2011. március 27., vasárnap

Beindultunk

A portán beindult az élet, ami leginkább a melegebb időnek köszönhető. Most már nem csak jól esik a kertben dolgozni, hanem kell is a kertben dolgozni, hogy minden mag, hagyma, gumó idejében a föld alá kerüljön. A téli pihenő után átrotáltuk a zöldséges területét, kiegészítve egy újabb résszel, ami eddig részben szeméttelep, részben pedig a zuhany helye volt. Az új rész természetesen alaposabb szántást kapott, bár valószínűleg nem ez lesz a legjobb termőterület a kertben.

Megnövekedett a zöldséges
Amint a képen jól látszik, a házhoz közelebb költözött zuhanyhoz felszereltük a csőkollektort is, bízva abban, hogy idén komolyabb fagy már nem lesz. Sőt már a próbaüzemet is megtartottuk, és elégedetten állapítottuk meg, hogy a nap most is melegít.
A kerítés mellé elültettük a mogyoró csemetéket
Fokhagymák
A tavasz előcsalogatta az ősszel ültetett fokhagymát is. Korábban ezzel még nem próbálkoztunk, de az ilyen-olyan áruházi, kínai fokhagymák láttán inkább a saját termesztés mellett döntöttünk. A fokhagyma nem olyan különleges növény, hogy feltétlenül a Föld túloldaláról kéne idehozni.

2011. március 17., csütörtök

Ültettünk is

A hétvégén nem csak daraboltuk az ágakat, és nem csak kapirgáltuk a földből a szemetet, de ültettünk is néhány növényt. A kerítés melletti sövény elég foghíjas, ezt pótoltuk ki a többi bokor sarjaival. Bízom benne, hogy a most ültetett növénykékből pár év alatt sűrű sövény lesz. 

Orgona sarjak egy sorban
 A zöldséges kertbe is beköltöztettük az első lakókat, egy halom dughagymát. Ezeket leginkább zöldhagymaként szeretnénk megenni, így helytakarékosan, viszonylag sűrűn kerültek a földbe. Később pedig majd újabb hagymasorokat ültetünk, hogy jó sokáig élvezhessük a friss hagymákat.
Az év első ültetése

Favágás, kertészkedés, meg hasonlók

Ha teljesen hű szeretnék maradni az események időrendjéhez, akkor azt kell mondanom, hogy az elmúlt hétvége hozzávetőleg három hete kezdődött. Persze ilyen hosszú hétvége még a portán sem képzelhető el, bár igyekszünk az ott töltött időt minél jobban nyújtani.
Szóval aktuálissá vált még egy diófa kivágása, mert nagyon dőlt a szomszéd ház fölé, és inkább a saját ház javítgatására fordítanánk az erőnket, semmint egy kidőlő fa által beszakított tető rendbehozatalára. A tél vége alkalmas egy favágási akcióra, mert még nincsen lombkorona, nincsen sár, de már olyan hideg sincs, amely lényegesen nehezítené a munkát. Egy szó, mint száz, kb. három hete megtörtént a diófa kivágása, a törzs elcipelése, de az ágak a tetthelyen maradtak. A mostani hosszú hétvége pedig igencsak alkalmas volt arra, hogy a gallyak aprítását befejezzük.

A kivágott fa jobb oldalt, a házikó mögött volt
A jó idő persze a favágáson túl is a kertbe csábított minket. A kerti zuhany új helye már múltkor elkészült, most pedig maga a bódé is átkerült az új alapra. Használatba venni sajnos még nem tudtuk, mert a vízcsöveket is utána kell húzni, pedig a napocska mindent megtett azért, hogy akár még meleg víz is lehessen.
Zuhanykabin új helyen
Elrendeztük viszont a kabin környékét. Régen ez volt a szemétdomb helye, és bár a szemét nagyját korábban már összeszedtük, még mindig vödörszám került elő a földből üveg, műanyag flakon, vasdarab és hasonló oda nem való dolog. Úgy tervezzük, hogy ezt a területet is felszántjuk, utána pedig a kerítés mellé mogyoró bokrokat ültetünk.
Mivel ez a hétvége nem csak egyszerűen hétvége, hanem ünnep is volt, természetesen elmentünk a falu ünnepi rendezvényére. Mert az ünnep csak akkor válik ünneppé, ha azzá tesszük. És ez a nap Aprófalván valóban ünnep volt.

2011. február 12., szombat

Költözik a zuhanyozó

Lassan kifelé megyünk a télből. Ez biztos, mert a medve nem bújt vissza a barlangjába (legalábbis nálunk erre nem volt oka), és a naptár is ezt mutatja. Akárhogy is alakul a következő hetek időjárása, nyár az lesz, talán meleg is lesz, koszos munkát fogunk végezni, és zuhanyozni szeretnénk majd. Röviden: nem árt gondolni a melegebb napokra.
Ahol régebben az ólak álltak, egy vaskos beton alap maradt a földben. Most, hogy már hó sincs, és a talaj is szikkadt valamelyest, nekiláttunk eltüntetni ezt a betont, hogy aztán a kertnek ezt a részét is elrendezzük. A terveink szerint a kerti zuhany is ide kerül, közelebb a házhoz. Ehhez készült most a betonlapok alapja.

