Megérkezett a tél...

 ...és a Mikulás meghozta a havat.

Étkezőpult megvilágítása

A konyhát lezáró étkezőpulthoz ülve az ablaknak háttal vagyunk, ezért ki kellett találni valamiféle világítást a pult fölé. Sokféle megoldás felmerült, a falra tapadó lámpától kezdve a plafonról lelógatott világítótestig. Végül a képeken látható tartószerkezet és világítás készült el.

A világításhoz az elektromos csatlakozás helye adott volt. A fa tartó rögzítéséhez a mögötte látható lebegő polcnál már bevált megoldást alkalmaztuk. Itt is két polctartó került a falba. Azért kettő, hogy a tartó ne tudjon elfordulni.

A pult fölé került világítás jó szolgálatot tesz, különösen a mostani sötétebb, borongósabb időszakban. Ráadásul látványban is elválasztja a "konyhát" a szoba többi részétől.

Konyhapult-világítás

A konyha a szoba legsötétebb sarkába került, ami miatt a pult meglehetősen sötét. Hiába van ott a mennyezeti lámpa, az nem ad elegendő fényt, ráadásul aki ott dolgozik, még árnyékot is vet magának. A megoldás a külön, célzott világítás a konyhapult fölé.

A fényforrást egy lebegőnek nevezett polcba építettük be. Ez a polc ugyan nem lebeg, csak éppen nem látszik a tartószerkezete. A megoldása végtelenül egyszerű: két dübeles rejtett polctartó került a falba, és a kiálló rúdakra húztuk rá a polcot. Egyedül a precíz szerelésre kellett figyelni, hogy a két dübel furata merőlegesen menjen be a falba, és a két furattal kijelölt egyenes vízszintes legyen. A falba kerülő furatok távolságának pontos kimérésére egy apró trükköt alkalmaztam. A polc nyers változatában szélesebb volt a kelleténél. A végleges méretre azt követően vágtam le, amikor már a tartó két furatát is kifúrtam a hátsó oldalon. A méretre vágással leesett néhány milliméter vastagságú léc adta a sablont a dübelek furatához.

A polc egyébként vörösfenyőből készült, akárcsak a konyhaszekrényfront vízszintes elemei: a fiókok előlapja és az ajtók merevségét biztosító fejelőlécek. A fát csiszolás után keményolajjal és viasszal kezeltük. A fényt a polc aljába illesztett ledszalag adja.

A felszerelt polcon kaptak helyet a fűszerek és az egyéb gyakran használt dolgok, amelyek jó, ha mindig kéznél vannak.

Hátsó fal vakolása - alapvakolat és lábazati vakolat

 Az előkészületek után az alapvakolatot tettük fel. A művelet egyszerű: keverni kell a maltert, feldobni a falra, elhúzni és elsimítani. Aztán keverni, dobni, húzni, simítani. És ezt így tovább nagyjából négy méter magasságig, harminc méter hosszban. Amellett, hogy jó izomerősítő, még időigényes is. Mi még némileg nehezítettük is a munkánkat, ugyanis a helyben kapható homok helyett 0-4-es frakciójú kavicsot használtunk. Mert az a homokkal szemben nem agyagos, és a vakolat is jó erős lesz tőle.

Az alapvakolat csak ebből a sóderből és mészből készült, cement nem került bele. Ez biztosítja, hogy a fal a későbbiekben tud majd szellőzni, és nem nedvesedik be.

A lábazatra (a ház kőből készült alapjára), amely kb. 50-60 cm magasságú, másfajta megoldást kerestünk. Itt amellett, hogy a szellőzés lehetőségét meg kell tartani, a földről felcsapódó eső és az esetleges magas hó nedvesítő hatására is gondolni kell. Ezért a lábazatot kifejezetten erre készült lábazati vakolattal vakoltuk. Ez a a leírás szerint fagyálló, víztaszító és páraáteresztő tulajdonságú. Ugyan nem olcsó, de pont ez kell ide.

