Mostanában kevés időt tudtunk a portán tölteni, és persze az időjárás sem csábított erre. A hétvégén viszont egy gyors szemlét tartottunk. Természetesen leginkább a kertben néztünk körül. A legszembetűnőbb a fű (vagy inkább gyep? növekedése volt. Komoly feladat várt a fűnyíróra, hogy legalább az asztalt kitehessük a szabadba.
A ház elől lenyírt fű a zöldségesbe vándorolt, persze szigorúan csak a kapálás után. Így megtörtént az idény első mulcsolása.
A gyümölcsfák elég viharvert állapotban vannak. A körtét és a szilvát is megtépte a szél, és csak a szélárnyékos, védett oldalon maradt rajtuk gyümölcs.
Az előkertbe ültetett virágok (kardvirág, dália) nagyot nőttek mióta nem láttam őket. (Persze, jó régen láttam.) Legutóbb ültettünk két tő rózsát is ide, ezek közül az egyik már virított, csak sajnos a virágot elverte az eső. Kinyíltak a muskátlik is a tornácon, amitől már amolyan igazi falusi porta kinézete van a háznak.
2 megjegyzés:
Érdekes érzés a friss fűnyírás előtt és után végigtekinteni a portán...,amikor nagy a fű is csodás, ám amikor mi dolgozunk vele, és ápoljuk a mi rezgésünk vágya szerint olyan lesz az egész, mintha mi magunk festettük volna képnek egy vászonra...
A lenyírt füvet én is összegyűjtöm, általában egy helyen minden rothadóval, és komposztálódik...
a vihar okozta károkat a természet gyorsan kompenzálja..igazi túlélő..főleg ha hiszünk benne...
Az idei dughagymából már mi is szedtünk, ugye mennyivel jobban esik mint a bolti?
Az újhagyma érése már azt jelzi, hogy közel az idő amikor egyszer csak berobbanak a zöldségek és a gyümölcsök és aztán csak bírja az ember fogyasztani őket....
Megjegyzés küldése