A sóderágyat téglákkal raktuk körül, hogy a víz ne mossa ki a sódert a betonlapok alól. A most elkészült alap tavasszal még tömörödik egy kicsit, majd ágyazó homokba fektetve jönnek rá a járólapok. Utána ráállítjuk a zuhanykabint, és már lehet is zuhanyozni. Igazából már csak a meleg idő hiányzik.

2011. január 6., csütörtök

Téli álom

Az ünnepek idejére magára maradt a porta. Legutóbb kitakarítottuk, elrendeztük és bezártuk. Most, hogy volt egy kis szusszanásnyi időnk, meglátogattuk, körbe néztük, mi van vele. Az nem lepett meg, hogy hólepelbe burkolódzott a kert, sőt inkább nagyobb hóra számítottam.

A házban a hőmérő fagypont alatti hőmérsékletet mutatott, bár a kannában ott maradt víz még nem fagyott be. De valóban nagyon hideg volt, ezért első ténykedésként a sparheltet vettem kezelésbe. Nemsokára lobogott is benne a tűz, és először csak a látványával, később már valóságosan is ontotta magából a meleget. Néhány óra alatt 16 fok fölé tornázta a konyha levegőjét, miközben megfőtt rajta az ebédünk, és megmelegedett a mosogatáshoz való víz is.
Tudom, messze van ez még az összkomforttól, de mégis nagyon jól esett üldögélni a meleg tűzhely mellett, kavargatni a forró kávét, és nézni mint szállingózik kint a hó. Ezen kívül túl sokat bizony nem serénykedtünk. Összecsomagoltuk az ágyneműket, hogy tavasszal majd tisztán hozhassuk vissza. Meg elhelyeztünk még némi ragacsos meglepetést az egérkéknek, mert némelyik már túl ügyesen tudja ellopni a diót az egérfogóról. Közben pedig tervezgettük, hogy tavasszal mivel és hogyan lehetne folytatni a ház felújítását.
Jó lett volna még egy sétát is tenni a faluban, és szép téli képeket készíteni, de erre most nem jutott idő. Ez is egy ok, hogy minél hamarabb újra menjünk!

2010. november 23., kedd

A diófák levele

A kertben lévő diófák szinte egyik napról a másikra megváltak leveleiktől. Köztudomású, hogy a diólevél növekedést gátló anyagokat tartalmaz, ezért nem tanácsos például a zöldséges felszántott földjén hagyni. (Érdekes módon a diófák alatti gazokat viszont nem nagyon zavarja a diólevél növekedésgátló hatása.)

Hétvégén tehát lombseprűvel felszerelkezve mentünk diólevél-mentesíteni a kertet. Odáig rendben volt, hogy a lehullott leveleket csinos kupacokba húztuk össze, de mi történjék ennyi levéllel. Legegyszerűbb megoldás a komposztálás lenne, de vajon szabad-e diólevelet a komposztba rakni? Rákeresve az interneten, a válasz a "nyugodtan komposztálható"-tól a "szigorúan elégetni"-ig mindenféle változatban megtalálható. Azon nem lepődtem meg, hogy az erről szóló fórumban - mert ilyen is van ám! - gyakran érvek nélkül adják a tutit, de azt már furcsállom, hogy a két rádiós gazda is eltérő véleményen van ez ügyben.
Amit sikerült kiderítenem: a diólevél a nehezen bomló lombok közé tartozik, a komposztálódásához kettő-négy év kell. Ez idő alatt azonban a benne lévő méreganyag is lebomlik, tehát a diólevélből készült komposzt ugyanúgy használható, mint bármely más növény komposztja. Talán a hosszú lebomlási idő miatt terjedt el az a vélemény, hogy a dió nem való a komposztba. Van olyan kertész, aki külön komposztálóban kezeli a dióleveleket, és csak a harmadik év végén keveri a többi komposztálandó növénymaradék közé.
Nálunk a megoldás az lett, hogy az összegyűjtött diólevelek a zöldségesből kiszedett gazok tetejére kerültek. Abból a halomból azonban nem lesz a kertbe visszakerülő komposzt, mert eleve egy gödör feltöltésére raktuk oda a sok gazt.
A diólevelek mellett egyéb növényekkel is foglalkoztunk. Próbaképpen ültettünk egy sor epret, vajon hogy érzik magukat ebben a talajban. És elültettünk egy sor málnát is, ami majd átkerül máshova, de egyelőre a zöldséges szélén fog áttelelni.

2010. november 11., csütörtök

Készülünk a télre

Bár az utóbbi napok, hetek időjárása nem mutatta, mégis közeleg a tél. Ennek megfelelően a kertben minden terményt begyűjtöttünk, és a zöldségesben a talajt is felkészítettük a téli pihenőre. Ez abból állt, hogy a növénymaradékokat kihuzigáltuk, lekapáltuk, utána pedig Robival jó alaposan átforgattuk a földet. Közben pedig a nyáron betárolt trágyát is beledolgoztuk a talajba. Ez így összefoglalva nem tűnik soknak, pedig csak a második nekiveselkedésre sikerült befejezni a munkát.

Végül ilyen lett a kert, háttérben az őszi fénnyel megvilágított domboldallal. Most már jöhet a hó, pihe-puha takaró a földnek.