Hagymá(so)k

Az elmúlt hétvégén igazi áprilisi idő volt. Bentről nézve szépen sütött a nap, odakint pedig a szél kergetett vissza a szobába. Amolyan itt sem jó, ott sem jó állapotba kerültünk. Ennek ellenére azért volt kertészkedés is, meg készült néhány kép is.
Az előkert korai tulipánjai már elvirítottak, most ez a későbbi fajta kezd nyílni. Érdekes virága van ennek a tulipánnak. Kezdetben ilyen csúf rózsaszín, majd később, ahogy öregszik a virág, a szirmok széle egyre fehérebb lesz, és a rózsaszín is lilás árnyalatúvá válik.

A fokhagymák észrevehetően nőttek az elmúlt két hét alatt. Szépen fejlődnek a vörös hagymák is, szép sorban dugdossák ki a fejüket a föld alól. Sajnos a szél nagyon szárítja a talajt, ezért a bőséges öntözés mellett az első fűnyírásból keletkező nyesedéket is leraktuk takarásnak. Reggelre aztán kiderült, hogy a mulcs nem csak a kiszáradástól óvja a talajt, de a hajnali fagy ellen is jelent némi védelmet.

Fokhagymák

Zöldhagymák

A kerti munkákba belefért még a zuhany előtti terület gyepesítése. (Ez legalább 2 négyzetméter.) Itt leginkább a még mindig bujkáló üvegcserepek felfedezése volt nehéz. Pedig a zuhany előtt nem igazán vannak jó helyen. Ültettünk még borsót is, vagy 3/4 kilót. Most pedig várjuk, hogy valami komolyabb eső is legyen, hogy beáztassa az elültetett magokat.

Újabb lelet

Legutóbb a pince mögötti terület rendberakása volt soron. Annak idején az ólakból kikerült rossz fákat raktuk ide. Ezeket most fel kellett fűrészelni, utána pedig beraktuk a kamrába, amit most kineveztünk fáskamrának. Az elrámolt fakupac alól került elő a kút betontetejének másik fele. A fedél egyik felét már korábban megtaláltuk, az a kút mellett süllyedt a földbe. Ez pedig néhány méterrel odébb felejtődött a föld alá. A két fél fél birtokában ki is cseréltük a korábbi deszka fedelet a betonra. Ez mégiscsak biztosabb védelmet jelent a kút fölött.

Lefedett kút

Ha már így belejöttünk a rendezkedésbe,elbontottuk a félig összedőlt kemencét. Az alap építéséhez használt blokktégla nem teljesen autentikus, viszont évtizedekig jó volt. És mivel vakolva is volt, igazán nem látszott, hogy nem tömör.

Ilyen alapja volt a kemencének

Beindultunk

A portán beindult az élet, ami leginkább a melegebb időnek köszönhető. Most már nem csak jól esik a kertben dolgozni, hanem kell is a kertben dolgozni, hogy minden mag, hagyma, gumó idejében a föld alá kerüljön. A téli pihenő után átrotáltuk a zöldséges területét, kiegészítve egy újabb résszel, ami eddig részben szeméttelep, részben pedig a zuhany helye volt. Az új rész természetesen alaposabb szántást kapott, bár valószínűleg nem ez lesz a legjobb termőterület a kertben.

Megnövekedett a zöldséges

Amint a képen jól látszik, a házhoz közelebb költözött zuhanyhoz felszereltük a csőkollektort is, bízva abban, hogy idén komolyabb fagy már nem lesz. Sőt már a próbaüzemet is megtartottuk, és elégedetten állapítottuk meg, hogy a nap most is melegít.

A kerítés mellé elültettük a mogyoró csemetéket

Fokhagymák

A tavasz előcsalogatta az ősszel ültetett fokhagymát is. Korábban ezzel még nem próbálkoztunk, de az ilyen-olyan áruházi, kínai fokhagymák láttán inkább a saját termesztés mellett döntöttünk. A fokhagyma nem olyan különleges növény, hogy feltétlenül a Föld túloldaláról kéne idehozni.

Ültettünk is

A hétvégén nem csak daraboltuk az ágakat, és nem csak kapirgáltuk a földből a szemetet, de ültettünk is néhány növényt. A kerítés melletti sövény elég foghíjas, ezt pótoltuk ki a többi bokor sarjaival. Bízom benne, hogy a most ültetett növénykékből pár év alatt sűrű sövény lesz. 

Orgona sarjak egy sorban

 A zöldséges kertbe is beköltöztettük az első lakókat, egy halom dughagymát. Ezeket leginkább zöldhagymaként szeretnénk megenni, így helytakarékosan, viszonylag sűrűn kerültek a földbe. Később pedig majd újabb hagymasorokat ültetünk, hogy jó sokáig élvezhessük a friss hagymákat.