A falat először gúzolni kellett, hogy a vakolat megfelelő tapadása biztosított legyen. Utána a harminc kilós zsák tartalmát a leírásban meghatározott mennyiségű vízzel kell elkeverni. A keverés után egy habos masszát kapunk, amelyet a hagyományos módon fel kell dobni a falra, és egyszer elhúzni. A vakolat felületét nem szabad simogatni, mert azzal a habosodással kialakult pórusokat elzárnánk, és a fal nem tudna szellőzni.

Ezt az anyagot nem lehet vastagon kenni a falra, a kellő simaságot második réteg adta.

Tűzifa

Alapvető változás állt be a porta életében, újra állandó lakói vannak a háznak. Ez azzal is jár, hogy biztosítani kellett a folyamatos fűtéshez elegendő tűzifát. A tapasztalatom szerint helyi forrásból lehet legkedvezőbb áron beszerezni a tüzelőt, csak azt meg kellett keresni. Segítség volt, amikor láttam, hogy egy nagy teherautó kanyarodik ki a közeli erdőből, a platóján rengeteg méteresre vágott fával. Megkeresve a fuvarost, meg is állapodtunk a vételben, és nemsokára már meg is kaptuk a téli tüzelőt. Ez nem túl vastag akác, amely egyelőre az istálló elé került betárolásra. Később majd fel kell fűrészelni, de a hasogatással legalább nem lesz túl sok gond.

A régebben vett, és már kellően kiszáradt fát pedig felvágva, hasogatva a tornácnak a bejárat közeli részén raktuk fel, ahonnan majd télen is könnyebb lesz bevinni. Így kerül a fa egyre közelebb a szobához és a kályhához.

Hátsó fal vakolása - előkészületek

Eddig az épület kert felőli és utca felőli fala lett újravakolva. A hátsó fal ott árválkodott vakolatlanul. Többször felvetődött már, hogy ideje lenne azt a falat is bevakolni, de amit nem látunk, az nem zavar alapon ez mindig csak haladt-maradt. Most azonban nagy változás történt a szomszédban is. Az elburjánzott növényzetet kiirtották, a házat elbontották, és a szabad tér nyilvánvalóvá tette a porta szégyenét is. A kert kitisztításának előnye is van, könnyebben hozzáférünk a hátsó falhoz. Ráadásul ahol egy házat elbontottak, ott nem okoz problémát a vakolás. (Elképzelhető, hogy milyen szemeket meresztene a szomszéd, ha egy rendben tartott kertet akarnánk munkaterületté változtatni.)  Így aztán minden adott ahhoz, hogy hozzálássunk a hátsó fal felvakolásához.

 

Első lépésként a szomszéddal kellett egyeztetni, hogy most egy ideig az ő kertjében fogunk garázdálkodni. A beleegyezését megszerezve nekiláttunk mindazt elrámolni a házfal mellől, ami a bontás következtében odakerült. Egy nagyjából kétméteres sávot takarítottunk ki, hogy ott szabadon lehessen mozogni. 

Amikor kialakítottuk a munkaterületünket, foglalkozhattunk már a fallal is. Azt leszámítva, hogy nagyrészt vályogfalról van szó, ez a kőművesek álma. Hatalmas sík felület, amelyet csak három kis ablak szakít meg. Itt aztán lehet haladni a munkával. Ahhoz azonban, hogy a vakolás ne csak gyors legyen, de tartós eredményt is adjon, nagyon fontos a fal előkészítése.

A lábazatról és a téglafalról vésőgép segítségével távolítottuk el a régi vakolatot. A vályogfal tisztítására egy lapát volt segítségünkre. Azt végighúzva a falon, minden lejött, ami le akart jönni.

Mivel vályogfalat akarunk vakolni, természetesen itt sem maradhat el a rabicháló. A háló rögzítésének bevált eszköze a söröskupak, amelyet egy szöggel kell keresztülütni, és azzal megfogatni a hálót. A kupakos szegek gyártásához egy egyszerű munkaállomást rögtönöztem.

