2010. szeptember 30., csütörtök

Hét közben

Nehezen jutunk mostanában a portára, pedig lenne mit csinálni. De ebben még az időjárás sem segített minket, amikor ráértünk volna, esett az eső. De nem adjuk fel! Ha hétvégén nem tudunk menni, akkor hét közben. Igaz, hogy az előrejelzés szerint esős idő lett volna, de szerencsére a felhőknek még nincs internetjük, így nem tudtak erről. Szépen el is úsztak a porta fölül, és olyan szép napsütés volt, hogy még a kerti zuhanyt is használhattuk. De ez már a nap vége volt.
Sokféle tervvel érkeztünk a portára: a terményeket kellett összeszedni, már amit lehetett.Egy vödörnyi összejött a babból. Volt még paprika is, több fajta. És szedtem diót is. (Az nem látszik a hátsó vödörben.) Találtunk még uborkát és cukkinit, valamint hátravan még a kukorica leszedése is.

Végre eljutottam a mellvédfal meszeléséhez. Először cementes mésszel kentem le. (Vagy meszes cementtel?) A második adag mész már kevesebb cementet tartalmazott, így lényegében fehér lett a fal, csak maradtak még foltok rajta. A végeredmény majd akkor látszik igazán, ha teljesen megszárad.
Amikor megvettük a házat, a maradék vakolat szürke volt. Eredetileg a festéssel is ezt a színt (színtelenséget) akartuk elérni, de most felötlött bennünk: milyen lenne az egész fal sárgán? Az utolsó réteg felviteléig még van időnk gondolkodni ezen.

2010. szeptember 11., szombat

Terményeink

Esik az eső. És esett tegnap is, meg éjszaka is, meg reggel is. Esőben pedig nem megyek a portára, mert most éppen a krumplit kéne felszedni, de a vizes és hideg agyagos földben nem olyan jó keresni a gumókat. Vagy meszelni kellene a tűzfalat, de az esőben valahogy ehhez sincs kedvem. Inkább nosztalgiázok egy kicsit a korábban begyűjtött terményeink képeivel.
A krumpli termés idén nem túl bőséges. A tövek alatt jellemzően csak 2-3 gumó van, és sok megrohadt. Talán a túl sok eső miatt nem tudott megnőni. Amit eddig kiszedtünk azért elég szép volt.

Az uborka viszont nagyon jól termet. Idén a takarmánykukorica mellé került az uborka, és a "teniszhálót" nem feszítettük ki neki. De az uborka nagyon találékony növény, és rájött, hogy a nagyra nőtt kukoricaszár milyen jó támasz neki is. Fel is kúszott rá.
Jól érzi magát a sütőtök is. Nagy területre szétterjeszkedett, és néhány nagy bogyó is van rajta. Jó lesz ez, amikor majd zimankósra fordul az idő.
 A bodzára eddig úgy tekintettünk, mint amit irtani kell, mert terjeszkedik korlátlanul és elfoglalja a helyet más növényektől. A virágjából azért minden tavasszal készült szörp, és idén a fekete szemű fürtöket is leszedtük. A termés felhasználásáról két, egymástól merőben eltérő elképzelés alakult ki, a lekvár és a pálinka vetekedett egymással. A kérdést végül az döntötte el, hogy mire eltettem volna erjedni a gyümölcsöt, az már vígan rotyogott a fazékban. Végül hét kisebb üveg lekvár lett belőle, melyek most a kamrában várják sorsuk beteljesedését.

2010. szeptember 5., vasárnap

El a vizekkel!

A tavalyi nyár nagy projektje a tető átcserepezése és azt követően az új eresz feltétele volt. Ezzel a felülről jövő vizektől sikerült mentesíteni a házat. A tetőt azóta is folyamatosan ellenőrizzük, és egy megroppant cseréplécen kívül javítani való nem akadt rajta. A tetőről lejövő víz azonban nem tud elfolyni a háztól, hanem a ház előtt szivárog be a talajba. A talajból pedig a falba. A sok eső pedig sok vizet eredményez, aminek következménye, hogy hiába szellőztettünk sokat a nyáron, a szoba fala mégis nedves, mégpedig ott, ahol a tetőről lejövő víz elszikkad. Ebből kifolyólag erős összefüggést sejtek a ház előtt maradó vizek és fal nedvesedése között. Tehát a vizet el kell vezetni a ház elől. Kutakodva az interneten, találtam is megfelelő betonelemeket, amiből kialakítható egy szép folyóka, ami a későbbi bejárati burkolat víztelenítő része is lehetne majd. Szép hosszútávú tervek!
Az azonnali megoldás azonban ennél sokkal egyszerűbb. A régi ereszből raktunk le egy folyókát, ami már most képes eltéríteni a vizeket. És mivel esett a hétvégén is, hát rögvest használatba vettük és kipróbáltuk az új vízelvezető rendszerünket.