Az év első ültetése

Favágás, kertészkedés, meg hasonlók

Ha teljesen hű szeretnék maradni az események időrendjéhez, akkor azt kell mondanom, hogy az elmúlt hétvége hozzávetőleg három hete kezdődött. Persze ilyen hosszú hétvége még a portán sem képzelhető el, bár igyekszünk az ott töltött időt minél jobban nyújtani.
Szóval aktuálissá vált még egy diófa kivágása, mert nagyon dőlt a szomszéd ház fölé, és inkább a saját ház javítgatására fordítanánk az erőnket, semmint egy kidőlő fa által beszakított tető rendbehozatalára. A tél vége alkalmas egy favágási akcióra, mert még nincsen lombkorona, nincsen sár, de már olyan hideg sincs, amely lényegesen nehezítené a munkát. Egy szó, mint száz, kb. három hete megtörtént a diófa kivágása, a törzs elcipelése, de az ágak a tetthelyen maradtak. A mostani hosszú hétvége pedig igencsak alkalmas volt arra, hogy a gallyak aprítását befejezzük.

A kivágott fa jobb oldalt, a házikó mögött volt

A jó idő persze a favágáson túl is a kertbe csábított minket. A kerti zuhany új helye már múltkor elkészült, most pedig maga a bódé is átkerült az új alapra. Használatba venni sajnos még nem tudtuk, mert a vízcsöveket is utána kell húzni, pedig a napocska mindent megtett azért, hogy akár még meleg víz is lehessen.

Zuhanykabin új helyen

Elrendeztük viszont a kabin környékét. Régen ez volt a szemétdomb helye, és bár a szemét nagyját korábban már összeszedtük, még mindig vödörszám került elő a földből üveg, műanyag flakon, vasdarab és hasonló oda nem való dolog. Úgy tervezzük, hogy ezt a területet is felszántjuk, utána pedig a kerítés mellé mogyoró bokrokat ültetünk.
Mivel ez a hétvége nem csak egyszerűen hétvége, hanem ünnep is volt, természetesen elmentünk a falu ünnepi rendezvényére. Mert az ünnep csak akkor válik ünneppé, ha azzá tesszük. És ez a nap Aprófalván valóban ünnep volt.

Költözik a zuhanyozó

Lassan kifelé megyünk a télből. Ez biztos, mert a medve nem bújt vissza a barlangjába (legalábbis nálunk erre nem volt oka), és a naptár is ezt mutatja. Akárhogy is alakul a következő hetek időjárása, nyár az lesz, talán meleg is lesz, koszos munkát fogunk végezni, és zuhanyozni szeretnénk majd. Röviden: nem árt gondolni a melegebb napokra.
Ahol régebben az ólak álltak, egy vaskos beton alap maradt a földben. Most, hogy már hó sincs, és a talaj is szikkadt valamelyest, nekiláttunk eltüntetni ezt a betont, hogy aztán a kertnek ezt a részét is elrendezzük. A terveink szerint a kerti zuhany is ide kerül, közelebb a házhoz. Ehhez készült most a betonlapok alapja.

A sóderágyat téglákkal raktuk körül, hogy a víz ne mossa ki a sódert a betonlapok alól. A most elkészült alap tavasszal még tömörödik egy kicsit, majd ágyazó homokba fektetve jönnek rá a járólapok. Utána ráállítjuk a zuhanykabint, és már lehet is zuhanyozni. Igazából már csak a meleg idő hiányzik.

Téli álom

Az ünnepek idejére magára maradt a porta. Legutóbb kitakarítottuk, elrendeztük és bezártuk. Most, hogy volt egy kis szusszanásnyi időnk, meglátogattuk, körbe néztük, mi van vele. Az nem lepett meg, hogy hólepelbe burkolódzott a kert, sőt inkább nagyobb hóra számítottam.

A házban a hőmérő fagypont alatti hőmérsékletet mutatott, bár a kannában ott maradt víz még nem fagyott be. De valóban nagyon hideg volt, ezért első ténykedésként a sparheltet vettem kezelésbe. Nemsokára lobogott is benne a tűz, és először csak a látványával, később már valóságosan is ontotta magából a meleget. Néhány óra alatt 16 fok fölé tornázta a konyha levegőjét, miközben megfőtt rajta az ebédünk, és megmelegedett a mosogatáshoz való víz is.

Tudom, messze van ez még az összkomforttól, de mégis nagyon jól esett üldögélni a meleg tűzhely mellett, kavargatni a forró kávét, és nézni mint szállingózik kint a hó. Ezen kívül túl sokat bizony nem serénykedtünk. Összecsomagoltuk az ágyneműket, hogy tavasszal majd tisztán hozhassuk vissza. Meg elhelyeztünk még némi ragacsos meglepetést az egérkéknek, mert némelyik már túl ügyesen tudja ellopni a diót az egérfogóról. Közben pedig tervezgettük, hogy tavasszal mivel és hogyan lehetne folytatni a ház felújítását.
Jó lett volna még egy sétát is tenni a faluban, és szép téli képeket készíteni, de erre most nem jutott idő. Ez is egy ok, hogy minél hamarabb újra menjünk!