A diófák levele

A kertben lévő diófák szinte egyik napról a másikra megváltak leveleiktől. Köztudomású, hogy a diólevél növekedést gátló anyagokat tartalmaz, ezért nem tanácsos például a zöldséges felszántott földjén hagyni. (Érdekes módon a diófák alatti gazokat viszont nem nagyon zavarja a diólevél növekedésgátló hatása.)

Hétvégén tehát lombseprűvel felszerelkezve mentünk diólevél-mentesíteni a kertet. Odáig rendben volt, hogy a lehullott leveleket csinos kupacokba húztuk össze, de mi történjék ennyi levéllel. Legegyszerűbb megoldás a komposztálás lenne, de vajon szabad-e diólevelet a komposztba rakni? Rákeresve az interneten, a válasz a "nyugodtan komposztálható"-tól a "szigorúan elégetni"-ig mindenféle változatban megtalálható. Azon nem lepődtem meg, hogy az erről szóló fórumban - mert ilyen is van ám! - gyakran érvek nélkül adják a tutit, de azt már furcsállom, hogy a két rádiós gazda is eltérő véleményen van ez ügyben.
Amit sikerült kiderítenem: a diólevél a nehezen bomló lombok közé tartozik, a komposztálódásához kettő-négy év kell. Ez idő alatt azonban a benne lévő méreganyag is lebomlik, tehát a diólevélből készült komposzt ugyanúgy használható, mint bármely más növény komposztja. Talán a hosszú lebomlási idő miatt terjedt el az a vélemény, hogy a dió nem való a komposztba. Van olyan kertész, aki külön komposztálóban kezeli a dióleveleket, és csak a harmadik év végén keveri a többi komposztálandó növénymaradék közé.
Nálunk a megoldás az lett, hogy az összegyűjtött diólevelek a zöldségesből kiszedett gazok tetejére kerültek. Abból a halomból azonban nem lesz a kertbe visszakerülő komposzt, mert eleve egy gödör feltöltésére raktuk oda a sok gazt.

A diólevelek mellett egyéb növényekkel is foglalkoztunk. Próbaképpen ültettünk egy sor epret, vajon hogy érzik magukat ebben a talajban. És elültettünk egy sor málnát is, ami majd átkerül máshova, de egyelőre a zöldséges szélén fog áttelelni.