Hátsó fal vakolása - alapvakolat és lábazati vakolat

 Az előkészületek után az alapvakolatot tettük fel. A művelet egyszerű: keverni kell a maltert, feldobni a falra, elhúzni és elsimítani. Aztán keverni, dobni, húzni, simítani. És ezt így tovább nagyjából négy méter magasságig, harminc méter hosszban. Amellett, hogy jó izomerősítő, még időigényes is. Mi még némileg nehezítettük is a munkánkat, ugyanis a helyben kapható homok helyett 0-4-es frakciójú kavicsot használtunk. Mert az a homokkal szemben nem agyagos, és a vakolat is jó erős lesz tőle.

Az alapvakolat csak ebből a sóderből és mészből készült, cement nem került bele. Ez biztosítja, hogy a fal a későbbiekben tud majd szellőzni, és nem nedvesedik be.

A lábazatra (a ház kőből készült alapjára), amely kb. 50-60 cm magasságú, másfajta megoldást kerestünk. Itt amellett, hogy a szellőzés lehetőségét meg kell tartani, a földről felcsapódó eső és az esetleges magas hó nedvesítő hatására is gondolni kell. Ezért a lábazatot kifejezetten erre készült lábazati vakolattal vakoltuk. Ez a a leírás szerint fagyálló, víztaszító és páraáteresztő tulajdonságú. Ugyan nem olcsó, de pont ez kell ide.

A falat először gúzolni kellett, hogy a vakolat megfelelő tapadása biztosított legyen. Utána a harminc kilós zsák tartalmát a leírásban meghatározott mennyiségű vízzel kell elkeverni. A keverés után egy habos masszát kapunk, amelyet a hagyományos módon fel kell dobni a falra, és egyszer elhúzni. A vakolat felületét nem szabad simogatni, mert azzal a habosodással kialakult pórusokat elzárnánk, és a fal nem tudna szellőzni.

Ezt az anyagot nem lehet vastagon kenni a falra, a kellő simaságot második réteg adta.