A kupakokat egy rönkön raktam egymás mellé, majd a szögre mért határozott ütéssel kilyukasztottam azokat. Az így előkészített, kupakkal felszerelt szögekkel már egyszerű a háló felfogatása. A lényeg, hogy legyen megfelelő szög és elegendő söröskupak. (A sör márkája ebből a szempontból nem számít.) A háló rögzítése kétemberes feladat. Az egyikünk a falon görgetve tekerte le hálót, míg a másik a kellő helyeken ütötte be a kupakos szögeket.

A következő lépésben vakolóprofilok felragasztásával határoztuk meg a későbbi vakolat síkját. Ehhez nagy segítséget jelent egy tekercs kőműves zsinór. Megfelelően beállítva megadja a profilok alsó és felső pozícióját, amelyhez a ragasztásnál kell azokat illeszteni.

 

Az előkészítés után már "csak" a vakolatot kell felrakni.

Cseresznye

Ez az első év, amikor a saját ültetésű cseresznyefáról értékelhető mennyiséget tudtunk leszedni. Ennek jó része majd kimagozva üvegbe kerül. Jó lesz majd télen!

Készült egy portré a kert egy kis lakójáról is.

Mire kell ügyelni egy vályogháznál? 5.

Burkolatok

A burkolatok kiválasztásánál továbbra is figyelemmel kell lenni arra, hogy az alkalmazott anyag ne legyen párazáró. Ez alól csak azok a vizes helyiségek kivételek, ahol fontosabb a szerkezetek megvédése a befelé jutó víztől, mint a talajpára áteresztése. A fürdőszoba esetében elsősorban az ott jelenlévő víztől és a helyiség használata során keletkező párától kell védeni a falakat. A többi helyiségben azonban alapvetően a talaj felől érkező pára kiszellőzését kell biztosítani. Tehát a burkoláshoz olyan anyagok jöhetnek szóba, amelyek alkalmasak a pára áteresztésére. Ilyen a fa és az égetett (máz nélküli) agyagtermékek. Nem állítom, hogy csak ezek használhatók a burkolatokhoz, de az biztos, hogy az alkalmazott anyag kiválasztásánál mindig gondolni kell a páraáteresztés fontosságára, és az adott vályogház tulajdonságainak figyelembevételével kell dönteni.

Az anyagválasztás másik szempontja, hogy mennyire akarunk az eredetinek megfelelő, vagy legalábbis ahhoz hasonló burkolatokat. Erről korábban már volt szó, itt csak annyit jegyzek meg, hogy szerintem a ház patinájának megőrzéséhez hozzátartozik a korának megfelelő anyagválasztás. Ennek megfelelően a felújított ház szobáiban hajópadló, az előszobában és a vizes helyiségekben padlástégla van.

Amikor megvettük a Portát, a szobákban lévő hajópadló valamiféle festékkel (talán olajfestékkel) volt lekenve, amely megakadályozta a fa szabad szellőzését. Ennek eredményeként a pára a padló anyagát nedvesítette, amely elkezdett korhadni. Egyértelmű volt, hogy az új hajópadló nem kaphat olyan festést, lakkozást, amely a párát lefogja, ezért keményolajjal kezeltük.

A következő képek az első szoba padlója felújításának egy-egy mozzanatát mutatják.

A régi padló a nedves vakolat leverése után

Először felszedtük a régi padlót

Azután kihordtuk az alatta lévő földet

A kihordott föld helyére száraz sóder került...

...amelyet ledöngöltünk, hogy később ne süllyedjen meg

A párnafák közé homokot terítettünk

Az új hajópadlót kapcsokkal rögzítettük a párnafákhoz

Végül több réteg keményolajjal, majd viasszal kezeltük

Ilyen lett a szoba a felújítás után

Mire kell ügyelni egy vályogháznál? 4.

Felújítás vagy átalakítás?

