Favágás, kertészkedés, meg hasonlók

Ha teljesen hű szeretnék maradni az események időrendjéhez, akkor azt kell mondanom, hogy az elmúlt hétvége hozzávetőleg három hete kezdődött. Persze ilyen hosszú hétvége még a portán sem képzelhető el, bár igyekszünk az ott töltött időt minél jobban nyújtani.
Szóval aktuálissá vált még egy diófa kivágása, mert nagyon dőlt a szomszéd ház fölé, és inkább a saját ház javítgatására fordítanánk az erőnket, semmint egy kidőlő fa által beszakított tető rendbehozatalára. A tél vége alkalmas egy favágási akcióra, mert még nincsen lombkorona, nincsen sár, de már olyan hideg sincs, amely lényegesen nehezítené a munkát. Egy szó, mint száz, kb. három hete megtörtént a diófa kivágása, a törzs elcipelése, de az ágak a tetthelyen maradtak. A mostani hosszú hétvége pedig igencsak alkalmas volt arra, hogy a gallyak aprítását befejezzük.

A kivágott fa jobb oldalt, a házikó mögött volt

A jó idő persze a favágáson túl is a kertbe csábított minket. A kerti zuhany új helye már múltkor elkészült, most pedig maga a bódé is átkerült az új alapra. Használatba venni sajnos még nem tudtuk, mert a vízcsöveket is utána kell húzni, pedig a napocska mindent megtett azért, hogy akár még meleg víz is lehessen.

Zuhanykabin új helyen

Elrendeztük viszont a kabin környékét. Régen ez volt a szemétdomb helye, és bár a szemét nagyját korábban már összeszedtük, még mindig vödörszám került elő a földből üveg, műanyag flakon, vasdarab és hasonló oda nem való dolog. Úgy tervezzük, hogy ezt a területet is felszántjuk, utána pedig a kerítés mellé mogyoró bokrokat ültetünk.
Mivel ez a hétvége nem csak egyszerűen hétvége, hanem ünnep is volt, természetesen elmentünk a falu ünnepi rendezvényére. Mert az ünnep csak akkor válik ünneppé, ha azzá tesszük. És ez a nap Aprófalván valóban ünnep volt.