Számvetés

Az év fordulója hagyományosan alkalmas időpontja a számvetésnek: honnan hová jutottunk? Vagy egyszerűen csak mi minden történt velünk. Ha szépítve akarnám körülírni éves állapotunkat, akkor valami ilyesmi kerülne ide: Az amúgy is szűkülő források más irányú felhasználása miatt a Porta fejlesztési előirányzatainak realizálása elmaradt az előzetes várakozásoktól. Magyarán: amink volt azt másra költöttük.
De ez nem baj, mert közben megtapasztaltuk, hogy milyen az, ha csak egyszerűen jelen vagyunk a portán, használjuk úgy, ahogyan egy vidéki portát használni kell.
Szerintem egy parasztház kertje elég nagy ahhoz, hogy a család zöldségszükséglete ott megteremjem. Tavaly kibővítettük a zöldséges területét, bár az újonnan felszántott részbe egyelőre csak napraforgót és kukoricát ültettünk. Próbálkoztunk olyan növényekkel is, melyeket eddig nem termesztettünk. Nagyon bevált a póréhagyma, melynek utolsó példányai még télen is fogyaszthatók. Lassan kitapasztaljuk, hogy mit szeret a föld, melyik növény érzi ott jól magát.
Kerítettünk időt arra is, hogy kiránduljunk a környéken. Leginkább a biciklit szeretem ehhez használni, mert sebessége nem túl nagy a nézelődéshez, mégis elég nagy utat meg lehet vele tenni. Ha valami megtetszik, könnyű megállni, akár egy keskeny ösvényen is el lehet menni.
És jutott időnk arra is, hogy részt vegyünk a falu rendezvényein, melyek mindig nagyon hangulatosak és olykor igen színvonalasak. Egy-egy ilyen alkalom lehetőséget ad új ismeretségek kötésére, a régebbiek ápolására. Vannak már jó páran, kiket a Porta révén ismertünk meg, és igen csak szívünkbe zártuk őket.
Hát ilyen év volt a tavalyi. Nem anyagiakban gazdag, de tartalmas, és ezért szép.