Lazítós hétvége

Szeretem az olyan alkalmakat, amikor nem azért megyünk a portára, mert valamit haladéktalanul el kell végezni, be kell fejezni és a szűkös idő minden pillanatát ki kell használni. Szeretem amikor az idő nem sürget, amikor van ideje a szorgoskodásnak és van ideje a pihenésnek is. Amikor leginkább a jól végzett munka öröméért dolgozunk, és a nap végén elégedetten nyugtázhatjuk, mi mindent végeztünk. Ilyen hétvégénk volt legutóbb.
Összeállítottuk a tűzfal vakolásához szükséges állványt, amihez részben régi gerendákat, részben erre a célra vett pallót használtunk.
A szép őszi idő kedvezett a kerti munkáknak is, amit ki is használtunk. Rendbe raktuk az előkertet, ami abból állt, hogy a tetőről leszedett cserepek maradékát elraktuk onnan, a lomokat összeszedtük, a gyomot lekaszáltuk. Így most már jobban emlékeztet egy virágos kertre, mint a korábbi elhanyagolt építési területre. Részben leszüreteltük a szőlőt is, amiből idén nagyon sok termett, és a betegségek sem támadták meg úgy mint tavaly. Láthatóan meghálálta a szőlő a metszést és ritkítást.A diófák alatt is lekaszáltuk a füvet, hogy könnyebb legyen a termést összeszedni. A zöldséges kertben kiszedtük a kukorica szárakat, leszedtük az uborka hálót, és megszedtük a paradicsomot, ami sajnos csak korlátozott termést hozott. Nőtt még néhány paprika is, de vagy a palánta volt gyenge, vagy a helyét nem szereti, mert csak két-két darab volt minden tövön.

Eresz - befejezés

A hétvégén folytattuk az ereszcsatorna felszerelését. Az idő ideális volt, a napsütés ellenére sem volt túl meleg. Szombaton a szomszéd felőli oldalon harminc méternyi ereszt kellett feltenni úgy, hogy lehetőleg még aznap be is fejezzük ezt a részt, mivel a szomszéd csak a mi kérésünkre jött beengedni minket.
Ezen az oldalon eredetileg a ház hátsó harmadánál és az első saroknál volt lefolyócső, így a hátsó a szomszéd telekre vezette a vizet, ahol a továbbvezetés nem volt megoldva. Most szembesültünk azzal, hogy a ház oldalában pangó víz mennyire feláztatta a hátsó falat. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy most a ház hátsó sarka felé lejtettjük az ereszt, és a vizet így már a saját telken vezethetjük tovább. A szintezésnél derült ki, hogy a tető utolsó harmada olyan erősen emelkedik hátrafelé, hogy a szükséges lejtést abba az irányba nem tudtuk kialakítani. Kényszermegoldásként most végig előrefelé lejt az eresz, de a hátsó lefolyócsövet egyelőre elhagytuk. Most azt kell kitapasztalni, hogy a harminc méteres eresz megbirkózik-e az elvezetendő esővízzel.
Természetesen a ház első részén sem volt problémamentes a munka. Amilyen rövid ez az oldal, annyival többet kellett szöszmötölni vele. Itt a korábbi szinthez képest magasabbra kerültek a cserepek, ami miatt a tartóvasaknak mélyebbre kell lelógniuk. A tartók adottak voltak, ezért más választásunk nem lévén, ki kellett egyenesíteni a régi hajlítást, és újrahajlítani. Közben a tartóvasak itt-ott letört rögzítőit is pótoltuk.
A munka végeztével a díszítéseket is felszegecseltük, ami kissé látványosabbá teszi az ereszt.
A szép napsütésnek köszönhetően még kihasználhattuk a kerti zuhany szolgáltatását, a munka után jól esett a meleg-vizes fürdés. A csőspirál a kétfős brigádunknak még mindig bőségesen elegendő meleg vizet termelt.

Eresz - második menet

A hétvégén folytattuk az eresz felszerelését. Most került a tartóvasakra az ereszcsatorna és a levezető cső. A felszerelést követően még egy kicsit állítgatni kellett a vasak helyzetét, majd a befejezett művet egy vödör vízzel próbáltuk ki. A víz szépen elfolyt a lefolyócsőhöz.
Sajnos azonban egyelőre csak az összes eresz kb. negyedével végeztünk, így biztosan lesz még harmadik, meg negyedik menet is. Legközelebb a szomszéd felőli hosszú oldalra fogjuk feltenni az ereszt, majd ezt követi az első oldal rövid szakasza.
Az időjárás most kedvezett a munkának, bár talán még túlzott is volt a napsütés. A kellemes időre tekintettel a konyhából kiköltöztettük az asztalt a kertbe, és az ebédet a szabadban fogyasztottuk el, ami nagyon kellemes megoldásnak bizonyult. Ez aztán ötletek áradatát indította el, hogy hogyan kellene a szabadban levés körülményeit megteremteni.

Jelentés a kertből

A felújítás mellett a kiskert háttérbe szorult, leginkább csak a termések begyűjtésére futotta időnkből/erőnkből. Az uborkából az utolsó darabokat szedtük le, azok is elég aprók voltak. A paradicsom és a paprika most kezd érni. Főleg paradicsomból lesz szép termés, ha beérik. A kukoricáról egy ebédre való gyűlt össze. Hátra van még a hagyma és a krumpli felszedése, és az augusztus elején ültetett babból is várunk még egy adag termést.
A szilvát és a körtét folyamatosan szedtük. A szilvából lekvár lett, a körte pedig egy hordóban érik. Megmutatták magukat a gaz között talált szőlőtövek is. Az egyik kék, a másik pedig fehér csemege szőlő.
Az előkertben szépen virít a dália, és kinyílt még két szál elkésett kardvirág is. Ezeket végül egy-egy szeretett hölgy kapta.

Az ereszvasak

Némi szünet után visszatértünk a tetőhöz. A közbenső időben összekupacoltuk a törött és rossz cserepeket és régi cserépléceket, elraktuk a megmaradt faanyagot, lekaszáltuk a kertben a gazt, ami kihasználta, hogy nem figyeltünk rá és térd feletti magasságba növekedett. Mindezek mellett még egy-egy pihenőnapot is tartottunk. Az eresz felszerelése azonban nem várathat magára, ezért nekiláttunk ennek is.
A mindenhonnan összegyűjtött csatornatartó vasakat először drótkefével rozsdamentesítettük, majd lekentük rozsdaátalakító festékkel. Ezt követően még lefestettük feketére. Így jók lesznek még vagy száz évig.A csatornatartók felszerelését az eresz legmagasabb és legmélyebb pontján kezdtük, szintezővel beállítva a megfelelő lejtést, majd a két szélső vas közé zsinórt feszítettünk, amihez a közbenső vasakat tudtuk igazítani. A festés során derült ki, hogy annak idején a vasakba számokat ütöttek. A tartó vasakat a számok szerinti sorrendbe felszerelve már könnyű volt a megfelelő lejtést kialakítani.
Persze az idők folyamán meggörbültek a vasak, ezért némelyiket utána kellett hajlítani. Ehhez találtam ki a fenti egyszerű hajlítót. A vas a gerendadarab oldalába metszett résbe kerül, és így már bármelyik irányba könnyen hajlítható.