2010. augusztus 31., kedd

Rövid hétvége

Hétvégén nem volt kegyes hozzánk az időjárás, mert csak vasárnap tudtunk dolgozgatni a portán. Bár inkább úgy kellene írni, hogy vasárnap kegyes volt hozzánk az időjárás, mert mégiscsak tudtunk dolgozgatni a portán. Annál is inkább, mert a mellvédfal vakolása után a terep elrendezése volt soron, amihez az eső kedvezően beáztatta a talajt.
Eredetileg a mellvéd mellett zöldséget termesztettek, aminek nem örültünk, mert a földet magasan rátöltötték a falra. A vakolást megelőzően tehát először a feltöltést kellett eltávolítani, ami miatt meg árok keletkezett a fal előtt. Most elrendeztük a terepet, enyhén lejtetve a felszínt a ház felől, hogy a vizek elfolyjanak a háztól. A munkálatok hozadéka, hogy rengeteg szög is előkerült a földből. Általában ide szoktunk beállni a kocsival, és nagyon zokon venném, ha egy szög belemászna a gumiba. Most erre már kevesebb az esély.

Felvittük a tűzfal tapasztásának következő rétegét is. Látva az első réteg repedéseit, erre nagy szükség volt. A tapasztásban az a jó, hogy az elkövetett hibák egy kis víz segítségével egyszerűen javíthatók, és kellő türelemmel teljesen szép felület hozható létre.
A repedések eltűntek, lassan kialakul a tűzfal felülete.

2010. augusztus 22., vasárnap

Simítás

Mire jó egy háromnapos hétvége? Hát arra, hogy befejezzük a mellvédfal vakolását. Persze a három nap arra is jó, hogy kicsit lazábbra vegyük időbeosztásunkat, ezért utazásunkat biciklivel oldottuk meg. Ráadásul a hosszabb utat választottuk, amely nagyszerű látvánnyal kényeztet minket, kiváltképp olyan tiszta időben, amiben pénteken volt részünk. Így aztán egy jóleső tekerés után érkezünk a portára, ahol egyből megdupláztam a vakolóbrigád létszámát.
Kihasználva a jó időt, a főzést a kertbe költöztettük a konyhából, aminek eredménye egy finom bográcsgulyás lett. Közben ellenőriztem a pincében tárolt sör hőmérsékletét is (megfelelő volt. :), meg aztán a hőség enyhülését is meg kellett várni, szóval nem csoda, hogy csak késő délután láttunk neki a mellvédfalvakolás befejezésének. Az este azonban nem várt meglepetést tartogatott, mert bár jobb úgy vakolni, hogy nem ég szét az ember a napon, de nagyon rossz úgy vakolni, hogy közben a szúnyogok hada vacsorának néz minket.
Másnap aztán ezért inkább a napközbent választottuk a munka idejének, bár most nem volt előny a tornác déli tájolása. Azért végül csak befejeztük a mellvédfal simítását.
Így nézett ki a fal, amikor belekezdtünk a munkába. Az alapvakolatot a brigád másik fele már múltkor felrakta, és az oszlopok alját is kiigazította:
Haladunk a munkával:
És a végeredmény:

2010. augusztus 19., csütörtök

Tapasztás és vakolás

Befejeztük a tűzfal tégla részének vakolását. Utolsó lépésként a fal tetejét, mivel ez kapja a legtöbb vizet, csemperagasztóval is lekentük. A kész vakolást meszelni fogjuk. A tető felőli rész meszeléséhez vissza kellett szedni a cserepeket. Így viszont még a bádogot is megtisztíthattuk a ráragadt maltertől.

A tűzfal alsó része, amelyet vályogból építettünk vissza, vályog tapasztást fog kapni. Ha elkészül, akkor azt is lemeszeljük. Ezzel gyakorlatilag az eredeti állapotot állítjuk helyre.
 A múltkori nagy esők alatt azt is kifigyeltük, hogy a tornác mellvédfala szinte mindig ázik. Ez egyébként meg is látszott rajta, a vakolat az idők során eltűnt a fal köveiről, tégláiról. A tűzfal vakolásával együtt ezt is feljavítottuk. A vakolás előtt a terep rendezése is szükségessé vált, mert helyenként már nagyon felmászott a föld a falra.
Itt a víz elleni védelem a legfontosabb, ezért a mellvéd külső részét cementes mésszel tervezzük lekenni. Az oszlopokat pedig az eredeti sárga színűre akarjuk festeni.

2010. augusztus 9., hétfő

Ismét a portán

A nyaralás és a múlt heti esőzések után hétvégén jutottunk el a portára. Már az utcán látszott, hogy nagy esők voltak arrafelé is, amit később a szomszéd bácsi is megerősített. A kapu előtti vizesárok színültig megtelt hordalékkal. A virágoskertben lévő kardvirágokat elverte az eső, pedig a piros és vajszínű virágok most lettek volna a legszebbek. A gazok bezzeg jól érzik magukat, és a dáliákkal összefogva eltüntették a frissen ültetett rózsákat.
A zöldségesben vegyes kép fogadott. A paradicsom nem bírta az esőt és párás időt, míg a paprikának határozottan jót tett.

 Az uborka nagyot nőtt, és alig tudtuk összeszedni a termést. (Részben azért is, mert néhány tő csalán is befészkelte magát az uborka közé.) A takarmány kukorica hatalmas, és a csemege is összeszedte magát. A krumpliról meg mi szedtük össze a bogarakat. Próbaképpen felszedtem néhány tövet, de elég kevés gumó volt alattuk. Remélem, fog még gyarapodni.
Találtam szépségeket is a kertben, például a tök virágját. És ez nem csak nekem tetszett, de a méhek is szívesen időztek benne.
Szépségben vetekszik a virágokkal a jégsaláta. Ezt idén ültettük először, de meg is hálálta a bizalmat, szép nagy fejet növesztett.