Amikor először megláttam a Portát, számomra egyértelmű volt, hogy az ház jellegét mindenképpen meg kell őrizni. A nagyjából száz éves múlt, a vastag oszlopokkal szegélyezett ámbitus, a hagyományos háromosztatú beosztás egyedi karaktert adnak az épületnek. Emellett azonban a felújítás során többször felmerült, hogy mennyire ragaszkodjunk a korabeli állapot megtartásához, és milyen mértékű átalakítás fogadható el annak érdekében, hogy a ház a mai igényeknek is megfelelő legyen?

Így nézett ki az épület, amikor megvettük...

Az építőanyagok különbözőségéből már az első pillanatban látszott, hogy a ház több ütemben épülhetett. A nyári konyhához egy szobát építettek, és még az istállóval is megtoldották a házat. Lehet, hogy ezt bizonyos fokú visszabontás, átalakítás is megelőzte. A konyha mettlachi padlója is őrizte valamiféle átalakítás nyomát, mert egy részen a többitől elütő, más mintájú lapok voltak. Ott alighanem szabad kéményes tűzhely lehetett, aminek a padlástérbe vezető nyílását befedték, és helyette egy kémény épült. Aztán egyes szerkezetek visszabontása során is meggyőződtünk arról, hogy egy bizonyos fokú átalakítás a ház életének szerves része. Például a nyílászárók is változtak az idők során. Az első szoba tornácra néző ablakát befalazták, az utca felé néző két ablak helyére pedig egy darab hármas ablak került. Ugyanilyen ablakot építettek be a hátsó szoba kettős ablaka helyére is. Ezek után már az volt a kérdés, hogy ennyi átalakítást követően mit tekinthetünk eredeti állapotnak?

...és ilyen most

A ház külsejének kialakítása során a környékbeli házakat vettük mintának. A faluban több hasonló ház is van, amelyek tornácát szintén vaskos oszlopok szegélyezik. Ezeknél az első szobának dupla ablaka van, tehát mi is ilyeneket építettünk be. Ráadásul a vakolat leverése után pontosan látszott a régi ablakok helye és mérete is, amihez igazítani tudtuk az újonnan készített "régi" ablakok méretét.

A másik nagy kérdés a mai igényeknek megfelelő funkciók beépítése, a ház komfortosításának hogyanja volt. Való igaz, hogy régen teljesen természetes volt a folyó víz és csatorna hiánya, és nyilván nem okozott gondot dézsából mosakodni, és a pottyantósra járni. Ennek ellenére mégiscsak szeretjük a kényelmet. Ugyan alázattal és tisztelettel viseltetünk egy ilyen öreg házzal szemben, de azért jól esik, ha akár télen is van meleg víz a zuhanyozáshoz. Ilyen megfontolásból bátrabban változtattunk a ház belső elrendezésén. Így lett fürdőszoba-wc-előszoba a konyhából, és étkező-konyha az első szobából.

Ugyanígy gondolkodásra késztetett az első szoba festése is. A régi festés meglehetősen cifra, ennek megfelelően igencsak megosztó volt. Azonban az egyértelműen látszott, hogy a festés illeszkedett a berendezéshez, illetve a bútorok elhelyezése alkalmazkodott a fal mintájához. Más jellegű és más elrendezésű bútorokhoz azonban semmiképp. Tehát ragaszkodjunk a szerzéskori mintázathoz, vagy alakítsuk át a szoba kinézetét a saját igényeinknek megfelelően?

Ilyen csupamintás volt a fal

 

Azon nem érdemes vitatkozni, hogy a barokk díszítettsége, a szecesszió mozgalmassága vagy a bauhaus puritánsága szebb-e. Az viszont tény, hogy a mi elképzelésünkbe a régi "kastélyos" falfestés nem illett bele. Végül a konyhabútor hátterét adó nyers téglafal és a zöld csempéből felépített cserépkályha kellően behatárolta a falak lehetséges színezését.

Mire kell ügyelni egy vályogháznál 3.

 Szellőzés

A csapadékvíz elvezetését és a talajpára kiszellőztetésének biztosítását a felújítás során kellett megoldani. Az épület szellőztetése azonban már túlmutat ezen, mert erre a használat közben is ügyelni kell.

