Korábban már beszámoltam arról, hogy a régi szemétdomb felszámolása közben különféle edényeket is találtunk. Ezek - átmeneti hasznosításként - virágcserépnek lettek kinevezve. Nem mintha nem tudnánk megkülönböztetni a lyukas lábost a virágcseréptől, de az utóbbi éppen nem állt rendelkezésre. Volt viszont muskátli, amit el akartunk ültetni. 
A tornác falára saját készítésű balkonláda került. Ezt agyagból formáztuk, és kísérletképpen kiégettük. Az eljáráson még van csiszolni való, de az eredmény már elfogadható.
4 napja
7 megjegyzés:
Nekem nagyon tetszik mindkét megoldás, a műanyag balkonládáknál mindenesetre sokkal jobban. Kemencében égettétek ki az agyagot? Ügyes!
Az égetés nem kemencében, hanem gödörben történt. Földbe ásott gödörben tüzet raktunk, ide került a cserép. A tüzet addig tápláltuk, amíg a parázs el nem borította az edényt. Akkor betemettük, és hagytuk kihűlni. Ezért lett ilyen feketés az égetés után.
Nagyon helyes kis alkalmatosságok! Ha ajánlhatnék egy jó tippet: Zselízen, a Parókiánkkal szinte átellenben, egy nagy szürke kapu mögött szép nagy virágkertészet működik. Sokkal olcsóbb, mint a környéken bármelyik és a növényeik szépek, egészságesek. Évek óta ott vásárolunk, megbízható hely!!!
Az égetés fantasztikus ötlet!!!
Idővel megerősödnek a muskátlik, és alig fog látszódni a lábos meg az égett rész. Minden esetre nagyon klassz..nagyon autenthic :-)Műa.balkonládában formáztátok az agyagot, és utána onnan kivéve ment az égetésre? Csak mert olyan balkonláda formájú..
nagyon kreatív megoldás...mi is amikor megvettük az öreg házat találtunk régi dolgokat és virágokat ültetünk abba amibe csak lehetett...-még ősi éjjeli edénybe is.. (találtunk második világháborús lövedéket is, abba kevésbé ültettünk, mert elvitték a tűzszerészek hatástalanítani...de ásni most is óvatosan ásunk, mert a végén katonák is előjönnek valahonnan... :D )
Era: a formázás leginkább deszkán, sodrófával történt, mint a tésztasütésnél. Utána kiszabtuk a doboz lapjait, és összeraktuk ládaformájúra.
Tücsök: túl mélyre ne ássatok, pl. metrót semmiképp. Én is gyanakszom, ha valami fémen koccan az ásó.
Túl mélyre? egy ásonyomot nem lehet lebökni, mert árvizes a terület- volt régen, azóta másfelé folyik a Duna- és sejtem sittel van töltve az udvar... mindig meghajlok azon növények előtt akik ennek ellenére még élnem benne...
Mondjuk mikor megvettem a házat ezt nem közölték..csak mikor fel akartam ásni a hátsó részt, és a kiemelt sittből építettünk egy kis tyúkólat, akkor szólt oda a szomszéd..hogy na ja...
Megjegyzés küldése