösebb gondot, pikk-pakk végzek vele. Neki is láttam, és az ültető gödör első ásónyomának kiemelése tényleg gyorsan ment. Nem úgy a többi! Most első kézből tapasztalhattam meg, hogy mennyi csapadék hiányzik a földből. A felső tíz-tizenöt centis réteg alatt csontszáraz és kőkemény a föld. Ásóval nem is tudtam lefelé jutni, a csákányt kellett előre küldeni. Bizony alaposan megdolgoztatott a négy gödör kiásása.

Délutánra azért földbe került mind a négy csemete, már szép sorban állnak a zöldséges mellett, elől a két alma, hátul pedig a két barack.
Az elmúlt napok esői, amellett, hogy földfelszínt kellően átnedvesítették, a gombákat is előcsalogatták. Ez a kis csoport a füves részen növekedett. Itt a füvet csak kaszáljuk, de nem gyűjtjük össze. Gondolom, az ott maradt nyesedék ad táplálékot a gombáknak, azért tolonganak ilyen nagyon.



2012. október 14., vasárnap

Kerti munkák

Mostanában olyanok vagyunk, mint a hangyák: sorban hordjuk be a földről a téli eleséget a pincébe, kamrába. A krumplit már régebben kiszedtük. A hétvégén pedig Robira bíztuk, hogy kapálja fel a helyét. Szerencsére most már esett egy kicsit, így a talaj kicsit lazább, és nem porzott. Itt a leggyengébb a kert a földje, ezért jövőre lucerna kerül ide.

Tavasszal még a paprika palántákat mutattam be, most pedig a különböző paprikákat szüretelhetjük. Ez a macska paprika viszont identitás zavarban szenved, mert most kezdett virítani. A mellette lévő tőről azonban már szedjük az érett paprikát.
Eredetileg csak csemege paprikát akartunk ültetni, a természet (vagy a méhecskék) azonban beleszólt. Most vegyesen van csemege és csípős, ami olykor bizony kellemetlen meglepetést tud okozni. Az egyik vödörbe a csemegét tettük, ...
... a másikba pedig a csípőset.
Szedtünk még sóskát, salátát és a maradék szőlőt is.
A virágoskertben a kardvirág nagyon későn virított, ezért csak most jutottunk oda, hogy a gumókat kiszedjük, és felássuk a területet. A kardvirágból nagyon kevés maradt meg, a dáliák pedig teljesen eltűntek. A tavaszi hagymásokat még nem is tudtuk elültetni. Az innenső szögletben a kis karó az ásás közben előkerült tulipán hagymát jelzi.

2012. augusztus 15., szerda

Nyitott porták

Az Őrség kedvenc vidékeink közé tartozik, idén is eltöltöttünk ott egy hetet. A kirándulásaink során megnéztük a kapornaki tájházat, ahol a vidékre jellemző lakberendezési tárgyakat, munkaeszközöket mutatnak be.

Öreg ajtó (Kapornak)

Ablak (Kapornak)
Tányértartó (Kapornak)
Meglátogattuk Lendván a várat, ahol többféle érdekes kiállítás volt. A tetőtérben mai művészek alkotótáborban készült műveit lehetett megnézni. Lehet, hogy szégyen, de nekem a régi ácsok műve jobban tetszett.
Gerenda faragása a lendvai vár tetőszerkezetében
Nyaralásunk idejére esett a Hétrétország fesztivál, amelynek érdekes színt adtak a "Nyitott porták". (Már az elnevezés is a szívembe lopta magát. :) Ennek keretében falusi portákra, kézművesek műhelyébe, művészek műtermeibe lehetett bepillantani, körülnézni, apró fogásokat ellesni, egy jóízűt beszélgetni. Így jutottunk el egy méhészetbe, egy madárbarát kertbe vagy egy fotóművész (akinek kiállítását is megnézhettük) házába. Meglátogattunk tökmagolaj-verőt, biofarmot, és megnéztünk hagyományos pálinkafőzőt is, ahol azonban kóstolási lehetőség sajnos nem volt.
Itt tisztázzák a pálinkát (Viszák)
... és a főzés eredménye
És ilyen nyitott porta volt Annamariék portája is, ahol az állatok simogatása mellett még a finom kecskesajtokból és a friss házikenyérből is kaptunk ízelítőt. Öröm volt látni annak a sok munkának eredményét, amivel az üresen álló parasztházból maguknak otthont, a kertből pedig szép kis gazdaságot teremtettek. Annamariéknál nem csak a porta volt nyitott, hanem maguk a gazdák is. Külön köszönet azért, hogy mindezt a hivatalos "vizit időn" kívül tették lehetővé számunkra.

2012. július 15., vasárnap

Sittelenítési akció

A szoba és konyha felújításának második lépéseként a keletkezett sittet kellett elszállítani. Ehhez egy kisteherautót béreltünk a közeli városból. Számításaink szerint ez a megoldás a leginkább költséghatékony. Főleg, hogy a munkát egyéb szállítási feladatokkal is összekötöttük, amelyekhez egyébként külön-külön fuvart kellett volna rendelni.
Egy-egy ilyen szállítási napot komoly logisztikai tervezés előz meg. Végigvesszük, hogy mit, honnan kell vinni, hol van szükség segéderőre a fel- vagy lerakáshoz. Kiszámoljuk az optimális útvonalat is. Ez azért fontos, mert a kocsit kilométer korláttal és majdnem üres tankkal adják. A tankolást pedig úgy intézzük, hogy lehetőleg pontosan a szükséges mennyiségű üzemanyagot töltsük a kocsiba.
Most homokot és meszet vittünk a portára, onnan pedig a sittet a közeli lerakóba. A időjárás is kegyes volt hozzánk, a héten érkezett lehűlés kellemesebbé tette a munkát. Ráadásul az eső is csak az utolsó fordulónál kapott el minket, így az sem akadályozott minket.


A sitteltüntetési akció után újabb rendezetlen terület szűnt meg a kertben. A téglákat pedig majd (valamikor, valahová) visszaépítjük.