Az épületen belül a levegő nedvességtartalma az épületszerkezeteken keresztüljutó párából, a minden napi használatból eredő nedvességből és a külső levegőből eredhet. Ha a levegő nedvességtartalma túl magas, akkor a hideg felületeken a víz kicsapódik. Ezt pedig el kell kerülni. Ehhez megfelelő szellőztetést kell biztosítani.

A mai technológiának megfelelő megoldás a gépi szellőztetés. A másik lehetőség őseink tapasztalatának, tudásának felhasználása, hiszen ezt a problémát már néhány száz évvel ezelőtt is tudták kezelni.

A pára tulajdonsága, hogy a hidegebb hely felől a melegebb felé igyekszik. Nyáron jó a helyzet, mert kint van melegebb, tehát a pára a házból kifelé megy. Ráadásul nyugodtan nyitva lehet hagyni ajtót-ablakot, legfeljebb kicsit melegebb lesz a házban. Télen viszont a ház belseje felé megy a pára, és a szellőztetéssel kell azt kitessékelni. Ebben régen a tűzhely segített, amelyben szinte folyamatosan égett a tűz. Az égéshez szükséges levegő a házból ment a tűzhelybe, onnan a kéményen keresztül ki a szabadba. A régi időkben a nyílászárók még nem zártak légmentesen, tehát a levegő utánpótlása is biztosított volt.

Tűzhely ugyan már nincs a házban,
de minkét szobában van kályha

A ház felújítása során a szellőztetés mindkét lehetőségét felhasználtuk, bár nem egészen úgy, ahogyan az egy új építésű házban történik. Mivel a Porta egyelőre inkább nyaralóként használt, meg kellett oldanunk, hogy a légcsere a távollétünkben is megvalósulhasson. Ehhez egy-egy légkollektort tettünk a szobákhoz. A légkollektorokban lévő ventilátorhoz a tetőre szerelt napelem termeli az áramot. Amikor süt a nap, akkor felmelegíti a légkollektorban a levegőt, és azt a ventilátor benyomja a szobába. Így amíg napsütéses idő van, a szellőzés biztosított.

A tornácfalon lévő légkollektor
ugyan nem autentikus, de hasznos

 

A ház ablakait kicseréltük ugyan, de nem gyári ablakok kerültek a régiek helyére, hanem a házhoz illő kapcsolt gerébtokos ablakok. Ezeknek az esztétikai szempont mellett számunkra az is előnyös tulajdonságuk, hogy nem zárnak légmentesen. Ez manapság szinte szentségtörésnek hat, de egy vályogházban a légcsere elsődleges fontosságú. Tehát vagy az energetika oltárán áldozok, és a mai elvárásoknak megfelelő, hőcserélés szellőztetőt építek be, vagy elfogadom, hogy a nyílászárok nem adnak teljes légzárást, és ezt felhasználom arra, hogy a légkollektorral benyomott többlet levegőmennyiség ott tudjon távozni. Szerintem ez nem olyan nagy ár az épület belsejében lévő megfelelő klímáért.

Az ablakok a régit idézik.
Akár dupla üveg is kerülhet bele.

Legvégül még a fürdőszobával kapcsolatban néhány gondolat. Látszólag arra nem vonatkoznak az eddigiek, hiszen ott vízszigetelés került a padlóba, folyékony fólia a falra, azokra pedig kerámia burkolat, amely köztudottan nem a páraáteresztéséről híres. Ez a helyiség funkciójából ered. Itt víz van, alkalmanként gomolygó vízgőz, egyértelmű, hogy elsősorban ezektől kell védeni a vízre érzékeny szerkezeteket. A párát pedig intenzív szellőztetéssel kell eltávolítani. Ennek a legegyszerűbb módja a nyitott ablak, amelyen keresztül megvalósulhat a gyors légcsere. Éppen ezért a mellékhelyiségek a ház hátsó falán új ablakot kaptak.

Mire kell ügyelni egy vályogháznál? 2.

