2009. augusztus 20., csütörtök

Tapasztalatok

A tetővel kapcsolatos munka dandárja befejeződött, de mégis érdemesnek tartom a kivitelezés tapasztalatairól is beszámolni.
Anyagszükséglet
Az előkészületeket a tető lemérésével, a cserépsorok megszámolásával kezdtük, így számoltuk ki, hogy mennyi cserépre és mennyi lécre lesz szükség. A különböző forrásokból beszerzett infók szerint egy öreg tető esetében a cserepek harmadát-felét kell pótolni. Ebből kiindulva vettünk a fél tetőre elegendő mennyiségű bontott cserepet, aminek a bekerülése a szállítással és a mosással együtt is töredéke volt az új árnak. Végül kb. negyed tetőnyi használható cserép maradt meg, és 2-3 köbméter cseréptörmelék.
A bontott cserép közel sem volt egységes, több fajta is keveredett benne. Ráadásul a tetőről leszedett cserepek között is voltak kinézetre azonos, de eltérő méretű darabok. A néhány milliméteres méretkülönbség elegendő volt ahhoz, hogy ne lehessen előírásszerűen, passzentosan felrakni a cserepeket. Ez több munkát jelentett nekünk, mert válogatni kellett, és az ácsnak is. És aki nagyon aprólékosan nézi a tetőt, felfedezheti az elcsúszásokat. A későbbiekben viszont nem fog problémát okozni.
A munkákat megelőzően eljött az ács, megbeszéltük, hogy milyen méretű faanyagból mennyi kell. Ezt hozattuk el a fatelepről, kiegészítve annyi cserépléccel, amennyit a cserepek átmeneti tárolásához felhasználtunk. Végül deszkát és lécet még pótlólag kellett hozni, a gerendából pedig megmaradt néhány. (Szerencsére nem kellett annyi gerendát cserélni, amennyi ígérkezett.) Utólag hozni anyagot sokkal drágább, nem beszélve arról, hogy pont akkor kell elmenni, amikor a legtöbb munka lenne. Tehát érdemesebb eleve többet hozatni, főleg, ha a maradékot később fel tudjuk használni.
A szeget elvileg az ács hozta, de a megvalósítás során nekünk kellett elszaladni néhány kilóért. (Ennek jórésze most a padláson pihen.)
A kúpcserépről korábban már volt szó. Ami el tud törni, az el is törik. Nálunk szerencsére úgy törött el két kúpcserép, hogy minimális igazítással (további egy centi levágásával) pont jó méretű lett. Menet közben pedig már kértünk pót-kúpcserepet a szomszédtól, hogy ne maradjon befejezetlen a tető, de a szerencsés töréssekkel végül pontosan elég lett a beszerzett mennyiség.

Munkaerő - kisegítők
A segéderőt a család és a család barátai jelentették - volna. Sajnos némely jelölt az utolsó napokban mondta vissza a hónapokkal korábban megbeszélt és többször megerősített segítést. Így több barát segítségét kellett igénybe venni, akik viszont csak 1-2 napokra tudtak jönni. Ez azt jelentette, hogy esténként oda-vissza fuvarozni kellett őket, ami időben és költségben is jelentős többletet eredményezett. Sajnos a megbízhatóság hiánya még gondos szervezéssel sem pótolható, jobb felkészülni a hirtelen változó körülményekre.
Másik megfigyelésünk, hogy a potenciális helyi segéderők nem kapaszkodnak az alkalmi munka után, még akkor sem, ha egyébként máshol sincsenek lekötve. Ide illik a költői kérdés: jelent-e még örömöt a tisztességes munka?

2 megjegyzés:

szeterka írta...

Osztom a véleményed!Saját tapasztalatom is igazolja,hogy egy nem kevés összegért sem hajlandóak bizonyos munkákban segíteni az amúgy munkanélküli,de jó erőnek örvendő emberkék.A pálinkaosztogatásnál már szívesebben vállalnak szerepet:))

Annamarie írta...

Hasonló a tapasztalatom nekem is. Inkább várják sörösüveggel a kézben a közért előtt ülve a munkanélkülisegélyt, mint hogy elmennének alkalmi munkába a faluba. És ha véletlenül el is mennek, az ember nem győzi pálinkával és sörrel. Arról nem is beszélve, hogy a munka minősége hagy némi kivánnivalót maga után...