Talajnedvesség, talajpára

A talajvíz elleni szigetelés nagyjából száz éve kezdett általánossá válni. A régi vályogházak jellemzően még vízszigetelés nélkül épültek. Sem a falak alatt, sem az aljzatban nincs szigetelés. A mai építési technológiák ismeretében meglepő, hogy ezek a szigeteletlen házak még mindig állnak. Persze csak azok, amelyeket megfelelően kezeltek. A titok nyitja az, hogy a talajból a falakba vagy az aljzatba áramló pára útját nem gátoljuk, hanem engedjük, hogy a lentről bemenő pára fent el tudjon távozni. Ez az, amit a felújítás során alkalmazott anyagok és technológiák kiválasztásánál szem előtt kell tartani. És ügyelni kell erre majd a későbbi használat során is.

Gyakran látni olyan házakat, amelynek a fala akár derékig nedves, és dobja le magáról a festést, a vakolatot. "Pedig jó erősre keverte a kőműves, dupla adag cementet rakott bele", mondja a tulaj. "Még azt a műanyag hálót is belerakta a vakolat alá, hogy ne tudjon lejönni." 

A Porta meglehetősen nedves volt, amikor átvettük. A falak nagyjából fél méteres magasságig feláztak, és a padlón is látszott a nedvesedés. A falak cementes vakolata, párát lefogó festése mellett alighanem a padlón lévő olajfesték is hozzájárult ahhoz, hogy sem a falból, sem a padlóból nem tudott a pára eltávozni. A folyamatosan felgyűlő víztől aztán szépen levált a vakolat, és helyenként elkorhadt a padló.

A Porta felújításakor legalább egy méteres magasságig, de sok helyen teljesen levertük a régi cementes vakolatot, és a fal a párát áteresztő mészhabarcs vakolatot kapott. (A másik megoldás a tapasztás, azaz a sárral való "vakolás" lehetett volna.) A cementes vakolatot el kell felejteni. Ugyanígy a falfestékek közül is olyat kell választani, amelyik nem fogja le a párát. Legjobb a sima meszelés. Ráadásul ez még olcsó is.

Ahol kicseréltük az aljzatot, ott a régi padlót felszedve az alatta lévő földet is kiszedtük, és helyébe sódert raktunk le. Arra jöttek a párnafák vörösfenyőből, közé ágyazóhomok, és végül a hajópadló, amelyet csiszolás után olajjal és viasszal kezeltünk.

Ugyanaz a rész vakolás és az új padló lerakása után

Az előszobában a hajópadló nem lett volna praktikus. Oda a legnagyobb odafigyelés mellett is behordja az ember a koszt, jó ha fel lehet mosni. Ezért az tégla burkolatot kapott, amelyet szintén olajjal és viasszal kezeltünk. A téglát mészhabarcsba raktuk le, és ugyanazzal lett kifugázva. A pára ezen is keresztül tud menni.

A felújítás során tehát olyan megoldásokat választottunk, amelyek illeszkednek a ház adottságaihoz. És itt nem az esztétikai illeszkedésre gondolok. Nem azért tettünk hajópadlót a szobába, mert az hasonlít az eredetire, hanem azért mert az nem fogja le a párát. Nem azért vetettük el a cementes vakolatot, a gipsz alapú glettelést, mert jóban szeretjük a rusztikusabb felületet, hanem a falak szellőzésének érdekében. Az már csak egy kellemes hozadék, hogy a száz-százötven éve felhasznált építőanyaghoz alkalmazott technológia látványban is azt adja, ami egy parasztháztól elvárható.

Mire kell ügyelni egy vályogháznál? 1.

A napokban olvastam egy cikket, amely nyolc pontban foglalta össze a vályogházak felújítási hibáit. A leírtakkal alapvetően egyetértve idézem a cikk egy fontos mondatát: "Minden ház felújításánál a házat magát kell alaposan szemügyre venni, és a sajátosságainak, egyedi körülményeinek megfelelően szabad csak hozzáfogni bármilyen felújítási munkához, legyen szó vályog építésűről vagy bármilyen más régi házról." Érdemesnek tartom összefoglalni a Porta felújítása során figyelembe vett szempontokat, amelyek lényegében megegyeznek a cikkben leírtakkal, csak talán a hangsúlyok kerültek máshova.

 1. A vizek maradjanak távol

Volt egy kollégám, aki rendszeresen idézte egyetemi tanárát: "A mérnök legnagyobb ellensége a víz." Én nem tartom ellenségnek a vizet, de azt vallom, hogy a vizet tisztelni kell. A vizet szeretjük, mert a víz az élet. Ugyanakkor van ahol nincs szükség a vízre. Ilyen a vályogház. Mert a vályog nem szereti a vizet, érkezzen az felülről vagy alulról.

A csapadék tekintetében egyrészt azt kell megakadályozni, hogy a víz bejusson a ház belsejébe, és azt is meg kell oldani, hogy ami esetleg bejutott, az mielőbb el is tudjon távozni. Azaz az esővizet el kell vezetni a háztól. A legfontosabb, hogy a tető teljes legyen, és a cserepek jól záródjanak. A víz olyan, hogy a legkisebb rést is megtalálja. A befolyó víz utat vág magának, áztatva a tető faszerkezetét, a padlás padlóját, amely a lakótér födéme, és a falakat. Ezek mind érzékenyek a vízre, és képesek viszonylag rövid idő alatt tönkre menni. A képen lévő ház teteje látszólag nem túl rossz, mégis befolyt rajta a víz, amely végül leomlasztotta a falat. Kívülről ugyan nem látszik, de a fallal együtt a födém is leszakadt.

Leomlott fal a tető hibája miatt

Padlás felújítás előtt

A Porta felújításának első lépése tehát a tető felújítása volt. Leszedtük a régi cserepeket, és a törötteket kiválogattuk. Csak az ép cserepek kerültek vissza a tetőre. Lekerültek a cseréplécek is, csupán a szarufák maradtak. Néhány szarufát cserélni kellett, mert a korábbi beázások miatt már erősen korhadtak. A tető újralécezése előtt még a szarufák alkotta síkokat kellett kiigazítani. Ez nem csak azért fontos, mert a szemnek szép a sík tetőfelület, hanem a cserepek így adnak olyan zárást, amely teljesen levezeti a vizet. A törött cserepek helyett "újakat" kellett beszerezni. Sikerült egy bontásra ítélt, nagyjából 80 éves ház cserepeit viszonylag olcsón megvenni. Ez takarékos megoldás, és a régi cserepek jobban is illenek a házhoz, mintha vadonatújak lennének.

Tető felújítás után

Mostanában fóliát tesznek a cserepek alá. Ez a tetőtér-beépítésnél szükséges, de itt, ahol a padlás üresen marad, teljesen felesleges. Valójában csak akadályozná a kimozduló cserepek megigazítását, vagy cseréjét. Merthogy a tetővel rendszeresen foglalkozni kell. A kimozduló cserepeket vissza kell húzni, hogy a víz ne találjon utat a padlásra. Az pedig, hogy a szél olykor-olykor befújja a vizet, havat a cserepek között, nem veszélyes, mert a padláson járó levegő hamar fel is szárítja az így bejutó nedvességet.

A tető azonban nem a legalsó cserépsorral fejeződik be, hanem az ereszt is fel kell rakni. Magától értetődő, de azért nem árt megemlíteni, hogy az eresz lejtését úgy kell beállítani, hogy a víz le tudjon folyni. A levezetett vizet pedig el kell vezetni a ház mellől, hogy ne tudja feláztatni a falat, vagy meggyengíteni az alapot.

Új ereszcsatorna

A csapadékvíz elvezetését a háztól kezdetben hosszú ereszdarabokkal oldottuk meg, majd a végleges megoldás a tornác előtt kiépített folyóka lett. Ennek építésénél figyelembe kellett venni a ház környezetét, és a terepadottságokhoz illeszkedően kellett a megfelelő lejtést kialakítani.

 

Betonfolyóka

folytatása következik